TantárgyakTörténelemKözépszintAz ipari forradalom
ProfilJegyzet beküldéseGYIKRólunk

Az ipari forradalom

Az ipari forradalom egy olyan folyamat, melynek során az ipari termelés alapja a manufaktúrák (kézi termelés) helyett a gyárak (tömegtermelés) lesznek, és az anyagi javak, népesség megsokszorozódnak. Angliában alakult ki az 1780-as években, ugyanis csak itt voltak adottak a feltételek.

Az új földművelési módszer, a vetésforgó lehetővé tette, hogy a föld teljes egészét bevessék; a pihenésre szánt földterületen takarmánynövényeket (pl. lucerna, lóhere) termesztettek. A bekerítések új lendületet vettek a XVIII. század végén, azonban ez tagosítás formájában jelent meg; a földesurak kis parcellákat egyesítettek, sokszor még a közös földet is hozzácsapva. A fejlődő, modern mezőgazdaság kevesebb embert igényelt; a fölös munkaerőt pedig felvette a kibontakozó ipar; a növekvő népességet, keresletet is ki tudta szolgálni. Az angol polgári állam nem akadályozta az üzleti érdekeket, ezáltal is segítve a vállalkozásokat. Az angol gyarmatbirodalom szerepe egyrészt a piac volt, amely befogadta az iparcikkeket; másrészt nyersanyagforrás, hiszen innen (elsősorban Indiából és az Unióból) a kulcsfontosságú gyapot.

Az ipari forradalom alapozó szakaszának húzó ágazata a textilipar (pamutipar) volt; olcsó és biztos piacot jelentett, nyersanyaga könnyen és olcsón volt, sok szakértelmet nem igényelt. Fejlődése segítette elő a gépgyártás forradalmát, illetve fellendítette az áruforgalom növekedése révén a közlekedést is. Íme a fonás-szövés forradalmának eredményei:

  • repülővetélő (John Kay, 1723): A szövőszék egy alkatrésze, amely szövéskor a keresztszálakat vezeti; megnövelte a szövés hatékonyságát.
  • fonó Jenny (Hargreaves, 1767): A fonógépet alkalmassá tette vízikerék alkalmazására, így lépést tartott a fonás a fejlődő szövéssel.
  • az öszvér (Crompton, 1779): Gőzgépet csatlakoztatott a fonógéphez.
  • vetélős szövőgép (Cartwright, 1785): Gőzzel hajtott, ezzel gépesítve a szövést is.

James Watt 1769-ben elkészítette a gőzgép prototípusát, ami a lelke volt az ipari forradalomnak. Sorozatgyártásra alkalmas volt, a gépek mozgatórugója. Általa kibontakozott az ipari forradalom; a sok áru igényelte a szállítás fejlődését, ezért beindult a közlekedés fejlődése. Az első kísérlet egy belső csatornahálózat kiépítése volt, ezért az első ilyen találmány a gőzhajó (Fulton, 1807) volt; azonban ez költségesnek bizonyult, így a szárazföldi áruszállítás átvette a vezető szerepet. Ilyen próbálkozás volt az ún. makadám-út (McAdam), amely révén az utat kőzúzalékkal terítették be. Sokkal jelentősebb a vasút és az első gőzmozdony (George Stephenson, Rocket, 1814) feltalálása; az első vasútvonal (Stockton-Darlington, 1825) is követte. Hatalmas vasútépítési láz követezett, hiszen felgyorsította a közlekedést és segítette a nagy tömegű áru szállítását; azonban a vasútnak iszonyatos vas- és szénigénye volt (1 mérföld vasút = 300 tonna vas), ezért kezdődött meg a nehézipar forradalma. Ezen kívül fellendült a gépgyártás is, hiszen szükség volt újabb és újabb mozdonyokra; a gépgyártást is gépesítették, fellendült a szerszámipar (vaseszterga, Maudslay, 1810). Fontos volt a kohászat (pl. kokszosítás) és a bányászat szerepe is; feltalálták a biztonságos bányászlámpát (Davy, 1815). Gépesítették a mezőgazdaságon belül az aratást és a cséplést is (traktor, cséplőgép). A kialakuló kaotikus állapotokban szükség volt a szabványosításra is.

A hírközlésben az optikai távírókat az elektromos ismeretek növekedésének köszönhetően felváltotta a vezetékes távíró (Morse, 1832). Az ipari forradalom vívmányai fáziskéséssel ugyan, de hamarosan Európában is megjelentek.

Az ipari forradalom jelentős demográfiai robbanást idézett elő; lecsökkent a halálozások száma, köszönhetően a javuló mezőgazdasági ellátásnak (új növények, pl. krumpli, kukorica), a higiéniai viszonyok javulásának és az orvostudomány fejődésének (pl. védőoltások). A növekvő népesség növekvő keresletet jelentett, ami tovább ösztönözte a gazdaságot. Európa népessége a XIX. században 180 millióról 410 millióra nőtt.

Átalakult a városi és falusi népesség aránya; a belső migrációnak köszönhetően először Angliában (1850 körül) többen éltek városban, mint falun. A fölös népesség, amely már nem tudott letelepedni a városokban, kivándorolt az Újvilágba. Kialakultak a nagy népességeket tömörítő nagyvárosok; először London érte el a 2 milliós határt (XIX. sz. közepe). A centrális városszerkezetet felváltották a városnegyedek; ezek is váltak a kialakuló szegregáció (társadalmi és vagyoni elkülönülés) alapjává. A nagyvárosok létrejötte fölvetett olyan problémákat, mint a csatornázás, oktatás, ivóvízellátás, elszállásolás; a nagyvárosi bérház egyre jellemzőbbé vált, benne belül is megvalósult a szegregáció. Nagyon sok ember viszont elszegényedett, nőtt a bűnözők és koldusok száma (pauperizáció).

Az ipari forradalomnak jelentős társadalmi következményei is voltak. A kialakuló szabadversenyes kapitalizmus lehetőséget teremtett a tőkés vállalkozóknak, arisztokratáknak, amit ki is használtak vállalkozásaikkal, az alsóbb rétegek kizsákmányolásával. A középréteg helyzete javult a találmányok hatására, számuk nőtt. Az alsóbb rétegek (pl. parasztok) helyzete azonban romlott; tömegesen kényszerültek a városba, ahol kialakult egy új réteg, a munkásosztály. Kezdetben még ki volta téve a vállalkozóknak, akik ha versenyben akarta maradni, kénytelenek voltak munkások munkakörülményein spórolni. Az állam erre még nem volt felkészülve, így ezt nem korlátozták intézkedésekkel, a gyárosok azt csináltak, amit akartak (vadkapitalizmus). Ilyen jellemzők:

  • 16 órás munkaidő
  • szabályzatlan munkakörülmények
  • nem létező szociális védelem
  • alacsony bérek

A munkások előbb ösztönös munkásmozgalmak (pl. géprombolás), később szervezett munkásmozgalmak (trade-unionok = szakszervezetek) keretében léptek fel mindezellen. Végül az angol parlament a gyári törvényekkel szabályozta a munkások helyzetét (1840-es évek).

Legutóbb frissítve: 2015-04-17 21:55

Javaslatok

Megjegyzések

Hamarosan!

© 2015–2016 erettsegik.hu