TantárgyakTörténelemKözépszintA náci Németország
ProfilJegyzet beküldéseGYIKRólunk

A náci Németország

A németországi Weimari Köztársaság (1918-1933) rövid gazdasági és politikai konszolidációt jelentett a legyőzött ország számára. Azonban az 1929-es amerikai világválság az Európai országok közül a legnagyobb mértékben Németországot sújtotta: a Dawes-terv (1924) (nagyszabású amerikai kölcsönprogram a jóvátétel fizetésére) miatt pénzügyileg függtek az USA-tól. A válság hatására rohamosan megnőtt a munkanélküliség (1933: 10% = 6 millió fő!), a társadalom radikalizálódott. Előretörtek a politikai szélsőségek: az 1932. júliusi választásokon a kommunisták 17%-ot, a szélsőjobbos nácik 37%-ot szereztek.

A nácizmus (nemzetiszocializmus) szélsőjobboldali irányzat, de radikálisabb az általános fasizmusnál. Nemzeti igazságtételt követel, társadalmi bázisa a kispolgárság és a munkásság (Németországban az „elveszett nemzedék” a háború után): ezeket a rétegeket lehet kifosztottságuk és reménytelenségük miatt demagógiával meggyőzni; ezért nőtt meg rohamosan a nácik népszerűsége a világválság után Németországban.

A nácizmus ideológiai alapja a fajelmélet, ami a szociáldarwinizmusra épül; azaz a nácik a természetes kiválasztódást az emberiségre is értelmezték: ők maguk az uralkodásra termett árja faj (szőke haj, kék szem), míg az alsóbbrendű fajokat (zsidók, feketék, cigányok, homoszexuálisok, stb.) lenézték, pusztulásra ítélték. Ezt szélsőséges antiszemitizmusnak nevezzük, a zsidókat konkrétan bűnbakként tartották számon az I. világháborús veszteségért („tőrdöfés-elmélet”: a hadsereget belülről züllesztették); ráadásul a nyomorgó népet könnyen a tőkés zsidó-réteg ellen lehetett hangolni. A nácizmus általános jellemzői az etatizmus (hit az állam erejében), a demokráciaellenesség, a baloldalellenesség és az egyházellenesség. Eszközei a terror, a propaganda (teljes ellenőrzése a sajtónak és a médiának), félkatonai szervezetek (jelen esetben az SS) és egy vezérelvű párt. A nácik jelképe a horogkereszt (ókori keleti vándormotívum), és a vörös szín (forradalom, társadalmi radikalizmus).

A németországi nácik pártja a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt (NSDAP) volt(„szocialista”: segíti a rászorulókat, földosztás, az ipar munkás ellenőrzése; „nemzeti”: szélsőséges nacionalizmus faji alapon, revans), aminek a vezetője a müncheni sörpuccs (1923) után Adolf Hitler lett, aki átszervezte azt. Hitlert ugyan a puccs leverése után 5 év börtönbüntetésre ítéltek, abból csak 13 hónapot ült le; eközben írta meg híres művét, a Mein Kampf-ot. Ebben kifejtette háromlépcsős programját, amely később a náci párt alapprogramja lett:

  1. a versailles-i béke felülvizsgálása és hatályon kívül helyezése: a Rajna-vidék remilitarizálása, fegyverkezés, a jóvátétel fizetésének megtagadása
  2. egy 85 milliós Német Birodalom létrehozása, a határ menti német többségű területek hozzácsatolása
  3. szabad élettér (lebensraum) biztosítása kelet felé (Lengyelország, Szovjetunió)

A világválság Németországban nem csak gazdasági, hanem politikai válságot is jelentett: gyakoriak voltak a puccsok, a kormányválságok. Mivel a jobboldal félt a kommunisták hatalomra kerülésétől, megegyeztek a nemzetiszocialistákkal; kérésükre Hindenburg államfő (a 48-as cikkelyre támaszkodva!) kinevezte Hitlert birodalmi kancellárrá (1933. január 30.). Ugyan a jobboldali politikusok úgy vélték, kontrollálni tudják Hitlert, nem számoltak gátlástalanságával: azonnal elkezdte lebontani a demokratikus, alkotmányos kereteket. A kiírt új választásokat meghatározta a Reichstag kigyulladása (1933. február 27.), amit a nácik megpróbáltak a kommunistákra kenni (Georgij Dimitrov bolgár kommunista vezető azonban ártatlannak bizonyult). A választásokon a náci párt mindennek ellenére nem szerzett abszolút többséget (44%), a kommunisták így is kaptak 12%-ot. Azonban a Reichstag 1933. márciusában elfogadta a felhatalmazási törvényt, amely szerint a kancellár rendeleti úton, a parlament jóváhagyása nélkül is kormányozhat.

A totális diktatúra kiépülése gyors volt; a tartományi önkormányzatokat feloszlatták, a tartományok élére teljhatalmú birodalmi helytartókat neveztek ki. 1933. tavaszán betiltották a kommunista pártot, és 1933. júliusában rendelettel akadályozták az NSDAP-n kívüli pártok működését: kialakult az egypártrendszer. A rendőrséget állami irányítás alá vették, a politikai foglyokat pedig az újonnan létesített koncentrációs táborokba (még csak munkatáborok…) vitték. Hitler megerősítette a politikai rendőrségét a Gestapót, amelyet megbízható embere, Heinrich Himmler vezetett. A náci párt Ernst Röhm által irányított félkatonai szervezete, az SA azonban a Hitlerétől eltérő nézeteket hangoztatott, ezért 1934. június 29-30. éjszaka („hosszú kések éjszakája”) több 100 embert és a vezetőit megölték. Az SA szerepét ezután átvette az SS (Schutz-Staffel = Véderő), amely eredetileg Hitler személyes testőrsége volt. 1934. augusztusában meghalt Hindenburg köztársasági elnök; Hitler magához vette az államfői tisztséget is, hatalma Németországban megkérdőjelezhetetlenné vált (Führer). Az állam irányítása alól senki nem vonhatta ki magát, az élet minden területét a nácik irányították. A fiatalok számára egyetlen szervezet, a Hitlerjugend létezett; az egyházi vezetők többségét letartóztatták vagy meggyilkolták. A propaganda számára külön minisztériumot hoztak létre, az élére Joseph Goebbels került. Létrejött a Harmadik Birodalom.

A nácik legfőbb ellenségképe a zsidóság volt, ezért minden szempontból korlátozandó őket, Hitler meghozta a nürnbergi törvényeket (1935). Megtiltották nekik az árjával kötendő házasságot, nem tekintették őket német állampolgároknak. Ellehetetlenítették megélhetésüket: állami alkalmazásba nem léphettek, közalkalmazottak sem lehettek. Az üzleti életben (tőzsde, bankok) nem vehettek részt, 5000 márka fölötti vagyonukat már be kellett jelenteni. A zsidóság ellen 1938. november 9-10. éjszaka („kristályéjszaka”) átfogó támadás indult; embereket gyilkoltak meg vagy tartóztattak le, üzleteket romboltak szét, zsinagógákat romboltak földig. Mindezek után felszólították a zsidóságot, hogy fizessenek az okozott kárért. A zsidók szervezett összegyűjtésére (gettósítás) és deportálására csak a világháború alatt került sor, mint ahogy a megsemmisítésükre vonatkozó tervet (endlösung) is akkor dolgozták ki.

A német gazdaság önellátásra törekedett. Állami vezetés alá vették, a központi intézmény a 4 éves terv Hivatala lett (vezetője Hermann Göring, a birodalom 2. embere és a Luftwaffe parancsnoka). A négyéves terv erős állami szabályzást jelentett, célja a háborúra való felkészítés volt; ezért kapott rendkívüli szerepet a hadiipar és az infrastruktúra fejlesztése (autópályák). A munkanélküliség felszámolása érdekében munkahelyteremtő politikát folytattak, az ipar teljesítménye 107%-kal nőtt a korszakban. Mindennek hatására a Harmadik Birodalomban az életszínvonal viszonylag magas lett.

Nemzetközi politikájában Hitler követte a háromlépcsős programot. Megtagadta a jóvátétel fizetését, és remilitarizálta a Rajna-vidéket (1936. március). Olaszországgal létrehozta a tengelyt (1935), amely a II. világháború egyik oldalát képezte.* Annektálta Ausztriát (Anschluss, 1938. március 12-13.)*, majd Csehszlovákia német lakta (morva) részeit is hozzácsatolta a Harmadik Birodalomhoz (München, 1938. szeptember 25.). Elfoglalta Csehszlovákiát, létrehozva a Cseh-Morva Protektorátust (1939. március 14.). Ugyan Hitler már régen megszegte a versailles-i békét, a francia (Blum) és az angol (Chamberlain) miniszterelnökök abban reménykedtek, hogy keletre tudják tolni Hitlert; ezért sem voltak felkészülve a világháborúra. Hitler a Szovjetunióval MNT-t kötött (Molotov-Ribbentrop paktum, 1939. augusztus 23.), majd lerohanta Lengyelországot (1939. szeptember 1.): ezzel megkezdődött a 2. világháború.

Legutóbb frissítve: 2015-04-17 21:55

Javaslatok

Megjegyzések

Hamarosan!

© 2015–2016 erettsegik.hu