TantárgyakMagyar nyelvKözépszintA képszerűség stíluseszközei
ProfilJegyzet beküldéseGYIKRólunk
Ez a jegyzet félkész. Kérjük, segíts kibővíteni egy javaslat beküldésével!

A képszerűség stíluseszközei

  • Képszerűségen a közlés képfelidéző erejét és érzelemkifejező voltát értjük.
  • A szemléletesség legfőbb elemei a szóképek: a metafora, a metonímia, szinesztézia, az allegória és a szimbólum, két jelentés, jelenség társításán alapulnak
  • A szókép (vagy trópus - görög: fordulat) névátvitel, amelyben a fogalmak azonosításával új gondolati, érzelmi, hangulati többlettartalom válik lehetségessé.
    • A köznyelvi metaforákból már részben eltűnt a képi jelentés (pl.: szamárfül, kormányfő), de jó részük még őrzi (pl.: sínen van, bepöccen).
    • Leginkább ezek "motorizálják" az olvasó figyelmét.
  • A hasonlat, a körülírás és az eufemizmus a szemléletesség költői eszközei.
  • A szókészletben pedig a festői erejű szavak, az evokáció, illetve a tájnyelvi kifejezések bővítik a képszerűséget.
  • Az összekapcsolás módja lehet:
    • Metafora: A képszerűség alapvető eszköze, névátvitel tartalmi, hasonlóság vagy hangulati egyezés alapján (pl.: szőlőszem hasonlat):
      • A metafora lehet egytagú és teljes (kibontott).
      • Szófajok szerint a metafora lehet igei, főnévi és melléknévi.
      • Céljuk szerint lehetnek szemléleti és hangulati metaforák.
        • A hangulati egyezésen alapuló metaforát szinesztéziának nevezzük (pl.: "Nehéz szag van.").
      • A metaforák előfordulhatnak önmagukban és összetett képrendszerekben is.
      • Lehet érzékterületekről vett fogalmak társítása egy képben (pl.: nehéz szag, sűrű csönd).
      • Gyakran előfordul, hogy élettelen tárgyakat emberi tulajdonságokkal ruháznak fel. Ezt megszemélyesítésnek (perszonifikáció) nevezzük (pl.: "Beszél a fákkal a bús őszi szél" - Petőfi).
      • Az allegória mindig egy elvont fogalmat társít egy érzéki képpel.
        • Jelentése mindig értelmi, logikai, erkölcsi vagy politikai célzatú.
        • Szerepelhet szövegrészletben (pl.: Arany: Toldi → álom - allegória), vagy átfoghat egy egész költeményt (pl.: Petöfi: Föltámadott a tenger).
    • Metonímia (szókép): Névátvitelt jelent, itt a két fogalom valóságosan érintkezik. Mindig egytagú (pl.: farmer-gazdálkodó).
      • A szinekdoché a metonímia azon alfaja, amikor a fogalmak rész-egész vagy nem-faj felcserélésen alapulnak (pl.: A falu a szájára vette.).
      • A szimbólum a szóképek azon csoportja, amelyben a kifejező kép önállóvá válik.
        • A szimbolikus ábrázolásban a szimbólum egész gondolatsor, mely összetett érzelmek, sejtelmes hangulatok képzetét kelti a kép révén.
        • Lehet köznyelvi és művészi.
        • Kialakíthat szimbólumrendszert.
      • A hasonlat olyan költői kép, ahol a fogalom, a közös jegy és a kép szerkezetileg mindig teljes.
        • Párhuzamba von két fogalmat.
          • teljes hasonlat: a hasonló és a hasonlított is megjelenik, a kettőt "mint" vagy "akár" szóval köti össze
          • hiányos hasonlat: "-ként" szóval fejezi ki (pl.: "Oroszlánként harcolt.")
      • A körülírás az az eset, amikor a konkrét fogalmat nem nevezzük meg, más szavakkal fejezzük ki (pl.: A csillagok hona /égbolt/).
      • Ha tapintatból, vagy meggondolásból enyhítő, szépítő módon fogalmazunk, akkor eufemizmussal élünk (pl.: megboldogult, jobb létre szenderült /halál/).
  • Szavaink stílusárnyalata, pozitív, vagy negatív festőisége kifejezheti, hogy az író miként viszonyul témához.
  • A szóhasználat lehet szépítő, ünnepélyes, kedveskedő, gúnyos, humoros.
  • A művészi szóhasználat ritkább esetei:
    • Másik író, költő idézése. Ezt evokációnak nevezzük.
    • A régies szavak, kifejezések szövegbe illesztése az archaizálás.
    • Más írók, költők szavainak új környezetbe állítása az allúzió (rájátszás).
    • Az időtévesztés, az ábrázolt korban nem ismeretes szó használata az anakronizmus.
  • A művészi szöveg stílushatását a szófajok aránya is befolyásolja
    • Nominális stílus: névszók gyakori használata.
    • Verbális stílus: igenevek túlsúlyozása.
  • Megkülönböztető jelző → költői, vagy festői jelző
    • Ha a jelző és a jelzett szó fogalmai ellentétesek, akkor oximoronról beszélünk (pl.: néma zaj, édes kín).
  • Az állandó jelző az eposzokban a tömör jellemzés eszköze.

Legutóbb frissítve: 2016-02-18 13:47

Javaslatok

Megjegyzések

Hamarosan!

© 2015–2016 erettsegik.hu