TantárgyakTörténelemKözépszintA nagy földrajzi felfedezések
ProfilJegyzet beküldéseGYIKRólunk

A nagy földrajzi felfedezések

A nagy földrajzi felfedezések kora egyben a középkor végét, és az újkor eljövetelét is jelentette, vagyis egy olyan valóban „újnak” nevezhető gazdasági, társadalmi és ideológiai berendezkedés alakult ki Európában. A változás gyorsan következett be, eljöveteléhez több tényező együttes hatására volt szükség.

  • Európa demográfiai népességrobbanása
  • aranyéhség kialakulása, az addig ismert aranybányák kimerültek
  • új kereskedelmi utak kialakításának igénye, mivel az oszmánok terjeszkedése elzárta a levantei útvonalat Ázsia és Európa közt.

A XV. században ugrásszerűen megnőtt Európa népessége, és egy egész Európára kiterjedő, de elsősorban Nyugat-Európában érezhető nagy gazdasági fellendülés kezdődött. Flandria lett a posztógyártás és az atlanti kereskedelem központja, jelentős pénzforgalmat bonyolított.

A pénzérmék alapanyaga továbbra is az értéküket meghatározó nemesfém maradt, így egyre több aranyat és ezüstöt igényelt a gazdaság. Emellett a keresztes hadjáratok során Európa megismerte és megszerette a indiai és kínai termékeket amelyekért szintén arannyal és ezüsttel fizetett. A század végére az európai nemesfémkészletek elkezdtek kimerülni. Ez vezetett ahhoz, hogy a magyar és cseh bányákban visszaesett a termelés; Európában „aranyéhség” alakult ki, hiszen a megnövekedett kontinentális kereskedelemhez, és az Ázsia felé létrejött levantei kereskedelemhez is aranyra, ezüstre lett volna szükség!

Mivel az arany és ezüst Európában már kifogyóban volt, új lelőhelyek felkutatására volt szükség. Olyan új bányákat kellett találni, melyek bőségesen szolgáltatnak majd elegendő nemesfémet a pénzveréshez és a levantei forgalomhoz is.

Az oszmán terjeszkedés is bonyolította a helyzetet. Terjeszkedésükkel meghódították mindazon területeket, melyeken keresztül addig a levantei útvonal karavánjai szállították az ázsiai árukat. A törökök kezükbe akarták kaparintani a levantei kereskedelem irányítását és hasznát, így vámokat vetettek ki az Európába áramló termékekre. A vámok miatt az Indiával és Kínával folyó kereskedelem megdrágult. Európának azonban továbbra is szüksége volt India és Kína termékeire, így az európai hajósok számára nem maradt más megoldás, mint olyan új, eddig még feltáratlan vizi utak keresése, melyek megkerülve a török területeket elvezetnek India és Kína vidékére.

Ezek mellett szükség volt arra is, hogy Európa elérje azt a fejlettségi szintet, mely elengedhetetlen volt a nagyobb távolságok leküzdéséhez.

Az antik műveltség újjászületésével ismertté váltak Ptolemaiosz elgondolásai, aki a Földet gömb alakúnak képzelte. Ennek szellemében új térképek készültek, így 1474 -ben Toscanelli firenzei csillagász létrehozta híres világtérképét.

Több európai állam fejlett gazdasággal rendelkezett, ami lehetővé tette az egyes tudományágak, technológiák fejlődését. Így került sor arra, hogy új hajótípus váltotta fel az addig elterjedt karakkót. A karavellák nagy vitorlafelületű, hátsókormányos hajók voltak, ami alkalmas volt a nyíltvízi hajózásra, eltávolodhatott a partoktól, óceánon alkalmasabb szállítóeszköznek bizonyult elődjénél. A tájékozódást segítette az araboktól átvett iránytű, továbbá az új találmányok: a gnomon, a Jákob-pálca és az asztrolábium. Segítette a felfedezőket az ekkor Európában új találmánynak számító (de valójában az araboktól származó) puskapor elterjedése is.

A nagy földrajzi felfedezések első államai: Portugália és Spanyolország

Az első jelentős felfedező utakat Spanyolország, Portugália, tette meg. Katonai erejük, flottájuk, tengerpartjuk, és legfőképp központosított berendezkedésük folytán a legkedvezőbb helyzetben voltak a hatalmas és költséges vállalkozásokhoz.

Az első portugál felfedezőutak

A portugálok a XV. század folyamán felfedező expedíciókat indítottak Afrika partjai mentén aranyban és fűszerekben gazdag területek keresésére. Ezeket az utakat nagyban elősegítette az ország kedvező (Atlanti-óceáni partvidéki) fekvése is. A század első felében I. János király egyik fia, Tengerész Henrik herceg létrehozta Európa első tengerészeti akadémiáját, ahol összegyűjtötték és lejegyezték a délről visszatérő hajósok tapasztalatait, és ezek alapján térképeket készítettek.

Afrika felé indultak el. Bartolomeu Diaz 1478-ban Jóreménység fokáig hajózott el, Vasco da Gama négy hajójával megkerülte Afrikát, és az Indiai-óceánt átszelve megérkezett az Indiába. A portugálok kereskedelmi telepeket és gyarmatvárosokat hoztak létre végig Afrika partvonalain. Mindeközben megkezdődött a portugál terjeszkedés az Atlanti-óceánon is, és Pedro Alvares Cabral 1500 –ban felfedezte Brazíliát.

Kolombusz Kristóf felfedezőútjai:

Spanyolországban Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd voltak a felfedezőutak fő támogatói. Az expedíciók elsősorban egy gondolat köré csoportosultak: ha a Föld gömb alakú, akkor nem csak a megszokott keleti útvonalon lehet eljutni Indiába, hanem nyugat felé is.

Kolombusz Kristóf három hajójával indult el(Santa Maria, Nina, Pinta) Indiába 1492 augusztusában. Mikor parta érkezett a Bahama-szigeteknél úgy gondolta, hogy Ázsia keleti részét érte el. Útjairól nemesfémet, drágaköveket, Európában addig ismeretlen növényeket és indiánokat hozott. (Kolombusz élete végéig úgy tudta, hogy Indiában járt, csak halála után lett teljesen nyilvánvaló, hogy valójában egy teljesen ismeretlen új kontinenst fedezett fel.)

1501-1504. Amerigo Vespucci Dél-Amerika partja mentén hajózott. Ő fedezte fel, hogy a szárazföld, amelyről Kolombusz haláláig azt hitte, hogy India, egy önálló, és addig ismeretlen földrész. (Ő lett később a kontinens névadója.)

1519-ben Spanyolország megbízásából Magellán útra kel, az ő expedíciója volt az első, ami körüljárta a Földet. Ezzel bebizonyították, hogy a Föld gömb alakú. A hazatérést azonban már nem élhette meg, 1521-ben megölték a bennszülöttek a Fülöp-szigeteken.

A spanyol gyarmatosítás:

A legfejlettebb indiánkultúrák is csak az egyiptomi Óbirodalom szintjén álltak, így a vas-, és tűzfegyverekkel rendelkező spanyoloknak nem jelentett nehézséget a kő-, és fafegyverekkel védekező indiánok leigázása.

A felfedezők, konkvisztádorok kereskedelmi telepeket hoztak létre, az újonnan megismert népeket és területeket pedig megszállták, gyarmatosították.

Közép-Amerika és Mexikó területén éltek az aztékok. Hernando Cortez 500 katonájával minden nehézség nélkül elsöpörte az azték birodalmat.

Dél-Amerikában, az Andok hegyei között volt az Inka Birodalom. 1532-ben Pizzarro 150 emberrel elfoglalta a birodalmat.

A spanyol hódítok (conquistador) egy-két évtized alatt elfoglalták és lerombolták a magasabb szintű indián kultúrákat kis létszámú csapataikkal. Bányákat nyitottak, és ültetvényeket létesítettek, ahol őshonos (kukorica, dohány, indigó) vagy Ázsiából áthozott növényeket termesztettek. Az ültetvényeket kezdetben az indiánokkal műveltették, de a kegyetlen bánásmód és az európai, számukra ismeretlen betegségek hatására számuk rohamosan csökkenni kezdett (száz év alatt számuk a tizedére csökkent, hiába próbálta segíteni a keresztény hitre tért őslakókat az egyház), így végül Afrikából hoztak be néger rabszolgákat.

A gyarmatosítások hatásai

A gyarmatosítás pozitív hatásokkal is rendelkezett. A gyarmatokról Európába áramlottak az ültetvények termékei, és meghonosodott például a paradicsom, a paprika, a kukorica, a dohány és a burgonya. Ez utóbbit először csak dísznövényként termesztették, de mikor rájöttek, hogy gumója ehető, tömegélelmezési cikké vált. A burgonya és a kukorica termesztésének térhódítása segített felszámolni az európai éhínséget.

A gazdaságokba beáramló óriási mennyiségű nemesfém csökkentette a pénz értékét, elhúzódó inflációhoz vezetett.

Változott a kereskedelem és a hadiflotta: megjelent a kalózkodás (I. Erzsébet kinevezte Sir Francis Drake volt kalózkapitányt admirálissá, hogy támadásokat indítson a spanyol flották ellen (àkalóz-történetek elterjedése).

Hanyatlásnak indultak a céhek, mert nem tudtak megfelelni a tömegigénynek, nem tudtak lépést tartani a tömegtermelésre alkalmas manufaktúrákkal, ahol a mennyiség és immár nem a minőség volt az elsődleges szempont, munkamegosztással működtek és országszerte megjelentek. (Manufactura=kézzel készíteni.)

Angliában a textilipar vált húzóágazattá, mert igény volt a ruhaneműkre. Ezek előállításához gyapjúra, ezáltal juhokra és szabat területekre, legelőkre volt szükség.

Az új gyarmatosítók

A felfedezésekben - a spanyolok és portugálok után - az angolok és a franciák is részt vettek. Lassan átvették az addigi vezető szerepet az atlanti térségben, az ibériai államok hanyatlani kezdtek.

A franciák meghódították É-Amerikában a Szt. Lőrinc folyó vidékét(Québec) és a Mississippi-völgyet (Louisiana).

Királyi engedéllyel angol kalózok fosztogatni kezdték az Amerikából visszaérkező spanyol flottát. Támadásukat 1588-ban visszaverték az angolok- A Nagy Armada pusztulása.

Legutóbb frissítve: 2015-04-17 21:55

Javaslatok

Megjegyzések

Hamarosan!

© 2015–2016 erettsegik.hu