TantárgyakInformatikaKözépszintMonitorok, nyomtatók
ProfilJegyzet beküldéseGYIKRólunk
Ez a jegyzet félkész. Kérjük, segíts kibővíteni egy javaslat beküldésével!

Monitorok, nyomtatók

Periféria: a számítógép központi egységéhez kívülről csatlakoztatható eszközök, az adatok be- és kivitelét (megjelenítését) szolgálják. Három csoportjuk van: bemeneti egységek (input), kimeneti egységek (output), ki- és bemeneti egységek.

Kimenetei (output) egységek: a számítógépbe bevitt, illetve a gép által tárolt és/vagy feldolgozott adatokat ezek segítségével tekinthetjük meg, kizárólag az adatok megjelenítését szolgálják. Legfontosabbak a monitor és a nyomtató, de megemlíthetjük ezek mellett például a rajzgépet is.

Monitorok

Ma a számítógép fő kimeneti egysége. A monitoron megjelenő képet képpontok (pixelek – picture element) alkotják, ezek sűrűségétől és méretétől függ a monitor minősége. Általában VGA, DVI vagy HDMI kábel köti össze a számítógéppel (pontosabban azon belül a videokártyával).

Kezdetben a (monokrómnak nevezett) monitorok a fekete mellett egy színt jeleníthettek meg (fehéret, zöldet, borostyánsárgát), később már 16-, illetve 256-féle szín megjelenítésére is képesek voltak. A VGA-szabványtól kezdődően jelentek meg a (mai értelemben is) színes monitorok.

A megjelenítés kétféle üzemmódban történhet:

  • szöveges üzemmód: ilyenek voltak az első monitorok, csak karaktereket lehet rajtuk megjeleníteni
  • grafikus üzemmód: nem csak karakterek megjelenítésére képes, a teljes képernyőt betölti a grafikus felület, külön kezeli a képpontokat – mára ez szinte kizárólagossá vált

A mai operációs rendszerek általában grafikus megjelenítésűek, de például linux esetén máig nem kevesen használnak szöveges üzemmódot a grafikus üzemmód mellett (kiszolgálók esetén pedig gyakran kizárólagos a szöveges mód), s windows rendszerű gépeken is nyitható szöveges módú parancsablak.

A ma elterjedt monitorok három fő típusa:

  • crt (cathode ray tube): katódsugárcsöves monitorok (mint a régebbi televíziók). A képcső hátuljában elhelyezett elektronágyú elektronsugarakat lövell ki a képcső elejére, melyet foszfor alapú réteg fed. Erős elektromágnesek térítik el az elektronsugarakat, így azok a képcső elejének különböző részeit találják el. Ha az elektronnyaláb eléri a képcső elülső részét, a foszforborításba ütközik, amely felvillan, majd elhalványul (ha tehát az elekronnyaláb elég gyorsan visszajut ugyanarra a pontra, akkor a pont folyamatosan világít). Az elektronnyaláb balról jobbra, illetve felülről lefelé haladva egy másodperc alatt többször is frissíti a képpontokat.

  • lcd/tft: Az lcd folyadékkristályos képernyő, az első ilyen monitor a 60-as években jelent meg. Fizikai alapja a folyadékkristály átlátszóságának változása elektromos tér hatására. A gyártás tökéletlensége miatt előfordulhatnak „beragadt” képpontok, ez a pixelhiba. A tft az lcd-technika továbbfejlesztése, jobb minőségű képet eredményez, grafikus munkákhoz ajánlják, sok azonban a selejtes kijelző.

  • pdp (plazma display panel): plazmakijelző, működése azon alapul, hogy két üveglap közé ionizált neon- vagy argongázt zárnak, melyek mozgó elektronok hatására fényt bocsájtanak ki. Előnye a nagy képátló, hátránya a magas ár.

A monitorok főbb paraméterei:

  • megjelenítő típusa: a fentiek szerint crt, lcd stb
  • képátló: a kijelző egyik sarkától a szemközti sarkáig terjedő távolság, inchben szokás megadni
  • képarány: a kijelző oldalhosszúságainak aránya, korábban jellemző módon 4:3, manapság a multimédia előretörésével egyre inkább 16:9 [miért?]
  • kontraszt: a részletgazdagságot jellemző tulajdonság, értéke a legfényesebb és a legsötétebb pixel fényerejének hányadosa
  • válaszidő: az lcd monitorok jellemzője, ezredmásodpercben mérik; az az idő, ami alatt egy képpont fényereje megváltozik; 12 ms-tól lassú válaszidőről beszélhetünk
  • fényerő: a kijelző fényessége, pl 250 cd/m^2
  • felbontás: a pixelek száma, pl: 1920x1080, 1366x768, 1024x768, 640x480 stb
  • megjelenő színek száma: a megjeleníthető színárnyalatok száma, ma jellemző módon 16,7 millió
  • látószög: megadja, hogy milyen szögből látható a kijelzőn megjelenő információ
  • frekvencia: megadja, hogy másodpercenként hányszor frissülnek a képpontok, Hertzben mérik, ma 60 és 130 Hertz közötti értékek a megszokottak, körülbelül 65-70 Hz felett nem érzékelhető a vibrálás

Nyomtatók.

A legegyszerűbb eszköz arra, hogy munkánkat papíron is viszontláthassuk (ez volt a korai, monitor nélküli számítógépek adatmegjelenítő egysége).

A nyomtatott kép minőségét az egységnyi nyomtatási területre eső képpontok dpi-vel megadott maximális száma határozza meg. Jó minőségű nyomtatásról 300 dpi (pontosabban 300 dpi x 300 dpi) felett beszélhetünk.

A nyomtatott szövegben az egy hüvelyk hosszon elhelyezkedő karakterek száma a cpi. A nyomtatási sebességet korábban a karakter/másodperc értéket leíró cps, ma sokkal inkább a lap/perc mértékegységgel mérhetjük.

Fajtái:

  • különböző technológiájú (láncos, írókorongos, íróhengeres) sornyomtatók: egyszerre egy egész sort nyomtatnak

    • rögzített jelkészlet (például csak az angol abc nagybetűi, számjegyek és a legfontosabb írásjelek)
    • meglepően gyors, de
    • rendkívül hangos működés
  • Gömbfejes és margarétafejes nyomtatók: gyári fejen lévő fix karakterkészletet tudják alkalmazni, mint az írógépek

    • lassan, de
    • viszonylag szépen nyomtatnak
  • Mátrixnyomtatók: az írógép továbbfejlesztett változatának tekinthetjük, a legrégebbi széles körben elterjedt nyomtatótípus. Az írásjelek képét az írófejben egymás alatt elhelyezhedő 9 vagy 24 tű segítségével, egymás alatt pontokból alakítja ki. A tűk mágneses tér hatására mozdulnak ki, rugó húzza vissza őket a helyükre.

    • romban rögzített vagy ramba letölthető (tehát módosítható) jelkészlet
    • nagyon korlátozott grafikai képességek
    • viszonylag lassú működés
    • elfogadható zajszint
    • meglehetősen gyenge minőség (kopik a tű, fogy a festék a szalagból: egyenletlen a fedés)
    • mai napig használják, leginkább a többpéldányos nyomtatási képessége miatt (indigós papír, számlanyomtatás)
  • Tintasugaras nyomtatók: az otthoni felhasználók körében a legelterjedtebb; nyomtatáskor egy kisméretű tintaágyú mikroszkopikus méretű tintacseppeket lő a papírra, egy karaktert sokkal több pontból alakítanak ki, mint a mátrixnyomatók, ennek megfelelően

    • nagyon csendes működés
    • nyomtatvány szintű íráskép, akár foto-realisztikus fénykép nyomtatása
    • általában nyomott áron adott készülék (rövid élettartammal)
    • igen drága kellékanyaggal
  • Lézernyomtatók: működési elvük a fénymásolóéhoz hasonló. A szelénnel bevont hengernek fény hatására megváltoznak az elektromágneses tulajdonságai; a hengert végigpásztázó, „fel-felvillanó” lézer rajzolja fel a nyomtatandó kép egy sorát, s mikor ez a rész érintkezésbe kerül a festékport (tonert) tartalmazó rekesszel, az elektromos töltés miatt a toner rátapad a hengerre. Továbbgördülve a festék rákerül a papírra, majd beégetéssel rögzül azon.

    • csendes működés
    • kifogástalan minőség
    • drágább készülék
    • olcsóbb üzem

Legutóbb frissítve: 2015-06-20 21:16

kra

Javaslatok

Megjegyzések

Hamarosan!

© 2015–2016 erettsegik.hu