TantárgyakBiológiaEmelt szintA hormonális szabályozás
ProfilJegyzet beküldéseGYIKRólunk
Ez a jegyzet félkész. Kérjük, segíts kibővíteni egy javaslat beküldésével!

A hormonális szabályozás

1. Bevezetés

Az élőrendszerekben végbemenő folyamatok nem véletlenszerű irányban, sebességgel, stb. mennek végbe, hanem meghatározott irányítás alatt állnak.

1.1 Az irányítás alapműveletei

  • Alapjel képzés: valamilyen jellemzőnek – testhőmérséklet - tervezett értéket kell adni (kell érték).
  • Mérés: ugyanannak a jellemzőnek a tényleges értékét méri a rendszer (van érték).
  • Összehasonlítás: a különbség meghatározása a kell és a van érték között (hibajel).
  • Döntés: beavatkozás a rendszer működésébe.

1.2 Irányítás módszerei

Vezérlés során a vezérlő az irányított rendszert egyirányúan működteti különféle jelekkel, azonban az irányított rendszer működése során nem hat a vezérlő központra. (egyirányú kapcsolat)

A szabályozás alatt az irányított rendszer folyamatosan visszajelez a központnak, befolyásolva annak működését. (kétirányú kapcsolat)

A biológiai szabályozás alapja a negatív visszacsatolás. A negatív visszacsatolás az a folyamat, amelynek során a rendszerből kilépő hatások gyengítik a belépő hatásokat, ellentétesek azokkal. Pl.:

  • Alacsony környezeti hőmérséklet esetén a testhőmérséklet csökken (van érték),
  • a központ összehasonlítja a kell (37 °C) és a van értéket, létrejön a hibajel,
  • a fűtőközpont aktivitása fokozódik (belépőhatás), a testhőmérséklet emelkedik (kilépőhatás), ami csökkenti a fűtőközpont aktivitását.

A szabályozó rendszer a hibajellel ellentétes előjelű hatással módosítja a rendszer működését (csökkenésre növelés, növekedésre csökkentés).

Önszabályozás jön létre, a rendszer egy dinamikus egyensúlyi állapotban tartja fenn önmagát.

Pozitív visszacsatolásról akkor beszélünk, ha a rendszerből kilépő hatások tovább erősítik a belépő hatásokat, azonos irányúak azokkal. (növekedésre növelés, csökkenésre csökkentés)

Pl. A hipotalamusz GnRH faktorai fokozzák az FSH és az LH elválasztását, melyek hatására nő az ösztrogén elválasztás, ugyanakkor az ösztrogén serkenti a GnRH termelődését.

Az állandóan változó külső környezetben az állati szervezet homeosztázisát a biológiai szabályozás teszi lehetővé. A homeosztázis feltétele az egyes sejtek, szövetek, szervek működésének összehangolása.

A különféle feladatokat ellátó egységek összehangolását a köztük működő kommunikáció teszi lehetővé. Ennek lényege, hogy egyes sejtek különféle jeleket - kémiai, elektromos - bocsátanak ki, amelyeket más sejtek - a célsejtek - felismernek, aminek következtében működésüket megváltoztatják.

Irányítás

A kommunikációnak a szervezet szintjén több formája alakult ki:

  • endokrin kommunikáció, amely a hormonális,
  • neurokrin kommunikáció, amely az idegi szabályozás alapja.
  • parakrin kommunikáció, melyre példát a tápcsatorna falában termelődő szöveti hormonok kapcsán láttunk.

autokrin kommunikáció, ahol az elválasztott anyag a sejt saját működését befolyásolja. A kibocsátó sejt saját magát értesíti, többnyire arról, hogy a kiürülő anyag mennyisége mekkora. Például sok idegsejt a szinaptikus transzmitterét az axonvégződésen meg is tudja kötni, és az itteni receptorok izgatása legtöbbször negatív visszacsatolással szabályozza – csökkenti - a transzmitter ürüléstét.

Kommunikáció formái

2. Az endokrin szabályozás

2.1 Belső elválasztású mirigyek

Az endokrin kommunikáció során a jelkibocsátó egységet belső elválasztású mirigynek nevezzük, amelyek kivezetőcső nélküli mirigyek, hatóanyagaikat a hormonokat közvetlenül a vérbe ürítik.
A fontosabb belső-elválasztású mirigyek:

  • agyalapi mirigy
  • tobozmirigy
  • pajzsmirigy
  • mellékpajzsmirigy
  • mellékvesék
  • hasnyálmirigy
  • ivarmirigyek (here, petefészek)

Mirigyek

2.2 Hormonok

A jelként funkcionáló anyagokat - transzmittereket - hormonoknak hívjuk.

A hormonok sejtek által termelt hatóanyagok, amelyek más sejtek működését megváltoztatják.

A hormonok lehetnek:

  • aminosav származékok: tiroxin, adrenalin
  • peptidek: ADH, oxitocin, inzulin
  • fehérjék: növekedési hormon
  • szteroidok: mellékvesekéreg hormonok, nemi hormonok

A hormonok rövid élettartalmúak (percekben, szteroidhormonok órákban mérhető), viszonylag gyorsan lebomlanak.
A hormonális hatás általában lassú, de tartós.

Hormonokat nem csak belső elválasztású mirigyek termelnek, hanem különféle szövetek, az általuk termelt transzmittereket környezetükbe a szövetnedvbe bocsátják, amelyek a környező sejteket diffúzióval érik el. A jelenséget parakrin kommunikációnak nevezzük, ilyen pl. a gasztrin.

Amennyiben a szabályozóanyagokat idegsejtek termelik, neuroszekrécióról beszélünk.

2.3 A vérpálya

A hormonok szállítása a vérpályán keresztül valósul meg. A vérben a hormonok általában fehérjékhez kötve szállítódnak, így lassabban bomlanak le, ill. nem kevésbé ürülnek ki a vesén keresztül.

Koncentrációjuk igen csekély, peptidhormonok esetén 10^{-11} \frac{mol}{dm^3} körül mozog, egyéb hormonok esetén néhány nagyságrenddel nagyobb.

A hormonális szabályozás során a belső-elválasztású mirigyek hatóanyagaikat, a hormonokat a vérbe ürítik, amely elszállítja azokat a célsejtekhez megváltoztatva működésüket.

2.4 A célsejt

A hormonok szállításának végállomása a célsejt. A célsejt a transzmittert a specifikus receptoraival köti meg. A receptor jelenléte teszi szelektívvé a különféle sejtek között a hormonális hatást. A receptorok elhelyezkedésük szerint lehetnek:

  • sejten belüliek - szteroid hormonok receptorai,
  • sejten kívüliek - a peptid hormonok receptorai.

A szteroid hormonok képesek akadály nélkül átjutni a membránon és a citoplazmában vagy a sejtmagban kapcsolódnak a receptorhoz. A kötődést követően a receptor-hormon komplex a DNS-hez kötődik, így a szteroid hormonok általában az örökítő anyag működésének a megváltoztatásával fejtik ki hatásukat (nemi érés).

A sejten kívüli receptorok a sejthártya felszínén találhatók, melyek általában peptidhormon receptorok. Mivel a hormon nem jut be a sejt belsejébe - ahol azok az anyagcsere folyamatok zajlanak, amelyekre hat - szükség van egy olyan ún. másodlagos hírvivőre, amely a membrán felszínén történő változásokat közvetíti a sejt belseje felé.

Célsejt

Ilyen másodlagos hírvivő a cAMP amelynek keletkezése és működése a májsejtekben a következő:

  • az adrenalin hormon megkötődik a májsejtek felszínén található receptorokon,
  • a receptor konformációt vált, amelynek hatására a mellette levő G-fehérje GTP-t köt meg.
  • Ennek hatására a G-fehérje konformációja változik meg, aminek következménye az adenilát-cikláz aktiválódása.
  • Az adenilát-cikláz egy enzim, amely az ATP-ből cAMP-t csinál.
  • A cAMP protein kinázokat aktivál, ezek olyan enzimek, amelyek foszfátcsoportokat kapcsolnak más enzimekhez azokat aktív állapotba hozva.
  • Jelen esetben ezek olyan enzimek, melyek a glikogént glükózzá bontják.

cAMP
cAMP

Összefoglalva, adrenalin hatására a májsejtekben a glikogén glükózzá bomlik le, amelyet a sejtek a vérpályába adnak le növelve a vércukorszintet.

Az inzulin, amely pont ellentétes hatású az adrenalinnal csökkenti a májsejtekben a cAMP szintet, mivel a glikogén szintéziséért felelős enzimek defoszforilált állapotban aktívak.

cAMP
cAMP

Továbbá a célsejtek cAMP koncentrációjának fokozásával fejtik ki a hatását a TSH, STH, ACTH, LH, FSH, parathormon, kalcitonin.

Egyéb másodlagos hírvivők

Más hormonok (pl. acetilkolin, oxitocin, szerotonin, ADH) a célsejtek citoplazmájában a szabad Ca^{2+} koncentrációjának fokozásával érik el a hatásukat.

A kalcium-ion egyike a legelterjedtebb másodlagos hírvivőnek a sejtekben. A citoplazmába két úton kerülhetnek a Ca-ionok:

  • csatornákon keresztül az extracelluláris térből,
  • valamint a belső kalcium raktárakból (SER és mitokondrium).

A kalcium Ca^{2+}-kötő fehérjékhez való kapcsolódása által fejti ki a hatását, melyek közül a legelterjedtebb a kalmodulin, amely minden eukarióta sejtben megtalálható. Amikor a kalmodulin megköti Ca^{2+}-t, térszerkezeti változáson megy keresztül, amely képessé teszi, hogy más fehérjék köré tekeredjen, s ezáltal aktiválja azokat. A kalmodulin egy rendkívül fontos célpontja kalmodulin-függő kinázok csoportja (CaM-kinázok). A CaM-kinázok, a Ca^{2+}/kalmodulin komplex hatására aktiválódnak, s különféle folyamatokat aktiválnak foszforiláció révén.

Kalmodulin

2.5 A neuroendokrin rendszer

A belső elválasztású rendszer az idegrendszerrel szoros kölcsönhatásban, annak irányítása mellett látja el feladatait, ezért helyesebb neuroendokrin rendszerről beszélni.

Az egyes belső elválasztású mirigyek különféle szabályozás alatt állnak:

  • neuroszekréció útján, pl. az agyalapi mirigy elülsőlebenye,
  • közvetlen idegek által, mint pl. a mellékvesevelő sejtjei,
  • hormonok közvetítésével, ilyen pl. az agyalapi mirigy pajzsmirigyserkentő hormonja,
  • belső környezetváltozással, mint pl. az inzulin termelődését a vércukorszint szabályozza.

Neuroendokrin rendszer

A neuroendokrin rendszer funkciója széles spektrumú:

  • morfogenetikus hatású, azaz biztosítja a gének által meghatározott testmértek kialakulását,
  • a belső környezet szabályozása révén a fenntartja homeosztázist,
  • lehetővé teszi a fajfennmaradást az ivarsejtek termelődésének, az embrionális fejlődés zavartalanságának, a szaporodáshoz szükséges magatartásformák biztosításával.

3. Az agyalapi mirigy (hipofízis)

Az agyalapi mirigy (hipofízis) központi jelentőséggel bíró belső elválasztású mirigy.

  • Az endokrin rendszer összes funkciójára kifejti hatását,
  • a legtöbb belső elválasztású mirigyre szabályozó hatású,
  • közvetíti az idegrendszer szabályozó hatásait a szervezet felé.

3.1 Elhelyezkedése

Az agy alapján, a koponya ékcsontjának töröknyergében elhelyezkedő, borsó nagyságú szerv, 0,6 g tömegű.

A felette elhelyezkedő agyterülettel a hipotalamusszal az ún. hipofízisnyél kapcsolja össze.

Agyalapi mirigy

3.2 Szerkezete

Szerkezeti és működési szempontból két részre osztható:

  • elülső lebenyre (adenohipofízis),
  • hátulsó lebenyre (neurohipofízis).

Középső lebeny (MSH hormon, mely fokozza a bőrben a melanin képződését, szétszóródását.)

Agyalapi mirigy

3.3 Az agyalapi mirigy elülső lebenye.

Az embrionális fejlődés során a garathámból alakul ki (endodermális), a mirigy fő tömegét adja, hatféle hormont termel.

Igen gazdag a vérellátottsága, az erek lefutása speciális ún. portális keringés jellemzi, ahol a kapilláris rendszerből összeszedődő vénák újra kapillárisokra oszlanak.

Agyalapi mirigy

3.4 Működése

Az adenohipofízis 6 féle hormont termel.

  • Növekedési hormon, STH, GH,
  • pajzsmirigyserkentő hormon, TSH,
  • mellékvesekéreg serkentő hormon, ACTH,
  • tüszőserkentő hormon, FSH
  • sárgatest serkentő hormon, LH,
  • tejelválasztást serkentő hormon, PRL.

E hormonok általában polipeptidek, egyesek (TSH, FSH, LH) glikoproteidek.

A biológiai szabályozás általános elve a feed-back, azaz a negatív visszacsatolás mechanizmusa.
Ennek lényege, hogy a szabályozott egység működésének eredménye (terméke) gátlóan hat vissza a szabályozó egység működésére. Ugye?

A hipotalamusz állományában megtalálható ún. kissejtes magcsoportokban működő neuroszekréciós sejtek serkentő (releasing) és gátló (inhibiting) faktorokkal (pl. GnRH az ivarmirigyekre ható hormonok (FSH, LH) termelődését fokozza) szabályozzák az elülső lebeny hormonjainak termelődését ill. felszabadulását.

Ezen idegsejtek nyúlványai az adenohipofízis portális keringésének kapilláris rendszerébe juttatják hatóanyagaikat.

Hormonok

3.4.1 Növekedési hormon (STH szomatotrop hormon)

Biztosítja a genetikailag meghatározott testméretek elérését. Nincsenek kitüntetett célszervei. 190 aminosavból álló polipeptid.

Anyagcserére gyakorolt hatásai:
  • Szénhidrát anyagcsere.
    • Növeli a vércukorszintet,
    • serkenti a cukor raktározását,
    • gátolja a cukor oxidációt.
  • Lipid anyagcsere.
    • Serkenti a zsírok oxidációját.
  • Fehérje anyagcsere.
    • Serkenti a fehérjék szintézisét.

Anyagcsere

Termelődését serkenti a

  • mélyalvás,
  • fizikai munka,
  • dopamin,
  • éhezés,
  • kortizol alacsony koncentrációja,
  • csökkent vércukorszint.

A növekedési hormon hatásaiért az inzulinszerű növekedési faktor (IGF-I vagy régi nevén somatomedin C) a felelős. Az IGF-1 a májban, izomban, bélben, vesében termelődik. Az IGF-1 klasszikus negatív visszacsatolás révén gátolja a hipotalamusz GHRH és a hipofízis GH elválasztását.

Növekedés

Rendellenességek
1. Hypofunkció

Gyermekkori hormonhiány következtében arányos törpeség (hipofizer törpeség) alakul ki. A hipofízer törpék apró (50-120 cm), de arányos termetűek, habitusuk kissé öreges, másodlagos nemi jellegeik kevéssé kifejezettek. Intelligenciahányadosuk gyakran az átlagot meghaladja.

Hypofunkció

2. Hiperfunkció

Fiatalkorban túltermelődése óriásnövekedést eredményez (hipofízer gigantizmus), amikor a testmagasság elérheti akár a 270 cm is.

Felnőttkori túlműködés esetén a test kiálló részei - fül, orr, állkapocs, kézfej, lábfej - növekednek meg, ez az akromegália.

Amennyiben ezt a hasi zsigerek megnagyobbodása is követi, akkor splanchnomegáliáról beszélünk.

Hiperfunkció
Hiperfunkció
Hiperfunkció
Hiperfunkció

3.5 Az agyalapi mirigy hátulsó lebenye

Klasszikus értelemben nem tekinthető belső elválasztású mirigynek, benne hormon szintézis nem folyik, csupán olyan hormonokat raktároz, ill. a véráramba juttat, amelyek a hipotalamusz ún. nagysejtes magvaiban termelődnek.

A hipofízis hátulsó lebenyében kétféle hormon raktározódik, ill. szükség esetén felszabadul, az ADH és az oxitocin.

Hátulsó lebeny

3.5.1 ADH, oxitocin

Az ADH vagy vazopresszin 9 aminosavból álló oligopeptid. Élettani hatása, hogy a vese disztális csatornáiban és a gyűjtőcsövek területén fokozza a víz passzív visszaszívását (úgy növeli a csatornák vízáteresztő képességét, hogy fokozza az aquaporin fehérje által alkotott vizescsatornák beépülését a membránokba), miáltal csökkenti a vizelet mennyiségét (antidiuretikus hatás).

Mivel nagyobb koncentrációban az ereket is szűkíti, emeli a vérnyomást (vazopresszin).

Az ADH elválasztás szabályozását a vér összetétele határozza meg, melyet a hipotalamusz nagysejtes állománya közvetlenül érzékel.

ADH

Az ADH elválasztását fokozza

  • a vér koncentrációjának emelkedése,
  • a vérnyomás csökkenése,
  • a dohányzás,
  • láz, fájdalom, hányás.
Kóros állapotok.

Az ADH termelődés megszűnése a diabetes insipidus nevű betegséghez vezet, melynek tünete a napi akár 15 liter híg vizelet ürítése, gyötrő szomjúság mellett.

Az oxitocin (jelentése gyors szülés (gör.)) szintén 9 aminosavból álló nonapeptid. Az oxitocin hatására elsősorban a méh és az emlő simaizomsejtjei erőteljesen összehúzódnak.

Oxitocin

  1. Az emlőmirigyek esetén az oxitocin a tej kiürülését teszi lehetővé, ugyanis a mirigyvégkamrákban felhalmozódott tej csak az azokat körülvevő simaizomsejtek erőteljes összehúzódásával képes kiürülni.

    Az oxitocin felszabadulását kiválthatják

    • feltétlen ingerek, mint pl. az emlőbimbó ingerlése (30-60 sec. késéssel tejkiürülést eredményez),
    • feltételes ingerek, mint pl. a csecsemő látványa, szaga, sírása, stb.
  2. A méh falának simaizomzatára gyakorolt hatása főleg a szülés megindítása és lefolyása szempontjából fontos, amikor is az oxitocin jelentős mértékben választódik el.

Ezenkívül szerepe van az orgazmus kiváltásában mind férfiakban – ejakuláció -, mind nőkben – méh összehúzódás.
Az agyban termelődő oxitocin közvetlen hatást gyakorol az idegrendszer működésére, a viselkedésre:

  • csökkenti a fájdalomérzetet, csökkenti a félelemérzetet,
  • fokozza a bizalmat, erősíti a szociális kötődést.

4. A pajzsmirigy

4.1 Elhelyezkedése

A pajzsmirigy a pajzsporc és a légcső előtt található, két lebenyből áll, melyet egy keskeny híd kapcsol össze.

Pajzsmirigy

4.2 Szerkezete

Mikroszkopikus szerkezetére jellemző, hogy működési állapotától függően különböző magasságú sejtek által határolt hólyagocskák (follikulusok) építik fel. A hólyagok belsejét a sejtek által termelt fehérje jellegű anyag, a tireoglobulin tölti ki.

Pajzsmirigy

Amennyiben a pajzsmirigy működése intenzív, a sejtek magasak, a hólyagok ürege csekély a tireoglobulin gyors felhasználása miatt.

A hólyagok kétféle hormon szintézisét végzik, a

  • tiroxinét (T4) és a
  • trijódtironinét (T3).

A tiroxin és a T3 mind szerkezetében mind hatásában igen hasonló.

A hólyagok rendkívül gazdagon erezett lazarostos kötőszövetbe ágyazódnak.

Hólyagocskák

A hólyagok között a kötőszövetben kis sejtcsoportok találhatók (parafollikuláris C-sejtek), amelyek egy harmadik hormont a kalcitonint termelik.

4.2.1 A tiroxin

A tiroxin egy jód tartalmú aminosav származék. A tireoglobulin, amely egy polipeptid, a tiroxin előanyagának és raktározott formájának tekinthető, mely a hólyagocskák falának sejtjeiben jön létre. Szükség esetén a hólyag falának sejtjei felveszik a tireoglobulint, majd lizoszómáikban lebontva felszabadítják belőle a T4-et és a T3-at.

Tiroxin

A T4 és a T3 szállítófehérjékhez kötődve a keringésbe kerül és kb. 1 hétig hatásos. Lebomlásuk a májban és a vesében történik.

A T4 előállításához szükséges jódot az ivóvízből és a táplálékból vesszük fel. A napi jód szükséglet 0,1 mg, a pajzsmirigy kb. 10g jódot raktároz. Ahol az ivóvíz nem tartalmaz elég jódot, a sót KI-dal egészítik ki.

Tiroxin

4.2.1.1 A tiroxin élettani hatásai.

A tiroxinnak - a növekedési hormonhoz hasonlóan - nincs kitüntetett célszerve, hatása a legtöbb szövetre érvényesül. Hatásait alapvetően 2 területen fejti ki.

1. Morfogenetikai hatás.
  • Ebihalakat szarvasmarha pajzsmirigykivonattal etetve a lárvák két éves metamorfózisa néhány napra lecsökkent, azonban méretük nem haladta meg egy nagyobb légyét.
  • Amennyiben az ebihalaknak kiirtották a pajzsmirigyét, elmaradt a metamorfózis, békanagyságú ebihalakká nőttek.

A fentiekből egyértelmű a következtetés, hogy a tiroxin elengedhetetlen a normális egyedfejlődéshez, a sejtek differenciálódásához. A legnagyobb hatást a tiroxin a csontfejlődésre és az idegrendszer fejlődésére gyakorol. A fehérjék szintézisét serkenti, így STH-al együttesen biztosítja a fejlődést, növekedést.

2. Az anyagcserére tett hatás.

Általános hatása, hogy emeli az oxidatív lebontó-anyagcsere mértékét a mitokondriumok membránjának áteresztőképességének növelésével.

  • Csökkenti a máj glükóz raktározását,
  • emeli a vércukorszintet,
  • serkenti a sejtek cukoroxidációját.

Legnagyobb hatással a májra, szívizomzatra van, ahol jelentősen növeli az oxigénfogyasztást, az agy anyagcseréjére nincs hatással.

Az oxidációs folyamatok serkentése miatt emeli a testhőmérsékletet.

A tiroxin elválasztását az agyalapi mirigy elülső lebenyének TSH-ja szabályozza, amely egy glikoproteid. A szabályozás a negatív visszacsatoláson alapszik.

Tiroxin

A hormonhatás első lépése a szabad T4/T3 sejtbe jutása. A hormonok két aromás gyűrűjük következtében hidrofóbok, ezért oldódnak a sejtmembrán apoláris fázisában. A pajzsmirigy hormonok valamennyi hatásának alapja a génátírás szabályozása. A T4/T3 egyes gének átírását megindítja és fokozza, más gének átírását gátolja.

Tiroxin

A pajzsmirigy betegségei.
  1. A hipotireózisa pajzsmirigy csökkent működése, aminek oka általában jódhiány.

    A) Felnőtteknél a hipotireózis a mixödéma nevű betegséget eredményezi. Ennek tünetei:

    • alacsony testhőmérséklet,
    • alacsony alapanyagcsere,
    • lelassult ideg- és izomműködés,
    • alacsony vércukorszint,
    • száraz, sárgás, puffadt bőr.

    Mixödéma

    Hipotireózisban a tiroxin negatív visszacsatolása csökken, a TSH nagy koncentrációja miatt a pajzsmirigy kötőszövetes állománya megnagyobbodik, amit golyvának nevezzünk. (hipofunkciós golyva)

    B) Amennyiben a hipotireózis az embrionális fejlődés szakaszában lép fel, a kretenizmus nevű rendellenesség alakul ki. A kretének szellemileg súlyosan károsodottak, csontrendszerük aránytalanul fejletlen, a nemi érettséget gyakran nem érik el.

    Kretenizmus

  2. A hipertireózisa pajzsmirigy túlműködése, a Basedow-kor.

    Tünetei:

    A megnövekedett tiroxin koncentráció miatt

    • az alapanyagcsere szintje megnő, nő az oxigénfogyasztás,
    • a testhőmérséklet emelkedik,
    • a testsúly annak ellenére csökken, hogy a beteg sokat eszik,
    • ideg- és izomrendszer túlműködik emiatt, jellemző a fáradékonyság, remegés, izzadás.

    A fentieken túl jellegzetesen kidüllednek a szemek és a pajzsmirigy fokozott működése miatt megnő a mirigyes állomány (hiperfunkciós golyva).

    Basedow-kór
    Basedow-kór

    A Basedow-kor egy autoimmun betegség, mivel egy kórosan képződött immunoglobulin szerkezete a TSH-al megegyező, így hasonló hatást gyakorol a pajzsmirigyre.

A pajzsmirigy ultrahang vizsgálat során elsősorban azt figyelik meg, hogy a normálistól eltér-e a mérete, gyulladt-e, tartalmaz-e cisztát, daganatot.

Ultrahang

5. A mellékpajzsmirigy

5.1 A kalciumháztartás szabályozása

A kalciumion az egyik legjelentősebb szervetlen ion a szervezetünkben, mivel

  • a csontok szervetlen alapállományának egyik alkotója (Ca_5(PO_4)_3^-),
  • elengedhetetlen az izomműködésben,
  • nélkülözhetetlen a véralvadásban,
  • lehetővé teszi egyes enzimek működését,
  • fontos az idesejtek aktivitásában, az ingerküszöböt emeli, hiánya izomgörcsökhöz vezet,
  • szerepet játszik a szívizom ingerlékenységében,
  • citoplazmatikus koncentrációjának emelkedése fokozza a Golgi-hólyagok exocitózisát,
  • másodlagos hírvivő.

A szervezetünk optimális kalcium ellátásában többféle szervünk is közreműködik:

  • a csontrendszer leadással és felvétellel egyaránt,
  • a vesék szükség esetén visszaszívással,
  • a bélcsatorna a táplálék Ca^{2+} tartalmának felszívásával D-vitamin jelenlétében.

A fenti szervek működésének összehangolását, a vér megfelelő szintjének kialakítását két hormon végzi,

  • a kalcitonin, amely a pajzsmirigyben,
  • a parathormon, amely a mellékpajzsmirigyben termelődik.

E két hormon termelődésének mértékét a vér Ca^{2+} szintje határozza meg.

A mellékpajzsmirigyek a pajzsmirigy csúcsán, annak állományába ágyazódnak be, számuk általában 4.

A mellékpajzsmirigy a 84 aminosavból felépülő parathormont termeli, amely a vér Ca^{2+} szintjét emeli.

A parathormon:

  • a csontok Ca^{2+} leadását serkenti,
  • a vesében a Ca^{2+} kiválasztását csökkenti, visszaszívódását serkenti,
  • a bélcsőben a Ca^{2+} felszívódását serkenti, melyhez a D-vitamin nélkülözhetetlen.

A mellékpajzsmirigyek eltávolítása azonnal a vér Ca^{2+} tartalmának 30-40%-os csökkenéséhez vezet, ami súlyos izomgörcsöket eredményez, súlyosabb esetben fulladást, azonban a parathormon túltermelődése csontritkulást okoz.

A pajzsmirigyben termelődő kalcitonin egy 32 aminosavból álló peptid, a vér Ca^{2+} szintjét csökkenti. Hatása nagyjából a parathormonéval ellentétes, főleg a csontrendszerre hat.

Végül meg kell említenünk a nemi hormonok, az ösztrogén és a tesztoszteron a csontok összetételére gyakorolt hatását. Az ösztrogének csontvédő hatásúak, gátolják a fokozott csontbontást, segítik az építést. Szabályozzák a kalcium útját a tápláléktól a véren keresztül a csontokig és visszafelé, a csontokból a vérbe. Szabályozzák a felesleges kalcium kiürülését a beleken és a veséken át. Az ösztrogén csontmegőrző hatásának pontos mechanizmusa nem tisztázott. Valószínűleg közvetlenül és közvetetten is szabályozza a csontanyagcserét.

6. Mellékvesék

6.1 Elhelyezkedése

A mellékvesék a vesék felső csúcsán helyezkednek el, azonban a veséktől mind működésükben mind fejlődésükben eltérőek.

6.2 Szerkezete

A mellékvesék szerkezetük, funkciójuk, eredetük szerint alapvetően két részre tagolhatók,

  • a mezodermális eredetű kéregállományra és az
  • ektodermális velőállományra.

6.2 A kéregállomány

A kéregállomány, amely perifériásan található, a mellékvesék tömegének 90%-át teszik ki, 3 féle szteroid hormont termel.

A szteroid hormon szintézis kiindulási vegyülete a koleszterin, amelyet részben a táplálékkal veszünk fel, részben a szervezet maga állítja elő.

A szteroid hormonok a vérben különféle globulinokhoz kötődve szállítódnak, ami lassítja a vesén keresztüli ürülésüket.

1. A kéregállomány legkülső rétege a só- és vízháztartásra ható hormont az aldoszteront termeli. (mineralokortikoidok)

Az aldoszteron serkenti a Na^+ visszaszívását a vesecsatornácskák disztális tubulusaiban (Na^+-K^+, H^+ csere révén), a verejtékmirigyek kivezetőcsöveiben és a bélben.

A testfolyadékok Na+ tartalma alapvetően meghatározza a szervezet vízháztartását, ezért az aldoszteron közvetve a vérnyomás szabályozásában is részt vesz.

A fentiekből következően az aldoszteron elválasztásának szabályozását a vér Na^+ tartalma ill. a vérnyomás határozza meg. Ha a vér Na^+ tartalma csökken, csökken a vérnyomás, ami aldoszteron elválasztását serkenti.

Renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer

Ha a vérnyomás alacsony,

  • a vesében az érgomolyaghoz vezető arteliola falában található speciális simaizomsejtek – juxtaglomeruláris sejtek - renint választanak ki közvetlenül a keringésbe.
  • A renin egy enzim, amely a máj által felszabadított angiotenzinogént átalakítja angiotenzin I-é.
  • Végül az angiotenzin I átalakul a tüdőben angiotenzin II-vé, mely fokozza az aldoszteron elválasztást.

2. A kéregállomány középső rétegében elsősorban a szénhidrát anyagcserét befolyásoló hormonok termelődnek, melyek közül a legfontosabb a kortizol (hidrokortizon) és a kortikoszteron (glukokortikoidok). A kortizol elválasztását az ACTH szabályozza.

A kortizol hatása általában a szénhidrát készletek megőrzésére irányul:

  • emeli a vércukorszintet,
  • serkenti a máj glükóz raktározását - glikogén szintézisét,
  • csökkenti a cukrok oxidációját,
  • a májba jutott tejsavból elősegíti a glükóz képződését, (glükoneogenezis)
  • serkenti az izomfehérjék bontását, a májba jutott aminosavak cukrokká alakítását,
  • serkenti a zsírok lebomlását.
  • Stresszhormon, a stresszhelyzetekben döntő szerepet játszik az anyagcsere szabályozásában, zsíroxidáció fokozásával energiát biztosít.
  • gyulladáscsökkentő, az allergiás reakciókat mérsékli, antihisztamin hatású

A kortizol elválasztása napszakos ritmust mutat, reggel szintje emelkedik fokozva az éberséget, majd kora délután csökken, végül az esti órákra minimálisra lecsökkenve hozzájárul az esti nyugalom, fáradságérzet kialakításához.

3. A kéregállomány legbelső rétege a nemi működésre ható ún. szexuálszteroidokat, androgéneket termel (pl. dehidroepiandroszteron (DHEA)), melyek előanyagai a mindkét nemben termelődő tesztoszteronnak, ill. a nőkben az ösztrogéneknek.

Ezek az előanyagok a külsődleges férfias jellegek megnyilvánulását okozzák, erőteljesebb izomzat, szőrzet stb. révén. (anabolikus szteroidok), hatásuk tehát a férfias másodlagos nemi jellegek kialakulásában nyilvánul meg. Nőkben a petefészekben női hormonokká alakulnak. Idős korban a petefészkek csökkent működésének következtében nem alakulnak át, ezért megjelenhetnek a férfias másodlagos nemi jellegek.

A szexuálszteroidok termelődése szintén az ACTH kontrolja alatt ál.

Rendellenességek.

Hipofunkció.

A mellékvesekéreg elégtelen működése az Addison-kór (bronz-kór) kialakulásához vezet, mely autoimmun folyamat. Ekkor a bőr száraz, barna, hűvös, a vérnyomás alacsony, keringési zavarok lépnek fel, melyet elsősorban az aldoszteron hiány okoz.

A bőr pigmentáltságának oka, hogy a hipofízis elsődleges mellékvesekéreg-elégtelenség esetén fokozza az ACTH-t termelő sejtjeinek aktivitását, amelyek egyúttal egy, a pigmensejtek aktivitását fokozó hormont (MSH = melanocita stimuláló hormon) is fokozott mennyiségben állítanak elő.

Hiperfunkció.

Jó-, ill. rosszindulatú daganatképződés miatt az ACTH túltermelődése a Cushing-kór nevű kórképet idézi elő, ami magas vérnyomással és a szénhidrát-, ill. fehérje anyagcsere zavaraival jár. A betegek hordószerűen elhíznak, jellegzetes a holdvilágarc, a testen bíborszínű sávok (striák) jelennek meg. A kór jellemző kísérője a női virilizmus, amely a tesztoszteron túltermelődésének köszönhető.

6.3 A velőállomány

A mellékvese velőállományának sejtjei átalakult idegsejtek, melyek nagymértékű hormonelválasztásra specializálódtak.

A nyúlványaikat vesztett legömbölyödött sejtek háromféle hormont termelnek:

  • adrenalint,
  • noradrenalint,
  • dopamint, amelyek az idegrendszerben is előforduló ingerületátvivő anyagok.

6.3.1 Az adrenalin

Az adrenalin egy aminosav származék, melynek szintézise tirozinból kiindulva dopaminon keresztül valósul meg.

Az adrenalin ún. stresszhormon, nyugalomban levő a vérben szintje minimális, azonban megterhelés esetén a szervezet izgalmi állapotának a kialakításáért felelős.

Hatása:

  • emeli a vércukorszintet, csökkenti a máj glükóz raktározását, serkenti a glikogén bontását (cAMP) fokozza a keletkezett glükóz leadását,
  • a sejtekben – főleg az izomzatban - serkenti a glükóz oxidációját,
  • serkenti a zsírok lebontását, emeli a vér zsírsavszintjét
  • emeli a vérnyomást,
  • növeli a szívfrekvenciát, az összehúzódások erejét,
  • tágítja a hörgőket,
  • vázizmok ereit, a koszorúereket tágítja, a bélcső, bőr ereit szűkíti.

A noradrenalin hatása nagyjából átfedi az adrenalinét, azonban a noradrenalin csak a szív koszorúereket tágítja, az összes többit szűkíti.

A dopamin fő szerepe hormonként, hogy gátolja a prolaktin felszabadulást a hipofízis elülső lebenyéből.

A mellékvese velőállományát az idegrendszer közvetlen idegi úton szabályozza.

7. Hasnyálmirigy

7.1 Elhelyezkedés

A hasnyálmirigy a bélcsőhöz tartozó, a patkóbél kanyarulatában helyet foglaló kettős elválasztású mirigy.

7.2 Szerkezet.

A hasnyálmirigy anatómiai és funkcionális értelemben egyaránt két részre tagolódik.

  • Az emésztőenzimeket termelő külső elválasztású (exokrin) részre, amely a váladékát, a hasnyálat a patkóbélbe juttatja,
  • a hormonokat termelő belső elválasztású részre, amely váladékát a vérbe üríti.

Az endokrin sejtcsoportok az exokrin mirigyállományban szigetszerűen helyezkednek el, nevüket leírójukról kapták, Langerhans-féle szigeteknek nevezzük. Langerhans-szigetek világos festődésű, gömb alakú sejtcsoportok formájában helyezkednek el a külső elválasztású részek végkamrái között.

Számuk emberben kb. 1 millió. Vérellátásuk igen gazdag, tekintve hogy a sejtek váladékukat a vérbe juttatják.

A szigetek kétféle sejtből állnak:

  • nagyobb, sötétebbre festődő alfa-sejtekből, melyek a glukagont termelik
  • kisebb, világosabb béta-sejtekből, melyek száma több, ezek termelik az inzulint.

7.3 Az inzulin

Az inzulin egy 51 aminosavból álló polipeptid. Az inzulin az anyagcserét anabolikus irányba tolja el, a tápanyagok, testépítő vegyületek beépülését, raktározását serkenti.

Szénhidrát anyagcserére gyakorolt hatás.

  • Egyetlen hormonként csökkenti a vércukorszintet, mivel segíti a szövetek, sejtek cukor felvételét, segíti a cukor bejutását a sejtekbe, (elsősorban a máj-, zsír-, izomszövetekre hat, az idegsejtek glükóz felvételét nem befolyásolja),
  • serkenti a máj glikogén szintézisét, csökkenti a glükóz leadását,
  • növeli az izom glikogén szintézisének mértékét,
  • fokozza a szövetek - főleg a zsírszövet - cukor oxidációját, a glicerinaldehid-foszfát képződését, serkenti az ebből meginduló zsírszintézist, ami biztosítja, hogy a feleslegben felvett szénhidrátok (süti) zsírok formájában raktározódjanak.

Zsír anyagcserére gyakorolt hatás.

  • Csökkenti a vér zsírsavszintjét, mivel serkenti a zsírsejtek zsírsav felvételét,
  • a zsírszövetekben gátolja a zsírok bontását, serkenti a szintézisüket.

Fehérje anyagcserére gyakorolt hatás.

  • Serkenti a sejtek aminosav felvételét, fokozza a fehérjeszintézist, így támogatja a STH hatását, elsősorban a vázizomban.

Összességében az anyagcserét az anabolikus irányba tolja.

Az inzulin termelődésének a mértékét alapvetően a vércukorszint határozza meg. Táplálkozást követően az emelkedő vércukorszint már néhány sec. alatt megnöveli az inzulin elválasztását, melynek mértékét a bélben termelődő bélhormonok jelentősen fokozzák.

7.4 A cukorbetegség (diabetes mellitus)

Alapvetően kétféle cukorbetegséget szokás megkülönböztetni:

  • 1-es típusú cukorbetegség: a betegség oka a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben az inzulintermelő béta-sejtek pusztulása. Ez a szigetsejtek elleni autoimmun-reakció következménye. Bármely életkorban kialakulhat. A betegség csak inzulinpótlással kezelhető. Gyermekkori diabetes elsődleges oka.
  • 2-es típusú cukorbetegség: a betegség kialakulásának középpontjában csökkent inzulin érzékenység áll (inzulinrezisztencia).
    A betegség kezdetén még vércukoreltérés nem jelentkezik, a hasnyálmirigy fokozott inzulintermelése miatt. A betegség előrehaladtával a hasnyálmirigy inzulin-elválasztása a béta-sejtek kimerülése miatt elégtelenné válik.
  • Másodlagos cukorbetegség: kialakulhat alkoholizmus vagy epeúti kövesség következtében.
  • A terhességi cukorbetegség: oka, hogy a terhesség alatt a méhlepényben termelődő hormonok csökkenthetik a szervezetben termelődő inzulin hatását.

A diabetesz elsődleges tünetei a nagymennyiségű édes vizelet, tehát cukorürítés, acetonos lehelet, gyakori eszméletvesztés, testsúlycsökkenés stb. A tünetek hátterében a magas vércukorszint és az ennek ellenére fennálló sejtéhezés áll (mivel a sejtek nem képesek felvenni a glükózt).

Az Amerikai Diabetes Társaság (ADA) 1998-ban adott ki egy ajánlást arra vonatkozólag, hogy a vércukorszint mely határok közt normális illetve, mikor mondható ki a cukorbetegség.

  • Ezek szerint a normális éhgyomri vércukor szint kevesebb, mint 6,1 mmol/l.
  • Ha ez az érték 6,1 mmol/l -7,0 mmol/l közé esik, még nem cukorbeteg az egyén, de emelkedett éhgyomri vércukor állapítható meg nála. Ez már emelkedett rizikót jelent a később kialakuló valódi cukorbetegségre és a később kialakuló szövődményekre nézve is.
  • Ha az éhgyomri vércukorszint 7,0 mmol/l-nél magasabb, felmerül a cukorbetegség diagnózisa, ezt azonban egy másik alkalommal történő éhgyomri vércukorméréssel meg kell erősíteni.

A megerősítő vizsgálatok közé tartozik pl. a cukorterheléses vizsgálat. Ilyenkor, felnőttnél 75 gr szőlőcukoroldattal itatják meg a pacienst. Megmérik a vércukorszintet kiinduláskor, és 2 órával a szőlőcukor elfogyasztása után.

  • Normális az eredmény, ha a 2 órás vércukorszint nem haladja meg a 7,8 mmol/l-es értéket.
  • Csökkent cukortűrő képességről (IGT) beszélünk, ha a 2 órás érték 7,8 mmol/l-11,1 mmol/l között van. Ekkor fokozott a beteg rizikója a valódi cukorbetegség kialakulására.
  • Ha a 2 órás érték 11,1 mmol/l felett van a cukorbetegség valószínű.

Összefoglalva:

  • inzulinhiányában magas a vércukorszint, ami a szövetekből vizet vonva el a vizelettel távozik, (a vizelet mennyisége megnő, mivel a szűrlet koncentrációja a benne maradó cukortól magas, így kevesebb víz tud visszaszívódni, a betegek vízfogyasztása a vízvesztés következtében megnő),
  • a sejtek glükóz hiányában fokozott zsírbontásra kapcsolnak, aminek következtében számos a vér pH-ját savas irányba mozdító anyagcseretermék ún. ketontestek halmozódik fel, mint pl. ecetsav, aceton, stb. Ez az acidózis, ami eszméletvesztést, súlyosabb esetben kómát eredményez.

Hosszútávon a cukorbetegségnek számos szövődménye lehet, aminek hátterében az áll, hogy a magas vércukorszint miatt a szervezet fehérjéihez a normálisnál sokkal több cukor kapcsolódik, ami megváltoztatja a szerkezetüket, rontja a működésüket.

Ezért:

  • a fertőzésekkel szembeni csökken az ellenállóképesség,
  • elhúzódó sebgyógyulás, sportsérülések valószínűsége megnő,
  • érelmeszesedés kockázatának növekedése várható,
  • a betegek látása romlik, a retinán vérömlenyek alakulnak ki.
  • A vese kisereinek károsodása, mely fehérjevizelést, magas vérnyomást, végül veseelégtelenséget eredményezhet.
  • Érzéskiesésekben, fájdalomban, vegetatív működési zavarokban nyilvánul meg. A vegetatív zavarok közé tartozik az impotencia, hasmenés vagy székrekedés, fokozott izzadás, szapora szívverés.

Az 1-es típusú cukorbetegség mai tudásunk szerint nem előzhető meg, mivel kialakulásában örökletes tényezők is szerepet játszanak.

A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában örökletes és életmódbeli tényezők is szerepet játszanak.

Életmódbeli tényezők:

  • elhízás,
  • sok cukor fogyasztása,
  • mozgásszegény életmód,
  • stressz,
  • alkoholizmus.

Kezelés

Az 1-es típusú diabetes kezelése diétával és az inzulin bőr alatti zsírszövetbe juttatásával történik a végtagok, ill. a hasfal területén. Az inzulint be kell fecskendezni, szájon át jelenleg nem adható, mert peptid lévén a gyomorban lebomlik.

A 2-es típusú cukorbetegségben a betegség kezdetén ajánlott az életmód változtatás, szénhidrát szegény diétával, testsúlycsökkentéssel, sporttal. Ha ez nem elégséges gyógyszerek segítségével, amelyek csökkentik a vércukorszintet, növelik az inzulin hatását. Ha a béta sejtek kimerültek az inzulint teljesen pótolni kell.

A glukagon hatása az inzulinéval ellentétes, a vércukorszintet emeli.

Az inzulin története (forrás: Macosz)

Az 1920-as évekig minden esetben halálos cukorbetegséget először a XVII. sz. közepén írták le. Felismerték, hogy a betegeknek nemcsak a vizeletében, hanem a vérében is található cukor, ami arra utalt, hogy a betegség nem a vesék elégtelen működéséből ered, hanem komolyabb anyagcsere problémák okozzák.  Viktória királynő orvosa volt az első, aki a betegek hasnyálmirigyében apró kristályokat fedezett fel, amiből e szervnek a betegségben játszott szerepére következtetett. Felfedezését Németföldön is igazolták; egy egészséges kutya hasnyálmirigyét eltávolítva az állat rövid időn belül cukorbajban elpusztult. A kísérletek arra mutattak, hogy a hasnyálmirigyből valamilyen anyag közvetlenül jut a véráramba, ami megakadályozza a betegség kialakulását.

A keresett anyagot először két kanadai orvosnak Frederick Bantingnak és Charles H. Bestnek sikerül kivonnia a hasnyálmirigyből. Az első adag hasnyálmirigy kivonatot egy haldokló kutyába fecskendezték be, aki néhány órán múlva tünetmentessé vált. A szer azonban nem bizonyult tartós hatásúnak, az állat néhány nap múltán a tünetek kiújulásával elpusztult. A nagy mennyiségű inzulin előállításához a tudósok ekkor vágóhidakról szerzett állatok hasnyálmirigyeit kezdték használni. A kísérletek sikeresek voltak; folyamatos adagolással hosszú időn át életben tudták tartani a beteg állatokat.

Ideje volt a szert emberen is alkalmazni. Az első adagokat saját magukon próbálták ki, nem tudva, hogy túladagolásuk végzetes is lehetett volna. Cukorbeteg ember először 1922. január 11-én kapott a kivonatból; a már haldokló 14 éves fiatalember néhány nap múlva elhagyhatta a kórházat, bár továbbra is rászorult az injekciókra.

A felfedezésért a kutatók 1923-ban Nobel-díjat kaptak.

Az inzulingyártás 60 évig a torontói felfedezők (Banting, Best és Collip) elvei alapján történt. Az inzulint sertés, illetve szarvasmarha hasnyálmirigyéből vonták ki savas-alkoholos módszerrel. Az állatok levágását követően a hasnyálmirigyet azonnal lefagyasztották. Darabolás után savanyú közegben alkoholos kivonatot készítettek. Ezt semlegesítették, és eltávolították a kicsapódó fehérjéket, az alkoholt és a zsírnemű anyagokat. Végül semleges közegben konyhasó (NaCl) hozzáadásával az inzulin kicsapódott. Az így nyert készítmény 80-90 százalék kristályos inzulint tartalmazott, ez a klasszikus "gyors" hatású inzulin. A mindennapi gyógyításban jól alkalmazható kristályos inzulint először Abel állított elő 1926-ban.

Az emberi inzulinnal azonos humán inzulin előállítása először szintetikus úton történt a nyolcvanas évek elején. A sertésinzulinban kicserélték azt az egyetlen aminosavat, amely különbözött az emberétől. Azonban ez a módszer nem vált be, mivel növelte az állati hasnyálmirigy szükségletet, ugyanis a gyártás során nagyobb lett a veszteség.

1987-ben az emberi vastagbélben normálisan is jelenlevő Escherichia coli baktériumba beültetett emberi inzulin gén segítségével előállított "humán" inzulin került a gyógyszerpiacra. 1991-től közönséges sütőélesztőbe bejuttatott szintetikus DNS segítségével is gyártanak inzulint. Napjainkra a géntechnológiával előállított készítmények teljesen kiszorították az állati inzulinokat. Magyarországon 1996-ban fejeződött be a cukorbetegek átállítása humán inzulinokra.

Legutóbb frissítve: 2015-06-20 01:33

A jegyzet Vizkievicz András munkája.

Javaslatok

Megjegyzések

Hamarosan!

© 2015–2016 erettsegik.hu