TantárgyakIrodalomKözépszintBiblia
ProfilJegyzet beküldéseGYIKRólunk

Biblia

Fogalma

"Biblia" görög eredetű szó (biblosz), jelentése könyvek, iratok. Azon könyvek gyűjteménye, melyeket a zsidó és a keresztény hagyomány isteni eredetűnek ismer el, a hit és az erkölcs alapjának tartja. Két részből áll.

Részei

1. Ószövetség /Ótestamentum/ (zsidó Biblia, keresztények nevezik Ószövetségnek)

  • Történeti könyvek
  • Tanító könyvek (Zsoltárok, Példabeszédek)
  • Prófétai könyvek (Jeremiás, Jónás könyve)
  • Nyelve: héber (kis része arámi)
  • Tartalma: isteni kegyelem és üdvösség ígérete Ábrahámnak
  • Isten kiválasztott népe a zsidók

2. Újszövetség /Újtestamentum/ (keresztény Biblia → csak a keresztények tartják szent könyvnek, mert ők az Ószövetségben megígért Messiást /megváltót/ Jézus Krisztusban látják. A zsidóság a kereszténységhez hasonlóan hisz a Messiás eljövetelében, de tagadja, hogy Jézus a próféták által megígért megváltó lenne.)

  • Történeti könyvek (Máté, Márk, Lukács, János evangéliumai, az Apostolok cselekedetei)
  • Tanító könyvek (Levelek)
  • Prófétai könyv (János jelenései, Apokalipszis)
  • Nyelve: koiné görög
  • Tartalma: megerősített és kiterjesztett szövetség Isten és Jézus által, a benne hívők számára
  • A választás kiterjesztett, az ember lehetősége: Krisztus ,,követése’’ utat kínál az üdvözüléshez

(A Korán /az iszlám szent könyve/ eltérő értelmezésben tartalmazza az Ó- és Újszövetség írásainak egy részét)

Fejezetekre, versekre osztás:

  • Biblia egyes könyveit Európában a XIII. században fejezetekre, majd a fejezeteket XVI. században versekre tagolták
  • Ezt a felosztás később átvitték a héber és görög szövegekre is
  • → megkönnyítette a szövegben való tájékozódást

A Biblia, mint a művészet nagy kódja

  • Európai kultúra egyik alapja
  • Nagy hatás a művészetekre: műalkotások (szobrok, festmények)
  • Európai művészet kifejezőeszközeként használja a gondolatvilágát, szimbólumait, műfaját
  • Később újraírták történeteit, alakjai modern hősökké váltak (József, Mózes, Jézus, Pál)
  • Legtágabban az európai kultúra létértelmezési kerete

Szerkezet, kifejezésmód

  • Szövegeit emberi nyelven megszólaló, de Istentől sugalmazott írásoknak tartja a hagyomány
  • Szerkezete metaforikus
  • Kif.mód retorikus (szónoki)
  • A Biblia önmagát magyarázza
  • Történetei, metaforikus képei, alakjai előre- és visszautalva egymást is felidézik

Hasznos fogalmak:

  • Kánon: egységes szempontok szerint kiválasztott művek gyűjteménye. A klasszikus filozófiában a szabály, a norma, a tökéletesség műszava.
  • Kanonizáció: az a folyamat, amely során a szövegeket kiválogatják, megszerkesztik, véglegesítik

Létrejöttének folyamata

  • Ószövetség:
    • Júdeai / palesztin kánon (i.e. I-i.sz.I. század) Ezdrás prófétáig - héber, szűkebb → református Biblia alapja.
    • Alexandriai kánon (i.e. III-II. század) – görög, bővebb → katolikus Biblia alapja.
  • Újszövetség: (i.sz. IV. századra ért véget)
  • Apokrif: azok a zsidó / keresztény iratok, melyek nem kerültek be a Biblia kanonizált változatába

Az Ószövetség

A Biblia első 5 könyve összefüggő egységet alkot, a világ, az ember és Izráel népének teremtésétől az izráelita törzsek palesztinai honfoglalásának előzményeiig beszéli el az eseményeket. A zsidó hagyomány Mózest tartja e könyvek szerzőjének → Mózes könyveinek /Tóra/ nevezzük őket

Teremtéstörténet: A világ és az ember teremtését beszéli el Mózes első könyvében (Genesis – görög: Teremtés)

  • A teremtés:

    1. nap: menny – föld elkülönítése, nappal, éjszaka létrehozása
    1. nap: vizek, égbolt
    1. nap: szárazföld, tenger, növények
    1. nap: égitestek (Nap, Hold, csillagok)
    1. nap: állatok
    1. nap: emberek (Isten képmására, uralkodjanak a föld élőlényein)
    1. nap: pihenés
  • Tervszerű, célszerű teremtés:

  • "Kezdetben..." → teremtett világ végére utal, az emberi időnek és térnek kezdete van

  • Isten: az örökkévalóság, térformája végtelen, egyetlen teremtés előtt létező, minden tőle származik, létezése nem véletlen → a Mindenható akarata

"Ezt mondta Isten..." → a szó és ige erejével teremt

  • A világban rend uralkodik, értelmes szerkezete van
  • A teremtés végső célja az ember → Isten képmására teremtette (metaforikus) → ahogy Isten minden felett uralkodik, úgy az embert teszi meg a teremtett világban mindnek urának (helyettesítőjévé)
  • Szimbolikus jelentések:
  • Szimbólum: elvont fogalmak, eszmények közvetett ábrázolása
  • Szimbolikus nyelv: jelképesen ábrázoltat, vmi elvontat tesz megragadhatóvá
  • Számszimbolika: számokhoz kapcsol elvont jelentést
  • 7 napos teremtés a holdfázis ritmusát követi
    1. nap: teremtő Istenre, a tapasztalaton túli kp-ra utalhat, tisztelet / nyugalom / ünnep számára fenntartott különleges nap
  • 6 + 1 nap: a teremtő és a teremtett világ együttesének száma → Isten és a világ egysége, de különbözősége is
  • Kétféle elbeszélői hagyomány: (kétféle teremtéstörténet)

Hátterében az áll, hogy kétféle hagyományt igyekeznek összeegyeztetni, Istenképből és emberi tevékenységből

1. Elohimista: Isten neve Elohim. Isten változatlan létező, felette áll a földi létnek, a természet véglegességének és ciklusainak.

Ebben a férfi és a nő egy napon teremtődik, táplálkozásuk növényi eledelre van korlátozva → Isten védi a létrehozott életet, nincs szó halhatatlanságról vagy a teremtés részleteiről.

2. Jahvista: Isten neve Jahve. Első teremtéstörténet:

Édenben járunk (eső → pusztából kertet csinál /motívumok/), férfit a föld művelésére teremti: a föld porából és saját leheletéből (anyag és lélek) → kettőség hordozója: választás előtt áll (bűn vs erény).

Asszonyt később alkot, Ádám bordájából → alárendeltség, összekapcsoltság

  • Összegezve a bibliai teremtéstörténet:
  • Istenhite: monoteista (egyistenhívő)
  • Istenképe: Istene személyes szellemi valóság
  • Isten – világ viszonya: Isten elkülönül a világtól, teremtményei felett áll, megtapasztalhatatlan, öröktől fogva létező, a teremtéstört. csak a világ és az ember teremtését beszéli el
  • A teremtés ideje: szimbolikus, olyan célszerű folyamat, amelynek kezdete van és időben zajlik
  • A létformák keletkezése: Isten a szellem, akarat teremtőerejével alkot a szó kimondásával
  • Világképe: a mítoszokat meghaladó vallásos elmélet a világ keletkezéséről és rendjéről

Kiűzetés az Édenből: (második teremtéstörténet)

  • Az Éden:
  • Éden: az Úr a pusztában Édenkertet nevel, ahová az első emberpárt behelyezte, hogy őrizze és művelje azt
  • Az Éden jelentései: bőség, örömteli élet, békesség jelképe. Olyan földrajzilag nem megközelíthető hely, ami szimbolikusan jelöli az emberi lét harmonikus állapotát, az Isten közelségében megélhető idilli életet
  • Édenből eredő 4 folyó → 4 égtáj, a világ közepe, a lét értelmének alapvető tájékozódási pontja a kert (4-es szám → teljesség, szilárdság)
  • Víz: élet, tisztaság
  • Fa: (életfa – tövéből az élet vize ered) élet – halál, jó – rossz tudása, ember – Isten viszonya
  • Jó és gonosz tudásának fája: az ember felett álló teremtő hatalom → tiltás, halál fenyegetése: az ember nem képes tudni a jót/rosszat, ez a tudás kizárólag Istené
  • A bűn és következményei:
  • Az emberpár megszegi a tilalmat <- tudni akar, mint Isten, Teremtőjéhez akar hasonlítani
  • Itt a fa: Istenben való hit / hitetlenség próbája
  • Bűn: az isteni gondoskodásba vett feltétel nélküli hit és az engedelmesség hiánya, szimbóluma a gyümölcsevés.
  • Következtében a paradicsomi állapot harmóniája megszűnik az ember számára, Isten átkával megjelenik életében a fájdalom, a szenvedés, a természettől való függés, a megélhetés keserve és a halál.
  • Isten megátkozza a földet, elzárja az embert az élet fájától.
  • A föld ezentúl csak nehéz munka árán táplálja az embert, aki múlandó teremtménnyé válik (,,Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba.’’)
  • Meztelenség: kiszolgáltatottság, gyengeség → nemiség felfedezése, öntudatra ébredés.
  • Á. és É. bűne utódaikra és az egész emberi nemre kiterjed.
  • Isten továbbra is védi az általa létrehozott életet → elűzött teremtményeinek öltözetet készít → fizikailag óvja őket a természet, a világ ridegségétől.
  • Halál: a bűn miatt létezik
  • Kísértés = kígyó: Isten és ember ellensége

A bűnismétlő és pusztulástörténetek:

  • Káin és Ábel: első gyilkosság (testvérgyilkosság) /történetet ismerni/
  • Az özönvíz: isteni ítélet vagy megváltás jelképe /Noé – történet/
  • Bábel tornya: emberi nagyravágyás paradicsomi történetét ismétli meg, világ nyelveinek kialakulása /történet/
  • Bűnök és büntetések:
  • A kiűzetést követően több hasonló felépítésű és tartalmában is hasonló elbeszélés követi
  • Azt hivatottak mutatni, hogy a bűn folytatódik a generációban, az emberiség szaporodásával együtt növekszik
  • Az ember hiába lett tudója a jónak és a rossznak, sokszor képtelen helyesen dönteni
  • Azt is mutatják a történetek, hogy Isten a bűnösöket sem hagyja el, büntet, de védi az általa teremtett életet, nem mond le a jó végső győzelmének reményéről

Két ószövetségi példázat a bizalomról és a prófétaszerepről

  • Izsák feláldozása: Ábrahámról, a zsidó nép ősatyjáról szóló történet, a hűség és a hitből fakadó engedelmesség tanúságtétele /történet ismerete/
  • Példázat: a Biblia elbeszélései gyakran példázatok → rövid, tanító célzatú elbeszélés, amely egy vallási, erkölcsi tétel bizonyítását szolgálja, többnyire zárt, egységes szerkezetű szöveg
  • Próféta: Isten nevében szól, Isten akaratának, tanácsainak hírnöke, értelmezője. Isteni megbízás alapján közvetíti az üzenetet a közösségnek. Küldetése, hogy a zsidó nép életének alapjait tiszta erkölcsökre építse az egyistenhit jegyében.
  • Királyok korában, babiloni fogság idején a legtöbb (Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Jónás és a 12 kispróféta).
  • Jónás próféta könyve: nem próféciákat tartalmaz, hanem arról szóló történeteket mond el, tanító célzatú, jelképes, pogányokra is kiterjed, egyetemes jóságról szól
  • Prófécia: álomlátás, jóslat, jövendölés

Zsoltárok könyvéből:

  • 150 zsoltárt tartalmazó imagyűjtemény. Eredetileg zenekísérettel kísért liturgikus imádságok. Témájuk a szenvedés, üldöztetés, halál / öröm, hála, dicséret. Szerzői: Dávid, Mózes, Salamon
  • Zsoltár: jelentése dal. Először pusztai, később a jeruzsálemi Szentély liturgiájának használatára keletkezett dalok neve.
    Fajtái:
  • Panaszzsoltár: egyén / közösség problémája, segítség kérése a megoldáshoz
  • Hálaadó zsoltár: bajból szabadult ember mond köszönetet
  • Himnusz: Isten fenségét, jóságát dicséri
  • Bölcsességi zsoltár: elmélkedő, gondolati tartalmakat megfogalmazó
  • Átok: ellenségekre átkot kérő zsoltár
  • Bizalomének: ezen zsoltárok éneklői bizalommal fordulnak Istenhez, oltalomra számítanak. A beszélő sorsa, élete, boldogulása Isten kezében van. Isten mellé áll, védi őt, így félelem nélkül létezik
  • Költői képek:
  • Alapmetafora: Úr – pásztor → ahogy a pásztor őrzője nyájának, úgy az Úr is népének hitbéli vezetője
  • Az Úr háza: szent sátor / templom → Isten oltalma
  • "Terelget, vezet" → az ember élete az Úr kezében van
  • Vendéglátó (gazda) – Úr: ellenséggel szembeni oltalom
  • Archaikus versbeszéd:
  • Ritmusának alapja: mondatok / kisebb mondategységek ismétlése

Ez lehet: mondatpárhuzam (szerkezeti ismétlődés) / gondolatritmus (gondolatok részleges vagy teljes megismétlése)

  • Egyéb ismétlődő alakzatok találhatók még benne: szótőismétlés, alliteráció

Az Újszövetség

Élén a Jézus életét, tetteit és tanításait megörökítő evangéliumok állnak. Jézust a Messiással azonosítja, jelentéskörét kiszélesíti. Mártírhalálában az egyetemes feltámadás és az utolsó ítélet ígéretét látja. Ekkor a hitetlenek elkárhoznak, az igazak pedig üdvözülve Isten országába jutnak.

Az evangéliumok:

  • Evangélium: (görög - euangelion → jelentése: örömhír, annak örömteli mondása) Jézus életét, tetteit, tanításai megörökítő írásművek. Szerzői: Máté, Márk, Lukács, János. A kereszténység első századaiban még élőszóban őrződő Jézus-hagyomány több nemzedék által összegyűjtött, leírt és megszerkesztett szent iratai. Hirdeti a megváltást, Isten országának eljövetelét.
  • Máté, Márk, Lukács evangéliuma → szinoptikus (egybetekintő): tartalmukban, szerkezetükben, szemléletükben, tagolásukban és forrásfelhasználásukban sok hasonlóság fedezhető fel (azonos ősforrás)
  • János evangéliuma: inkább Krisztus istenségére helyezte a hangsúlyt
  • Nem hiteles korrajzok, Jézus életeseményei köré vannak csoportosítva
  • Tanúságtételek, prédikációk, hitvallások, példázatok és tanítások olvashatók bennük
  • Máté evangéliumából:
  • Jézus Messiás voltába, megváltói halálába, feltámadásába vetett hit tanítása
  • Megváltás: az első emberpár engedetlenségétől az emberi világba költöző bűntől való szabadulás
  • Pl.: Jézus Krisztus, a megváltó, A magvető példázata:
  • Példázatos beszédmód: a kor erősen képi gondolkodásához igazodik, a hétköznapi életből vett tapasztalatokra épül, szemléletességével elvont gondolati tartalmakat világít meg és közvetít
  • Állandósult beszédforma: olyan szófordulat, amely bizonyos helyzetekhez kötötten gyakran előfordul. Szerepe: jellemzés, egységesítés, leegyszerűsítés
  • Jézus: héber – Jésua → üdvözítő, szabadító
  • Keresztség: M. evangéliumának 3. fejezetében olvashatunk Jézus megkereszteléséről, jelképes motívuma: víz → az élet és a megtisztulás
  • Galamb: az Atya lelke, megjelenése → a megbízás igazolása
  • Júdás evangéliuma: Júdás és Jézus közötti kapcsolatot, beszélgetéseket örökítette meg

Apostoli levelek (Péter, Pál, Jakab) – a Földközi-tenger régióiban élő keresztény közösségekhez címzett tanító levelek, melyben erkölcsi és hitbeli eligazítást adnak az apostolok. A levelek az Újszövetség tanító-bölcseleti könyvei közé tartozó iratok

pl. Pál apostol leveleiből:

  • 14 darabból álló, Pál apostolnak tulajdonított levélgyűjtemény
  • Apostol: (küldött, követ) bizonyos feladatra kiválasztott és küldött ember, aki vele megbízóját teljhatalommal képviseli. Jézus 12 tanítványa, akik földi életben jártak, őt feltámadása után látták, igehirdetéseikkel gyülekezetét megalapították
  • Prédikáció: szent szövegeket értelmező vagy erkölcsi tanító célzatú egyházi beszéd, irodalmi műfaj. Élőszóban, de terjeszthető írásos formában is előfordul

A Jelenések könyvéből: Az Újszövetség gyűjtemény legutolsó darabja a János jelenései, az Apokalipszis. Ez az Újszövetség egyetlen prófétai irata.

  • Témája: végidő, végső dolgok tudásának látomása
  • Gondolati sémái, írói eszközei, motívumai a zsidó apokaliptikus hagyományokat követik, de a műben keresztény értelmet nyernek
  • Szerzője magét Krisztus szolgájának nevezi
  • Apokalipszis: (görög – feltárás, kinyilvánítás) héber é keresztény irodalmi műfaj. Egy múltba helyezett személy beszéli el a jövendölést a jelenről (Dávid, Ezékiel) vagy a jelenben szól a várható jövőről (János). A jövendölés látomásként, kinyilatkoztatásként jelenik meg.

Vulgata

a latin nyelvű Biblia-fordítás, az i. sz. 5. század elején készült, Szent Jeromos (347–420) munkája.

Septuaginta

a legrégebbi ismert görög fordítása az Ószövetségnek. A latin nyelvű elnevezés jelentése ’hetven’ és arra utal – amint azt az Ariszteasz-levél alapján alexandriai Philóntól tudjuk –, hogy hetvenkét zsidó bölcs írta. A bölcsek a tizenkét zsidó törzs tagjai voltak, minden törzset hatan képviseltek a fordítás elkészítésekor.

Magyar fordításai

  • A legrégibb megmaradt Biblia-fordításunk a 15. század közepén valószínűleg ferences szerzetesek által írt (illetve egy bizonytalan régi forrás szerint két huszita író, Újlaki Bálint és Pécsi Tamás által készített) úgynevezett Huszita Biblia, amelynek csak egyes részei maradtak ránk különböző kódexekben (az Ószövetség 18 könyve és a négy evangélium).
  • Az első nyomtatott, magyar nyelvű teljes Újszövetség Sylvester János fordítása volt 1541-ben.
  • 1590-ben vált teljessé a mindmáig legismertebb magyar nyelvű Biblia-fordítás. Károli Gáspár Vizsolyi Bibliája a legrégibb fennmaradt (és ma is használt) teljes Biblia-fordítás.
  • 1626-ban készült el katolikus megfelelője, a Káldi György által a latin Vulgatából fordított Szent Biblia.

Legutóbb frissítve: 2016-08-22 14:18

Javaslatok

Megjegyzések

Hamarosan!

© 2015–2016 erettsegik.hu