TantárgyakTörténelemKözépszintMagyarország gazdasága (1945-1953)
ProfilJegyzet beküldéseGYIKRólunk

Magyarország gazdasága (1945-1953)

Magyarországon a II. világháború után összeomlott a gazdaság, a közigazgatás és a politikai rendszer is. Az ország veszteségei számokban és az ezzel járó következmények:

  • 700-800 ember (elsősorban katonák és zsidók)
  • 900 hadifogoly (Szovjetunióban)
  • megszálló hadseregek: erőszak, embertelenség
  • nemzeti vagyon -40% (megszállók rablása, háborús pusztítás)
  • állatvagyon -80%: élelemhiány!
  • infrastruktúra: 0 Duna-híd (németek), vasúti pusztulás (mozdonyok, kocsik)
  • a jóvátétel fizetése elkezdődik (300 millió dollár)
  • gazdasági termelés: kevesebb mint 1/3-a a háború előtti szintnek
  • éhezés: katasztrofális ellátás

1946. elején lezajlott hazánkban a világtörténelem legnagyobb inflációja (hiperinfláció); ezért a koalíciós kormány az elinflálódott pengő helyett 1946. augusztus 1-jén bevezette az új, értékálló forintot, aminek fedezetét felhalmozott árukészletek és az USA-tól visszakapott aranykészletek adták. Ezen kívül nivellálták (összenyomták) a bérskálát: a munkások fizetését megemelték, az értelmiségiekét lecsökkentették (legjobban a tanárokét 80%-kal).

A földkérdés és a nagybirtokrendszer problémája a dualizmus óta görgetett probléma volt, eddig nem született kielégítő megoldás, csak próbálkozások (pl. a Nagyatádi-féle földreform). Ezért 1945. március 17-én az Ideiglenes Kormány szovjet sürgetésre meghozta a földreformrendeletet, amely összesen 5,6 millió holdnyi földet érintett. Megszűnt a nagybirtokrendszer (és ezáltal a nagybirtokos réteg): kárpótlás nélkül kisajátították az 1000 holdat meghaladó birtokokat, illetve a nyilasok, a Volksbund-tagok és a háborús bűnösök földbirtokait. A parasztok 200, az úri birtokosok 100, az antifasiszta küzdelem tagjai 300 holdig tarthatták meg birtokaikat. Az egyház is elvesztette birtokainak nagy részét (700 ezer hold), és a bankok vagy tőkés vállalatok kezében lévő földbirtokokat teljesen kisajátították. Az elvett földeket elsősorban földtelen és törpebirtokos parasztok között osztották szét, ami nagyon sok embernek haszont hozott; azonban a szegényparasztság helyzete nem lett megoldva hosszútávon.

A szovjetizálás felgyorsulása magával hozta az államosítások elkezdését is, ami kezdetben egybevágott a kisgazdák programjával. Első lépésként az energiaszektort (szénbányák, nehézipari üzemek + jelentősebb bankok, 1946) államosították, majd a kommunista előretöréssel (politikai háttér: a koalíciós kormányzást felváltja a kommunista diktatúra) megindult a teljeskörű államosítás is: az utolsó lépésre (a 10 munkásnál többet foglalkoztató iparvállalatok államosítása) 1949 végén került sor.

Ezzel párhuzamosan megindult a tervgazdálkodás bevezetése is, ami a gazdaság fejlesztését szolgáló többéves terveken alapul, és az állampárt irányítja. Az első hároméves terv (1947-1950) célja az ipar és a mezőgazdaság egyidejű fejlesztése volt, azonban közben a gazdaságpolitika megváltozása jelentős eltolódást eredményezett a nehézipar (>50%) javára, míg a könnyűipar és a mezőgazdaság (18%) háttérbe szorult. Ennek oka a közben eldurvuló hidegháború volt, célja pedig a 3. világháborúra készülődés és az önellátás elérése volt („a vas és acél országa”); ezzel egyidejűleg bevezették az általános hadkötelezettséget, a hadsereg fejlesztésére az állami költségvetés 25%-a ment el (megszegve a párizsi békét). Az első ötéves terv (1950-1954) már egyértelműen a szovjet modell követésén alapult, a gazdaságpolitikáért felelős Gerő Ernő irányításával: aránytalan, irracionális fejlesztések jellemezték, a beruházások 47%-a a nehéziparra ment el. A szükséges vasércet importálták, ipari városok épültek: Ózd, Komló, Leninváros (Tiszaújváros), Sztálinváros (Dunaújváros). A munkaerőt munkaversenyekkel, élmunkásmozgalom révén és békekölcsön jegyzésével (burkolt további megadóztatás, az ötéves tervhez történő „önkéntes” hozzájárulás) ösztönözték nagyobb teljesítményre. Mindennek eredménye az volt, hogy 1953-ra az ipari termelés az 1938-as 300%-a volt, miközben az életszínvonal alacsony maradt.

A mezőgazdaságot a kifosztás, a munkaerő elvonása jellemezte a nehézipar javára. Megkezdődött az erőszakos kollektivizálás, a termelőszövetkezetek kialakítása. A folyamat lassan haladt a gazdák ellenállása miatt, ezért a kommunisták kulákellenes kampányt indítottak, rájuk kenve az ellátás katasztrofális helyzetét. A magángazdálkodó gazdákat elviselhetetlen adóemelésekkel, terménybeszolgáltatásokkal és tagosítással (rossz földcsere) próbálták bekényszeríteni a téeszekbe; ennek hatására rengetegen inkább elhagyták a mezőgazdaságot, ami tovább rontotta annak a helyzetét. Mindennek hatására a mezőgazdaság nem érte el a háború előtti szintet, Magyarországon újra bevezették a jegyrendszert (1951). A korszakban hazánk gabona és bor importjára kényszerült.

Az 1953-as reform keretében Nagy Imre ígéretet tett a kollektivizálás leállítására, az ötéves terv beruházásainak felülvizsgálatára, a beszolgáltatások leállítására és az adók csökkentésére. Javult hazánkban az élelmiszerellátás, ami egy olyan állapotot teremtett, amit 1955 után visszasírtak az emberek; ez is az 1956-os forradalom egyik oka.

Legutóbb frissítve: 2015-04-17 21:55

Javaslatok

Megjegyzések

Hamarosan!

© 2015–2016 erettsegik.hu