TantárgyakFizikaKözépszintA dinamika alaptörvényei
ProfilJegyzet beküldéseGYIKRólunk
Ez a jegyzet félkész. Kérjük, segíts kibővíteni egy javaslat beküldésével!

A dinamika alaptörvényei

Dinamika (erőtan): a testek mozgását okozó törvényszerűségek vizsgálata

Newton törvényei alkotják a klasszikus mechanika alapját, melyek tömeggel rendelkező, mozgó testek viselkedését írják le.

Newton első törvénye – a tehetetlenség törvénye

Minden test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot egy másik test vagy mező meg nem változtatja.

Ennek magyarázata: minden test megtartja egyenes vonalú egyenletes mozgását vagy nyugalmi állapotát, amíg más test nem hat rá. Közvetlenül nem tudjuk bizonyítani, mivel mindig hat rá valamilyen erő.

Pl: a kerékpárt állandóan hajtani kell, mert különben megáll

Amelyik testen az erő kisebb mozgásállapot-változást hoz létre, annak nagyobb a tehetetlensége. A tömeg a mechanikában a hosszúság és az idő mellett a harmadik alapmennyiség. Azért választották alapmennyiségnek, mert a tehetetlenség a testek alapvető fizikai tulajdonsága.

Newton második törvénye – a dinamika alaptörvénye

Egy pontszerű test a gyorsulása egyenesen arányos a testre ható F erővel, és fordítottan arányos a test m tömegével.

A törvény képlettel kifejezett, elterjedt formája a tehetetlen tömeg segítségével: F = m * a

Azt az erőt nevezzük egységnyinek, amely az 1 kg tömegű testet éppen 1 \frac{m}{s^2} gyorsulással mozgatja. Ezt Newton tiszteletére newtonnak nevezzük. Jele: N.

Egy test akkor van egyensúlyban, ha gyorsulása zérus. A dinamika alaptörvényéből és ebből következik, hogy egy pontszerű test akkor van egyensúlyban, ha a testre ható erők eredője zérus.

Newton harmadik törvénye – erő-ellenerő, hatás-ellenhatás törvénye

Két test kölcsönhatása során mindkét testre azonos nagyságú, egymással ellentétes irányú erő hat.

Ennek magyarázata: Ha egy A testre egy B test erőt fejt ki, akkor az A test is erőt gyakorol a B testre, mégpedig ugyanolyan nagyságút de ellentétes irányút.

Pl: a csillár lefelé húzza a mennyezetet, de a mennyezet is húzza fölfelé a csillárt

Newton negyedik törvénye – az erőhatások függetlenségének elve

Más néven a szuperpozíció elve.

Ha egy testre egyidejűleg több erő hat, akkor az erőhatások egymást nem zavarva, egymástól függetlenül adódnak össze.

A törvény azt jelenti, ha egy m tömegű testen az F_1 erő egymagában a_1 gyorsulást hoz létre, és az F_2 erő szintén egymagában a_2 gyorsulást hoz létre, akkor az F_1 erő által létrehozott a_1 gyorsulás ugyanaz marad, függetlenül attól, hogy az F_2 erő hat-e a testre vagy sem, és fordítva.

Newton-féle gravitációs erőtörvény:

A két test között fellépő gravitációs erő nagysága egyenesen arányos a testek tömegével és fordítottan arányos a közöttük levő távolság négyzetével.

F_{gr} = f * \frac{m_1 * m_2}{r^2}

Ahol f a gravitációs állandó, m_1 és m_2 a kölcsönhatásban lévő testek tömege, r pedig a testek távolsága. Mivel a gravitációs vonzás bármely két test között fellép, és a testek tömegével arányos, ezért ezt a megállapítást szokták általános tömegvonzási törvénynek is nevezni.

Súrlódás:

A súrlódás két érintkező felület között fellépő erő, vagy az az erő, mellyel egy közeg fékezi a benne mozgó tárgyat (például a mézben lesüllyedő kanálra ható fékező erő.)

Kapcsolódó anyagok

Legutóbb frissítve: 2015-08-25 05:19

Javaslatok

Megjegyzések

Hamarosan!

© 2015–2016 erettsegik.hu