TantárgyakTörténelemKözépszintA tatárjárás és következményei
ProfilJegyzet beküldéseGYIKRólunk

A tatárjárás és következményei

II. András királyt IV. Béla (1235-1270) követte a trónon. Az ő politikáját alapvetően meghatározta az országot addigi történelme során sújtó legnagyobb csapás, a tatárjárás (1241-1242).

A tatárjárás előtt IV. Béla birtokvisszavételi politikát folytatott, meg kívánta erősíteni a királyi birtokállományt. Felülvizsgálta apja és nagybátyja (Imre király) adományait, bosszút állt Gertrudis királyné gyilkosain. Megerősítette a király személyének tekintélyét, pl. a király jelenlétében senki nem ülhetett, csak petíció útján lehetett érintkezni vele. Mivel birtokokat viszont mindeközben nem adományozott, belső ellentéteket, ellenérzéseket szított az országban.

Eben a helyzetben érkezett vissza 1236-ban Magyarországra Julianus barát, akit még 1235-ben küldtek keletre, hogy keresse meg a Baskíriában maradt magyarokat. Azt a hírt hozta, hogy a tatárok jelentős hódításokat tettek Kelet-Európában, és haladnak nyugat felé. IV. Béla ezért befogadta a tatárok elől menekülő kunokat (1239) az országba: Kötöny királyt és 40 000 emberét. Azonban nem vált be a lépése, mivel a bárók féltették a hatalmukat, azt hitték, IV. Béla ellenük akarja felhasználni őket. Ráadásul a nomád kunok nem tudtak beilleszkedni a letelepült, a magántulajdont tisztelő magyarok közé, és a pesti nép félelmében meggyilkolta Kötönyt. A kunok ezután gyilkolászva, fosztogatva távoztak az országból, amely magára maradt.

A király csak Kijev elestekor hordoztatta körbe a véres kardot az országban, felismerve a közelgő veszély súlyát. A tatárok 1241. elején áttörték a gyepűt, előörsük Vácig is eljutott, fosztogatva. A két fősereg Muhinál csapott össze (1241. április 11-én), amely csata teljes magyar vereséget eredményezett. Ugyan a források szerint a magyar sereg létszámfölényben volt, egyéb tényezők vereséget okoztak:

  • Rosszul választottunk táborhelyet, a Sajó gázlóit nem vettük figyelembe, így a tatárok hátba tudták támadni a magyarokat.
  • Szűk helyen ütöttünk tábort, így mikor a tatárok körbevették a sereget, nehezen tudtunk rendeződni.
  • Ugyan megvolt a túlerő, lebecsültük az ellenség erejét.
  • A könnyűlovas harcmodor (gyors rajtaütés, nyílzápor) hatásosnak bizonyult.
  • Rengeteg előkelőség (érsekek, a nádor, főurak) veszett oda aznap.

A Batu kán vezette tatár seregek ezután feldúlták a Dunántúlt, és a Dunáig nyomultak előre, miközben IV. Béla Ausztriába menekült. Azonban Babenberg Frigyes megzsarolta őt, és néhány magyar vármegye fejében szabadon engedte a királyt, aki ezután Trau városába menekült, ott vészelve át a tatárjárást.

Mikor a Duna befagyott, a tatárok a Dunán átkelve a Dunántúlt is végigpusztították; fosztogattak, városokat égettek fel, behajtották az adókat. Azonban 1242. márciusában váratlanul, máig nem bizonyos okok miatt kivonultak az országból. Több elmélet létezik:

  • Batu kán hazasietett a kánválasztásra, mivel Ögödej kán meghalt.
  • Csak előkészítették a megszállást a tatárok, félelmet keltettek a népben.
  • Az ellenállás mértéke miatt nem tudtak tartósan berendezkedni, ezért inkább távoztak az országból.

Mindenesetre a tatárjárás hatalmas pusztítással járt: Magyarország népességvesztesége a becslések szerint 20-50% (500 ezer – 1 millió fő). A pusztítás azonban nem volt egyenletes; a síkságokon, alacsonyan fekvő területeken jóval nagyobb, míg az erdőségekben (ahová sokan menekültek) lényegesen kisebb. Az etnikai viszonyokra is kihatott a pusztítás, hiszen a magyarok elsősorban az előbbi területeken éltek, viszont a magyarság aránya így is megmaradt kb. 70-80%.

A visszatérő IV. Béla előtt nehéz feladat állt: az országot fel kellett készíteni egy esetleges második tatár támadásra (amely végül nem következett be). Ezért a tatárjárás utáni munkásságát második honalapításnak is nevezzük, ami miatt ő egyike legjelentősebb uralkodóinknak.

A birtokadományozás terén változott a politikája, jelentős adományokat adott, aminek a feltételei kővárépítés és hadsereg kiállítása voltak. Ez azért volt fontos, mert a tatárok képtelenek voltak bevenni a kővárakat (pl. Esztergom, Székesfehérvár), ellentétben a földvárakkal. Ő maga is számos ilyen erődöt emeltetett, pl. IV. Béla nevéhez fűződik Buda, Visegrád és Sárospatak várának megépítése. Több településnek városi rangot adott, amelyek kőfallal vették körül magukat, ezzel is segítve a városfejlődést. A lakatlan területeket betelepítésekkel népesítette be; így újra behívta a kunokat (Nagykunság, Kiskunság), akiket letelepített, adómentességet és birtokokat adott nekik. Betelepítette a jászokat (Jászság), illetve a szászokat (Dél-Erdély, Szepesség) is. Külföldi hospeseket hívott be, akik több várost alapítottak. Külpolitikájában törekedett a békés viszonyra, szövetségeseket keresett: támogatta Lengyelországot, Csehországot és Halicsot, ezenkívül visszavette Babenberg Frigyestől az elvesztett vármegyéket.

IV. Béla ugyan fontos és jó lépéseket tett a tatárjárás után, azonban egy dolgot nem lehetett elkerülni. Utolsó éveiben és utána, egészen az Árpád-ház kihalásáig jelentősen lecsökkent a királyi hatalom a birtokállomány csökkenése miatt, ezzel párhuzamosan megnőtt a bárók hatalma. Ezért is kellett Károly Róbertnek megküzdenie az új tartományurakkal, a kiskirályokkal.

Legutóbb frissítve: 2015-05-29 05:28

Javaslatok

Megjegyzések

Hamarosan!

© 2015–2016 erettsegik.hu