TantárgyakTörténelemKözépszintHunyadi Mátyás
ProfilJegyzet beküldéseGYIKRólunk

Hunyadi Mátyás

Miután V. László király Budán kivégeztette Hunyadi Lászlót, Mátyást foglyul ejtette. Azonban a fiatalabb Hunyadi megnyerte Szilágyi Mihály támogatását, ráadásul közben a fiatal király váratlanul meghalt. Mátyás hazatért, kiegyezett a bárókkal (feleségül vette Podjebrád Katalint), és 1458. január 24-én a Duna jegén megkoronázták. Szilágyi Mihály jelentős engedményeket ért el, és 5 évre megválasztották kormányzónak.

Hunyadi Mátyás (1458-1490) első nemzeti királyunk III. András óta. Erőskezű, lendületes, minden területen művelt uralkodó volt; központosított rendi monarchiát hozott létre, szilárd lábakon álló államszervezettel.

Mátyás nagy elánnal vetette magát a kormányzásba, és lassan átvette az irányítást a báróktól. Uralkodásának első szakaszában (1458-1464) több szerep jutott a rendeknek, rendszeresen hívott össze országgyűléseket. Az 1458-as országgyűlésen maga mellé állította a köznemességet jogaik bővítésével, és Szilágyi Mihályt kiszorította a hatalomból. Legyőzte az ellen szövetkezett bárókat, és III. Frigyest kiszorította az országból. Új bárói nemzedéket épített ki a nemességből (pl. Báthori, Szapolyai, Országh). Mivel azonban első koronázása nem volt törvényes, mindenáron meg akarta szerezni a Szent Koronát III. Frigyestől. A bécsújhelyi szerződés (1463) értelmében 80 000 aranyért Mátyás megkapta a koronát, azonban el kellett fogadnia, hogy ha fiú utód nélkül halna meg, a korona visszaszáll a Habsburgokra (később I. Ferdinánd erre is alapozta trónkövetelését). Mátyást 1464-ben törvényesen megkoronázták, ezután politikája gyökeres fordulatot vett.

Uralkodásának második szakaszában (1464-1490) egyre ritkábban, majd egyáltalán nem hívta össze a rendeket. Ezért 1471-ig több nagyúri összeesküvés irányult ellene, de mindegyiket leverte. Jelentős államszervezeti reformokat vezetett be, amivel csökkenteni kívánta a rendek szerepét. Átszervezte a kincstartóságot, bárói rangú kincstartó helyett polgári vagy nemesi származásút nevezett ki. A titkos- és a főkancellária egyesítéséből létrehozta a nagykancelláriát, amely miatt a bíráskodást is át kellett alakítania; létrehozta a személynöki széket, amit a személynök vezetett, alatta pedig szakképzett ítélőmesterek dolgoztak (pl. Thuróczy János). A királyi tanács szerepe csökkent, a végrehajtásban Mátyáshoz hű, szakképzett hivatalnokok dolgoztak.

Mátyás alatt a királyi bevételek ugrásszerűen megnőttek, amit elsősorban a jobbágyterhek növelésével ért el. A kapuadót átváltoztatta a királyi kincstár adójára (füstpénz), aminek új lett az adóalapja; a kapuadóval ellentétben nem portánként, hanem háztartásonként szedték. Megszüntette a mentességeket (immunitás), bevezette a kistelkes nemesek megadóztatását a jobbágyi terhek 50%-ig. A legfontosabb bevétel azonban a rendkívüli hadiadó (1 forint/porta) volt, amit évente akár kétszer is beszedhettek. A regáléjövedelmek tekintetében bevezette a harmincadvám helyett a koronavámot, amely szintén megszüntette a mentességeket. Mindezen intézkedések hatására Mátyás jövedelmei elérték a 700-800 ezer aranyforintot, amely halála után a negyedére esett vissza. Legnagyobb részét a végvárrendszer és a fekete sereg fenntartására költötte el.

Mátyás külpolitikáját a Német-Római császári cím megszerzése és a török elleni harc jellemezte. Hadserege a híres fekete sereg volt, amely zsoldosokból állt, Mátyás a 60-as évektől kezdte szervezni. Átlagos mérete 15-20 ezer fő volt, de hadjárat idején jóval több is lehetett. Hatalmas pénzeket emésztett föl, ezért feltétele volt fenntartásának a királyi jövedelmek megnövelése.

Kezdetben hagyományos támadó politikát folytatott a török ellen; amikor II. Mohamed elfoglalta Boszniát, Mátyás válaszul elfoglalta Jajca (1463) és Szrebernik (1464) várát; a két hatalom megosztozott Bosznián. Ezután már nem folytatott aktív támadásokat délen, hiszen belátta, hogy nyugati támogatás nélkül erre gyenge az ország, ráadásul mindeközben nyugat felé is tekintgetett. A közvélemény nyomására 1476-ban elfoglalta Szabács jelentéktelen várát, de jobbára erőit a végvárak fejlesztésére fordította. Mikor 1479-ben a török betört Erdélybe, Báthori István erdélyi vajda és Kinizsi Pál vezetésével a magyar seregek Kenyérmezőnél visszaverték a támadást. Nyugati tervei miatt Mátyás békét kötött II. Bajazid szultánnal (1483).

Ezután legfőbb ambíciója a NRCS megszerzése volt. Először a cseh királyi címre vetett szemet, és jó alkalom adódott 1462-ben, amikor a pápa keresztes hadjáratot hirdetett a husziták ellen. Meg is szerezte Sziléziát és Morvaországot, azonban Podjebrád György nem Mátyás, hanem Jagelló Ulászló javára lemondott a hatalomról. A két fél Olmützben békét kötött (1475), megosztoztak: Mátyás Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot, Ulászló Csehországot kapta meg; viszont Mátyás így nem lett Német-Római választófejedelem. 1482-ben Mátyás megtámadta Ausztriát, és 1485-ben elfoglalta Bécset, ráadásul Dél-Ausztria is az övé lett. Mindennek ellenére sikertelen volt, mert a német rendek III. Frigyes fiát, Miksát választották Német-Római császárrá (1486).

Mátyás élete vége felé a trónutódlás problémája egyre sürgetőbb lett. Ugyan elvette Beatrixot, sem tőle, sem Katalintól nem született gyermeke. Emiatt törvénytelen fia, Corvin János számára készítette elő a trónt: megnövelte a nádor szerepét (nádori cikkelyek, 1485), és a nemesek támogatása érdekében megerősítette pozícióikat a vármegyében.

Beatrix királyné jóvoltából megjelent a reneszánsz udvari kultúra Magyarországon. Budát és Visegrádot (nyaralópalota) Mátyás átalakította; létrehozta a kor egyik legnagyobb (200-2500 könyvből álló) könyvtárát, ahol díszes, kézzel írott kódexeket, corvinákat tároltak. Udvarában olasz humanistákat, pl. Antonio Bonfini történetírót és Galeotto Marzio filozófust is foglalkoztatott.

Mátyás 1490-ben halt meg, és amit életében elért, hamar porrá omlott.

Legutóbb frissítve: 2015-02-12 01:14

Javaslatok

Megjegyzések

Hamarosan!

© 2015–2016 erettsegik.hu