TantárgyakTörténelemKözépszintA három részre szakadt Magyarország...
ProfilJegyzet beküldéseGYIKRólunk

A három részre szakadt Magyarország

Magyarország középső részeit a mohácsi vész után (1526) az előrenyomuló török hadsereg végigpusztította és végigrabolta, majd foglyok tízezreivel távozott az országból. A következő 150 évben is a hódoltság szenvedte el a legnagyobb veszteségeket, mind emberáldozatok és állatvagyon tekintetében.

Az ország 1541-ben három részre szakadt, miután a törökök elfoglalták Budát. Ezután a három rész (a Királyi Magyarország, az Erdélyi Fejedelemség és a török hódoltság) eltérő rendszer alatt, eltérően fejlődött.

A Királyi Magyarország a Habsburg Birodalom tartománya lett. Az országot a magyar kormányszékek irányították, és a belügyek intézése a Helytartóság feladata lett; nádort nem neveztek ki, ezzel is csorbítva a magyar rendi jogokat. A magyar rendiség ennek ellenére megmaradt, hatáskörük a középszintű közigazgatásra (megye), illetve az országgyűlés révén az adómegajánlás jogára terjedt ki. Azonban a török fenyegetés miatt a magyar rendek és a birodalom egymásra voltak utalva, ezt nevezzük rendi dualizmusnak. Az országrész szerepe a Habsburg Birodalom védelme volt a török ellen, területét 7 főkapitányságra osztották; az Udvari Haditanács (1556-tól) szerepköre éppen ezért ránk is kiterjedt. Hatalmas költségeken végvári rendszert építettek ki (pl. Kanizsa, Győr, Veszprém, Komárom, Eger), ami jelentős társadalmi átalakulást eredményezett. Az ország népessége kb. 1,5 millió volt, és a korszakban jelent meg az új réteg, a végvári katonaság (a nemesség remilitarizálódásából).

A hódoltság területén a közigazgatás és a tulajdonviszonyok igazodtak az Oszmán Birodalomhoz. A legnagyobb közigazgatási egység a vilajet (élén a pasával), majd a szandzsák (élén a béggel) volt (azonban a XVII. századra már a nemesi megye intézte a közigazgatást). Az összes szerzett föld a szultán tulajdonává vált, ám egy jó részét kiadta szolgálatra (ziámet-birtok). Ezzel szemben a legjobb minőségű földeket (pl. a mezővárosokat) hász-birtokként meghagyta a kincstár kezelésében.

A nemesség és a polgárság elmenekült a területről, egyedül a jobbágyság maradt. A török állami adó a haradzs (1 aranyforint) volt, aminek az alapja a föld volt, azonban a régi földesúri terhek is megmaradtak (ajándék, robot). Jellemzőek voltak ezen kívül a végvári katonák portyázó, rabló hadműveletei (kettős adóztatás).

A hódoltságban az iszlám jogrendszer volt érvényes, így a török bíróhoz, a kádihoz lehetett csak fordulni; a jogi szakember a mufti volt. A magyar lakta falvak, mezővárosok azonban ritkán fordultak a kádihoz peres ügyeikben, mivel idegen, más jogrend szerint bíráskodtak. A törököket vallási közöny jellemezte, így a hódoltságban elterjedhetett a reformáció (ráadásul a katolikus vallás elvesztette földjeit, központját, ez is segítette a reformáció elterjedését); megmaradtak mind a mai napig az iszlám vallás jelképei (minaretek, dzsámik, török fürdők). Mivel a hódoltság területén nem zajlottak építések, a területek egyre jobban elnéptelenedtek.

Az Erdélyi Fejedelemség török vazallus állam volt, de belügyeit szabadon rendezhette. Viszonyát a Királyi Magyarországgal a speyeri egyezményben (1570) rendezte, amelyben lemondott a királyi címről. Belpolitikáját fejedelmi abszolutizmus és gyenge rendi hatalom jellemezte; a fejedelmi földbirtokok is túlsúlyban voltak. A rendek hatásköre a fejedelem megválasztására (nem volt egyenes ági öröklődés) és az évi adó megerősítésére korlátozódott.

Az archaikus rendi szerkezetet 3 kiváltságos nemzet képviselete jellemezte a Kápolnai Unió alapján (1437). A magyarok megyékbe, míg a szászok és a székelyekszékekbe szerveződtek. A románok elmagyarosodtak, nem volt rendi képviseletük. Az etnikai nemzetek a magyar (magyarok, székelyek), a német (szászok) és a román volt.

Az 1568-as tordai országgyűlés kimondta a szabad vallásgyakorlatot Erdély számára. A 4 bevett vallás a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius volt (látható a reformáció térnyerése Erdélyben). A katolikus vallás elsősorban a székelyek, a lutheránus vallás a szászok, a református és az unitárius vallás pedig a magyarok körében terjedt el. Az ortodox vallás nem lett bevett, ezért az ő követői, a románok nem lettek kiváltságos rendi nemzet.

Íme egy összefoglaló táblázat Erdély etnikai és vallási viszonyairól:

rendi nemzetetnikai nemzetvallás
magyarmagyarreformátus, unitárius
székelymagyarkatolikus
szásznémetevangélikus
román*románortodox*

* a román nem rendi nemzet, és az ortodox nem bevett vallás Erdélyben

Az erdélyi vallásbéke lehetőséget teremtett egy aránylag új tan, a reformáció elterjedésére. A lutheránus hit először Mária királyné udvarában jelent meg, aztán (kezdeti üldözés után) a szász szabad királyi városok polgársága körében terjedt el. 5 város közülük (Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa, Kisszeben) megfogalmazta hittételeit az ötvárosi hitvallás (1549) keretében.

A kálvinizmus a XVI. századi Magyarország legelterjedtebb felekezetévé vált. Elsősorban a magyar nemesség, mezővárosi polgárság és a jobbágyság körében volt népszerű. Az unitárius vallást a legtöbb helyen üldözték, Erdélyben azonban szabadon lehetett gyakorolni.

Legutóbb frissítve: 2015-09-16 18:16

Javaslatok

Megjegyzések

Hamarosan!

© 2015–2016 erettsegik.hu