TantárgyakIrodalomEmelt szintA lírai nyelv sajátosságai Ady Endre ...
ProfilJegyzet beküldéseGYIKRólunk

A lírai nyelv sajátosságai Ady Endre A halottak élén című kötetében

Életrajzi emlékeztető

1877-ben született Érmindszenten (Erdély Partium), itt végezte az elemi iskolát. Birtokos családból származik, de paraszti sorban éltek. Öccse Ond vezér nevéből eredeztette családnevüket. Egy darabig a debreceni jogi egyetemre járt. 1899-től a Debrecen c. folyóirat, 1901-től a Nagyváradi napló szerkesztője lett. Éjszakai életvitele miatt szifiliszes lett – „Mihályi Rozália csókja”. 1904-ben egy évet töltött Párizsban Diósy Ödönné Brüll Adéllal (Léda). Itt ismerkedett meg a francia szimbolizmussal és legfőképp Magyarország nyugathoz mért elmaradottságával. 1906-ban jelent meg első verseskötete Új versek címmel. 1908-tól a Nyugat első nagy nemzedékének tagja, haláláig itt alkotott. 1915-ben házasodott össze Boncza Bertával (Csinszka). Utolsó kötete „A halottak élén” 1918-ban jelent meg. 1919-ben halt meg.

„Ady fölébe került az életnek, olyan teljesen, mint kevesen mások, érzi fájdalmát, kétségét, dühét, egész boldogtalan díszharmóniáját…megértette, hogy úgyis hiába, a fátum sínjein megy tovább eleve- elrendeltetés szerint minden, vak sors vezeti az embert ködös útján feltartóztathatatlanul. Olyan világfölötti szomorúság van az érzéseiben, az emberfajtának, amelynek tehetetlenségét, kiszolgáltatottságát és ostobaságát teljes világossággal látja, olyan szánalmas szeretete, a pusztulásnak rohanó, züllő magyar faj tragédiájának olyan átérzése, amelytől mostani versei sokkal mélyebb emberi veleérzéssel telnek meg, mint heves gesztusú, jajgatva síró fiatalkori lírája. Ő a halottak élére állott, azzal vállalt közösséget, ami a háborúban szenvedés, gyötrő nyavalya, pusztulás és halál. A reménytelen bánat filozófiájában való meghiggadás Ady formáit is teljesen kiegyenlítve. Most már eltűnt belőle minden, ami egykor póz és modorosság volt.”

Schöplin Aladár

Reflektálás a bevezető idézetre

Schöplin Aladár a Nyugat elismert kritikusaként jól ismerte Adyt, költészetét, tehetségét elismerte, de nem riadt vissza a komoly szakmai bírálattól sem. Az idézett gondolatokban összefoglalja az Ady életében megjelent utolsó kötet, A halottak élén különlegességét. Feleletemben szeretnék kitérni ennek legfontosabb jellemzőire.

Lehetséges feleletvázlat:

  1. A kötetben megjelent versek megírásának körülményei
  2. A kötet szerkesztési elve, ciklusai, a lírai nyelv általános jellemzői
  3. Ady utolsó korszakának jellemzése néhány vers alapján

A kötet keletkezésének körülményei

Ady 1915-ben nem jelentetett meg verses kötetet, 1916-tól romló egészségügyi állapota miatt egyre kevesebbet írt. 1918-as, A halottak élén c. kötete az utolsó, amely még életében megjelenhetett.

A kötet megtartja tipikus költői jegyeit:

  • a tipikus háromszavas címadást
  • a köznevek tulajdonnevesítését
  • és a ciklusokba rendezettséget

E reprezentatív válogatás a háború alatt írt kb. 250 verséből 125 költeményt tartalmaz. Első ciklusának versei a háború emberromboló, értékpusztító voltáról szólnak, és a múlthoz, az értékekhez ragaszkodás gesztusát helyezik előtérbe. A kötet záró ciklusában az első ciklus ellenpontjaként kapnak helyet a viszonylagos béke, a nyugalom és a boldogság tapasztalatát megszólaltató Csinszka-versek.

  1. Ember az embertelenségben
  2. Mag hó alatt
  3. Az eltévedt lovas könyvén
  4. A halottak élén
  5. A megnőtt élet
  6. Ézsaiás könyvének margójára
  7. Ceruza-sorok Petrarca
  8. Tovább a hajóval
  9. Vallomás a szerelemről

A tematika és a lírai nyelv általános jellemzői

Az életművet lezáró pályaszakaszban meghatározó tapasztalatként jelenik meg- ahogy Schöplin Aladár is utal rá- a háború élménye, ami minden más viszonyt, életet, halált, szerelmet, Istent, magyarságot áthat. A kötetbe válogatott versek témája is ugyanez. A korábban megszokott harcos, perlekedő, dacos kiállás azonban jelentősen megváltozik. Sokkal inkább jellemző az újragondolás, a féltés, a belső beszéd.

Ady az első pillanattól kezdve szembe fordult a háborúval, gyűlölte a vérrontást, minden szava tiltakozás a háború ellen. A nemzetostorozó hangot a szánalom és a részvét váltotta fel.

  • felerősödik a hagyományokhoz való kötődés (archaizáló nyelv gyakori használata, biblikus-apokaliptikus hang felerősödése)
  • például: a kuruc költészet, a históriás énekhagyomány, népdalok, népmesék világának felidézése stílusban, formában, nyelvhasználatban
  • biblikus apokaliptikus képek és nyelv elsősorban a háborús és magyarság versekben idéződnek fel
  • a bibliai szövegek versformáját imitálja a kötetlen versforma, a prózavers is
  • a szöveg ritmusát nagyobb nyelvi egységek alakítják, a Bibliából ismert gondolatritmus, mondatpárhuzam, valamint a sor eleji ismétlés: anafora, illetve a figura etymologica: szótőismétlés
  • stiláris változás, hogy a köznyelv beépül a versnyelvbe ugyanakkor
  • expresszionista jegyek jelennek meg (pl. a töredezett beszéd, a felkiáltások, indulatszavak)
  • mondatszerkesztés: szaggatottság, a töredékesség, a kihagyásos szerkezet, sok ismétlés

Emlékezés egy nyár-éjszakára (1917)

  • egyfajta emlékként jeleníti meg nekünk a fiktív énje segítségével a háború kitörésének rémületes, első éjszakáját
  • a refrénszerűen visszatérő „különös” szó a mű kulcsszava „Különös, különös nyár-éjszaka volt”.
  • pánikot, katasztrófaélményt sugall a vers, a végzetes fordulat élményét
  • felborult az élet eddigi szokásos rendje, minden a visszájára fordult
  • az apokalipszis angyalának látomásával indul „Valamely elhagyott Isten Életre kap s halálba visz.”
  • a biblikus rájátszás a pusztulást hívja elő
  • középpontjában az ember, aki képtelen megszabadulni az átélt borzalmaktól, és aki a világot megrengető rettenetes éjszaka emlékeinek hatása alatt áll
  • a halál közelébe sodródva, reménytelenül, mégis az utolsó ítélet Istenére várva tud csak emlékezni „ S Isten-várón emlékezem.”

Ember az embertelenségben

  • cikluscím is, figura etymoligicával él
  • személyes élményen alapul:az Erdélybe betörő román csapatok elől menekülő katonák látványát írja verssé
  • szimbolista tulajdonnevesítése csak a „Föld” és a „Téboly” szavakban figyelhető meg, ezzel hangsúlyozza a háború hatását az emberre
  • rapszodikus vonások: az első négy sor megismétlése és az erőszakot kifejező szavak – mint pl. a zúz, nyúz; a versszakok hosszának és a rímeknek a szabálytalansága
  • az egyén fájdalmán és bénultságán van a hangsúly
  • testi-lelki töredezettséget fogalmaz meg
  • az embertelenséggel való szembefordulásra buzdít, reményt sugall: "S megint élek, kiáltok másért: Ember az embertelenségben."

A kötet Csinszka-versei

Cifra szűrömmel betakarva;
Őrizem a szemedet;
Nézz drágám, kincseimre

  • a Léda-szerelem által ihletett versek szöges ellentétei: kiegyensúlyozott, gyöngéd szerelem képeit tüntetik fel
  • a vad háborúban ez a szerelem menedék a betegeskedő költő számára
  • féltő szerelmi vallomás, nem a szerelmi szenvedély, hanem a társra találás öröme és az otthon békéje jelenik meg benne
  • a letisztult szerelmi érzés egyszerű nyelvi kifejezésmódot hív életre: szókincsében, képeiben és nyelvtanában is a köznapi beszédhez közelít
  • a népdalok egyszerűségét idézi ( ismétlések, a keresztrímek és a hangsúlyos verselés)
  • gyöngédséget, ragaszkodást, harmóniát sugall a világ felborult értékrendjével, kiszámíthatatlan sorsával szemben

Az említett versekben megjelenő költői gondolatiság, a letisztult poétikai formák bizonyítják, hogy Ady költészetének legérettebb darabjai találhatók a Halottak élén kötetben. Igaza van a mottóban idézett gondolatok alapján Schöplin Aladárnak, hiszem valóban azt látjuk, hogy fölébe került az életnek.

Legutóbb frissítve: 2015-06-14 18:21

A tétel eredetijének szerzője egy ismeretlen beküldő, köszönjük!

Javaslatok

Megjegyzések

Hamarosan!

© 2015–2016 erettsegik.hu