Mondattan: az alany, az állítmány, és az egyszerű bővítmények

• Az alany többnyire alanyesetben álló főnév vagy főnévi természetű szó, az állítmány pedig igei vagy névszói jellegű
• Az állítmány fajtája szófaja szerint különíthető el: igei, névszói, névszói-igei

Igei állítmány

Kifejezheti az alany cselekvését, történést, létezést, birtoklást, és jelölheti az alany valamilyen állapotba kerülését

• A létige létezést, birtoklást, az alanynak valamihez való tartozását fejezi ki
• Az igei állítmány igealakja ragozási rendszerével képes kifejezni az alany számát és személyét, a cselekvés módját és idejét, továbbá irányultságát, határozottságát
  • Mivel ezekben a mondatokban az alany el is maradhat, ezt az alakját nem kifejtett alanynak nevezzük (pl.: "Jövök!")
  • A kell, lehet, illik, tetszik, van, nincs igéket személytelen igéknek nevezzük, mellettük az alany főnévi igenévvel kifejezett cselekvésfogalom
• Az igei állítmányt összetett (analitikus) igealakkal fejezzük ki

A névszói és a névszói-igei állítmány

• A névszói állítmány azonosítást vagy minőséget fejez ki, szófaja leggyakrabban főnév vagy melléknév (pl.: "A sas madár.", "Az ember halandó.")
• Azonosító szerkezet esetén segíthet a mondat állítmányának felismerésében az aktuális mondattagolás, a téma-réma szerkezet (téma: régi elem, réma: új elem), a hangsúlyos és hangsúlytalan mondategységek
• Mivel a névszói állítmány csak egyes szám harmadik személyű, kijelentő módú, jelen idejű alak esetén áll magában - ha megváltoztatjuk az alany számát és személyét, vagy az időt és a módot, névszói-igei állítmányt hozunk létre

Az alany szófaja és fajtái

• Az alany rendszerint alanyesetben álló főnév vagy főnévi jellegű szófaj
• Az alany lehet kifejtett vagy nem kifejtett
• Az alany gyakran cselekvést kifejező főnévi igenév (a személytelen igék mellett)
• A többi névszó is állhat alanyként, leggyakrabban a személyes vagy mutató névmás
• Az alany alakja: mindig alanyesetben áll, viszonyragja nincs, csak igenévi és birtokos személyrag kapcsolódhat hozzá
• Az alany fajtái:
  • határozott
  • határozatlan (valaki, bárki, akárki)
• Az általános alany:
  • minden, mindenki, semmi, senki
  • általános értelmű főnévvel (világ, ember)
  • többes szám, első személyű igealakkal
• Az alany elmaradásának speciális esetei
  • tapadásos alanyi (következtetni lehet → pl.: "Terítve van" (az asztal))
  • alanytalan mondat (pl.: "Esik.")

Az alany és az állítmány egyeztetése

• Alaki egyeztetés (szám, személy)
• Értelmi egyeztetés (jelentéshez alkalmazkodik)
• Több alannyal: alaki és értelmi is lehet
• Ha az alanyok különböző számúak és személyűek, az állítmány mindig a többes számú és a legkisebb nyelvtani személyhez igazodik (értelmi egyeztetés)

Az egyszerű mondat bővítményei

• Az igés mondatformában az ige állítményként a mondat magja, amelyhez szorosabban vagy lazábban egyéb mondatrészek kapcsolódnak
• Ezek az ige lehetséges vagy fakultatív bővítményei
• Némely ige jelentésének vannak kötelező bővítményei, vagyis vonzatai
  • Az ige legfőbb vonzatai: a tárgyas ige tárgya (néz valamit), az állandó határozók (vágyik valamire), az igekötők által irányt kifejező határozók (benéz valamibe)
  • A kötelező bővítmények megadják a mondat gerincét, a szabad szerkezettagok pedig árnyalják és testesítik a közlést
  • Az igenemek is meghatározzák a létrejövő mondatformát

A tárgy:

Azt nevezi meg, amire a cselekvés irányul - iránytárgy (pl.: "Hoztam kenyeret."), illetőleg, ami a cselekvés eredményeképpen létrejön - eredménytárgy (pl.: "Vacsorát készítek.")

• A tárgy szófaja főnév vagy főnévi jellegű szó
• Kettős tárgyú mondat (alaptag + főnévi igenév) → "Hallottam az esőt nevetni."
• Összetett alakú tárgy a létigés szerkezettel → "Szeretnék tanár lenni."

A tárgy alakja

• Jelölt: -t tárgyrag

• Jelöletlen: "Csókoljad arcom" (Ady)

• Határozott: az igei alaptag tárgyas ragozású → "Visszahoztam a lemezedet."

  3. személyű esetek: "Sört is hozz!", "Bélát keresem."

• Határozatlan: alanyi ragozású igei alaptagot kíván maga mellé

  1. nincs birtokos személyjel: "Csodákat művelsz."
  2. kérdő, vonatkozó, határozott vagy általános névmás: "Valamit olvas."
  3. az előző névmások jelzői: "Milyen könyvet olvasol?"
  4. főnévi igenév, amelynek nincs 3. személyű tárgya: "Engem nem tudsz becsapni."
  5. melléknévi vagy számnévi mutató névmás: "Vegyél amilyet akarsz."

• Iránytárgy (a cselekvésre irányul)

• Eredménytárgy (a cselekvés eredményeképpen jön létre)

• Határozói értékű tárgy (jelentését tekintve határozók): "Mit integettek, vén hegyek?"

A határozó:

Jellemzője a háromirányúság - az előzmény-, tartam- és véghatározó szerint rendezett határozók

1. hely
2. időféle
3. állapotféle
4. módféle
5. állandó
6. egyéb állandó jellegű

• A határozó alaptagja ige vagy igenévvel kifejezett mondatrész
• A határozó másik típusa névszói alaptag bővítménye
• A határozó szófaja leggyakrabban ragos vagy névutós főnév vagy főnévi névmás
• A határozó alakja:
  • ragos névszó: "Hajón megyek Pestre."
  • névutós névszó: "A barlang közepén üst alatt tűz égett."
  • határozói igenév: "Sietve kapott magára néhány ruhát."
  • valóságos határozó: "Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül."
  • személyes névmás határozóragos vagy névutóból képzett alakja: "Nálam volt a könyved."
  • kettős határozó (cselekvés kiinduló- és végpontja): "Szájról-szájra."

A határozó fajtái:

• helyhatározó (kertünkből)
• képes helyhatározó (szöget ütött a fejébe)
• időhatározó (reggel)
• számhatározó (kétszer)
• módhatározó (futólag)
• eszközhatározó (szekérrel)
• fok-mértékhatározó (átlagon felül)
• tekintethatározó (érzelmileg)
• körülményhatározó (metróépítés kapcsán)
• okhatározó (betegség miatt)
• célhatározó (gyógyszerért)

Az állapotféle határozók közé tartozik az állapot-, a társ-, az eredet- és az eredményhatározó

• állapothatározó (rongyosan)
• számhatározó (tízen)
• társhatározó (Pistivel)
• eredethatározó (rokonaitól)
• eredményhatározó (koldussá)

Egyéb határozók

• részes határozó (neked)
• hasonlító határozó (mindenkinél)

Az állandó határozó vonzatszerű (kalandból)

A jelző

A jelzett szó minőségét, mennyiségét, birtoklását fejezi ki

Minőségjelző

• minősítőjelző - megkülönböztető jellegű (kedves)

• kijelölő jelző - kiemelő jellegű (legmagasabb)

• A minőségjelző általában nem egyezik meg a jelzett szavával, nem veszi fel annak rangját, jelét

• A minőségjelző megelőzi a jelzett szót

a minőségjelző szófaja:

• melléknév (zöld)
• melléknévi igenév (hulló)
• melléknévi névmás (bármelyik)
• főnév (elefántcsont)

A tulajdonnévi minőségjelző:

• főnévi névmás (ugyanazok)
• sorszámnév (negyedik)

Mennyiségjelző

• számnév (negyed)
• számnévi névmás (valahány)
• melléknév (összes)
• mértéket, mennyiséget kifejező főnév (liter, kiló stb.)

Birtokosjelző

• Alaptag a birtokszó, a jelsző a birtokosszó
• Ragos, ragtalan

Értelmezőjelző

• Mindig alaptagja után áll
• Utólag értelmezi a jelzett szóban megjelölt dolgot
• Minőség-, mennyiség-, illetve birtokos jelzőnek felel meg (pl.: "Vettem húst is, két kilót.", "Láttam két nagy szemet, bogárzót."
• Általában a jelzett szava mögé áll, de néha közéékelődik
• Külön hangsúly esik az értelmezőre

Megjegyzések

Hamarosan!