Mondattan: az alany, az állítmány, és az egyszerű bővítmények
- Az alany többnyire alanyesetben álló főnév vagy főnévi természetű szó, az állítmány pedig igei vagy névszói jellegű
- Az állítmány fajtája szófaja szerint különíthető el: igei, névszói, névszói-igei
Igei állítmány
Kifejezheti az alany cselekvését, történést, létezést, birtoklást, és jelölheti az alany valamilyen állapotba kerülését
- A létige létezést, birtoklást, az alanynak valamihez való tartozását fejezi ki
- Az igei állítmány igealakja ragozási rendszerével képes kifejezni az alany számát és személyét, a cselekvés módját és idejét, továbbá irányultságát, határozottságát
- Mivel ezekben a mondatokban az alany el is maradhat, ezt az alakját nem kifejtett alanynak nevezzük (pl.: "Jövök!")
- A kell, lehet, illik, tetszik, van, nincs igéket személytelen igéknek nevezzük, mellettük az alany főnévi igenévvel kifejezett cselekvésfogalom
- Az igei állítmányt összetett (analitikus) igealakkal fejezzük ki
A névszói és a névszói-igei állítmány
- A névszói állítmány azonosítást vagy minőséget fejez ki, szófaja leggyakrabban főnév vagy melléknév (pl.: "A sas madár.", "Az ember halandó.")
- Azonosító szerkezet esetén segíthet a mondat állítmányának felismerésében az aktuális mondattagolás, a téma-réma szerkezet (téma: régi elem, réma: új elem), a hangsúlyos és hangsúlytalan mondategységek
- Mivel a névszói állítmány csak egyes szám harmadik személyű, kijelentő módú, jelen idejű alak esetén áll magában - ha megváltoztatjuk az alany számát és személyét, vagy az időt és a módot, névszói-igei állítmányt hozunk létre
Az alany szófaja és fajtái
- Az alany rendszerint alanyesetben álló főnév vagy főnévi jellegű szófaj
- Az alany lehet kifejtett vagy nem kifejtett
- Az alany gyakran cselekvést kifejező főnévi igenév (a személytelen igék mellett)
- A többi névszó is állhat alanyként, leggyakrabban a személyes vagy mutató névmás
- Az alany alakja: mindig alanyesetben áll, viszonyragja nincs, csak igenévi és birtokos személyrag kapcsolódhat hozzá
- Az alany fajtái:
- határozott
- határozatlan (valaki, bárki, akárki)
- Az általános alany:
- minden, mindenki, semmi, senki
- általános értelmű főnévvel (világ, ember)
- többes szám, első személyű igealakkal
- Az alany elmaradásának speciális esetei
- tapadásos alanyi (következtetni lehet → pl.: "Terítve van" (az asztal))
- alanytalan mondat (pl.: "Esik.")
Az alany és az állítmány egyeztetése
- Alaki egyeztetés (szám, személy)
- Értelmi egyeztetés (jelentéshez alkalmazkodik)
- Több alannyal: alaki és értelmi is lehet
- Ha az alanyok különböző számúak és személyűek, az állítmány mindig a többes számú és a legkisebb nyelvtani személyhez igazodik (értelmi egyeztetés)
Az egyszerű mondat bővítményei
- Az igés mondatformában az ige állítményként a mondat magja, amelyhez szorosabban vagy lazábban egyéb mondatrészek kapcsolódnak
- Ezek az ige lehetséges vagy fakultatív bővítményei
- Némely ige jelentésének vannak kötelező bővítményei, vagyis vonzatai
- Az ige legfőbb vonzatai: a tárgyas ige tárgya (néz valamit), az állandó határozók (vágyik valamire), az igekötők által irányt kifejező határozók (benéz valamibe)
- A kötelező bővítmények megadják a mondat gerincét, a szabad szerkezettagok pedig árnyalják és testesítik a közlést
- Az igenemek is meghatározzák a létrejövő mondatformát
A tárgy:
Azt nevezi meg, amire a cselekvés irányul - iránytárgy (pl.: "Hoztam kenyeret."), illetőleg, ami a cselekvés eredményeképpen létrejön - eredménytárgy (pl.: "Vacsorát készítek.")
- A tárgy szófaja főnév vagy főnévi jellegű szó
- Kettős tárgyú mondat (alaptag + főnévi igenév) → "Hallottam az esőt nevetni."
- Összetett alakú tárgy a létigés szerkezettel → "Szeretnék tanár lenni."
A tárgy alakja
Jelölt: -t tárgyrag
Jelöletlen: "Csókoljad arcom" (Ady)
Határozott: az igei alaptag tárgyas ragozású → "Visszahoztam a lemezedet."
3. személyű esetek: "Sört is hozz!", "Bélát keresem."
Határozatlan: alanyi ragozású igei alaptagot kíván maga mellé
- nincs birtokos személyjel: "Csodákat művelsz."
- kérdő, vonatkozó, határozott vagy általános névmás: "Valamit olvas."
- az előző névmások jelzői: "Milyen könyvet olvasol?"
- főnévi igenév, amelynek nincs 3. személyű tárgya: "Engem nem tudsz becsapni."
- melléknévi vagy számnévi mutató névmás: "Vegyél amilyet akarsz."
Iránytárgy (a cselekvésre irányul)
Eredménytárgy (a cselekvés eredményeképpen jön létre)
Határozói értékű tárgy (jelentését tekintve határozók): "Mit integettek, vén hegyek?"
A határozó:
Jellemzője a háromirányúság - az előzmény-, tartam- és véghatározó szerint rendezett határozók
- hely
- időféle
- állapotféle
- módféle
- állandó
- egyéb állandó jellegű
- A határozó alaptagja ige vagy igenévvel kifejezett mondatrész
- A határozó másik típusa névszói alaptag bővítménye
- A határozó szófaja leggyakrabban ragos vagy névutós főnév vagy főnévi névmás
- A határozó alakja:
- ragos névszó: "Hajón megyek Pestre."
- névutós névszó: "A barlang közepén üst alatt tűz égett."
- határozói igenév: "Sietve kapott magára néhány ruhát."
- valóságos határozó: "Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül."
- személyes névmás határozóragos vagy névutóból képzett alakja: "Nálam volt a könyved."
- kettős határozó (cselekvés kiinduló- és végpontja): "Szájról-szájra."
A határozó fajtái:
- helyhatározó (kertünkből)
- képes helyhatározó (szöget ütött a fejébe)
- időhatározó (reggel)
- számhatározó (kétszer)
- módhatározó (futólag)
- eszközhatározó (szekérrel)
- fok-mértékhatározó (átlagon felül)
- tekintethatározó (érzelmileg)
- körülményhatározó (metróépítés kapcsán)
- okhatározó (betegség miatt)
- célhatározó (gyógyszerért)
Az állapotféle határozók közé tartozik az állapot-, a társ-, az eredet- és az eredményhatározó
- állapothatározó (rongyosan)
- számhatározó (tízen)
- társhatározó (Pistivel)
- eredethatározó (rokonaitól)
- eredményhatározó (koldussá)
Egyéb határozók
- részes határozó (neked)
- hasonlító határozó (mindenkinél)
Az állandó határozó vonzatszerű (kalandból)
A jelző
A jelzett szó minőségét, mennyiségét, birtoklását fejezi ki
Minőségjelző
minősítőjelző - megkülönböztető jellegű (kedves)
kijelölő jelző - kiemelő jellegű (legmagasabb)
A minőségjelző általában nem egyezik meg a jelzett szavával, nem veszi fel annak rangját, jelét
A minőségjelző megelőzi a jelzett szót
a minőségjelző szófaja:
- melléknév (zöld)
- melléknévi igenév (hulló)
- melléknévi névmás (bármelyik)
- főnév (elefántcsont)
A tulajdonnévi minőségjelző:
- főnévi névmás (ugyanazok)
- sorszámnév (negyedik)
Mennyiségjelző
- számnév (negyed)
- számnévi névmás (valahány)
- melléknév (összes)
- mértéket, mennyiséget kifejező főnév (liter, kiló stb.)
Birtokosjelző
- Alaptag a birtokszó, a jelsző a birtokosszó
- Ragos, ragtalan
Értelmezőjelző
- Mindig alaptagja után áll
- Utólag értelmezi a jelzett szóban megjelölt dolgot
- Minőség-, mennyiség-, illetve birtokos jelzőnek felel meg (pl.: "Vettem húst is, két kilót.", "Láttam két nagy szemet, bogárzót."
- Általában a jelzett szava mögé áll, de néha közéékelődik
- Külön hangsúly esik az értelmezőre
Legutóbb frissítve:2016-02-18 13:44
Megjegyzések
Hamarosan!