A magyar hang- és betűrendszer: magán- és mássalhangzók

• A beszéd a nyelv használatának hangzó változata → hangképző szerveink segítségével jön létre a beszédfolyamat, amelynek legkisebb, már tovább nem bontható eleme a beszédhang
• A beszédhang konkrét, az adott szövegben hallható nyelvi elem, fizikai, akusztikai jelenség
• Megformálását sok tényező befolyásolja
• A fonéma a nyelv legkisebb eleme, amelynek jelalkotó, jelentésmegkülönböztető szerepe van → olyan jelelem, amely a magasabb szinteken (morfémák és szó) vesz részt az egyes jelek egymástól való elkülönítésében: pl: ~ö, ~ő - tör és tőr
• Nyelvünknek 39 fonámája van, ezek jelölésére 40 betűt használunk → az eltérés abból ered, hogy a j és a ly betűknek a hangértéke ugyanaz
• A beszédhangokat a hangképző szervek hozzák létre:
  • a tüdő: elsődleges szerepe az oxigéncsere, a hnagképzés kilégzéskor történik (a kiáramló levegő segítségével)
  • a gégefő: itt található a két hangszalag, ezeket rezgeti meg a levegő. Az így keletkező zenei hangot zöngének hívjuk. Zöngétlen mássalhangzóink közül csupán a H keletkezik itt (résállás)
  • a toldalékcső: részei a garat-, az orr-, és a szájüreg
    • az ínyvitorla szabályozza, hogy a levegő az orr- vagy a szájüregbe jut-e be
    • a szájüregnek hangképző szerepe is van
• A leggyakoribb osztályozás a hangképző szervek működése alapján történik: így különítjük el őket magán- és mássalhangzókra
• A magánhangzók képzésmódjára az jellemző, hogy a levegő csak a gégében ütközik akadályba, a hangszalagokba, de utána útjuk szabad
• A mássalhangzók esetében (a h kivételével) a szájüregben akadályba ütközik

A magánhangzók képzésmódja:

A kiáramló levegő útjában nincs akadály, így a szájüreg rezonátorként működik, ezzel színesítve a zöngét (kisebb üregnél magasabb, nagyobbnál mélyebb a hang)

Az üreget a nyelv szabályozza a következőképpen:

• A nyelv vízszintes mozgása szerint vannak:
  • mély magánhangzók: a, á, o, ó, u, ú
  • magas magánhangzók: e, é, i, í, ö, ő, ü, ű
• A nyelv függőleges mozgása szerint három nyelvállást különböztetünk meg:
  • felső nyelvállású (zárt) magánhangzók: i, í, u, ú, ü, ű
  • középső nyelvállású (középzárt) magánhangzók: é, o, ó, ö, ő
  • alsó nyelvállású (nyílt) magánhangzók: e, a, á
• Ajakműködés szerint a magánhangzók lehetnek:
  • ajakkerekítésesek: a, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű
  • ajakkerekítés nélküliek: á, e, é, i, í
• A kiejtés időtartama szerint:
  • rövid magánhangzók: a, e, i, o, ö, u, ü
  • hosszú magánhangzók: á, é, í, ó, ú, ű

A mássalhangzók képzése:

• A levegő útjában az első akadályt a hangszalagok jelentik (rezgéskor zöngés, ha nem rezeg, zöngétlen mássalhangzó képződik)
• A hangszalagok működése szerint:
  • zöngés mássalhangzók: b, d, g, v, z, zs, dz, dzs, gy, m, n, ny, l, j, r
  • zöngétlen mássalhangzók: p, t, k, f, sz, s, c, cs, ty, h
  • zöngés-zöngétlen hangpárok (csak zöngésségben térnek el, képzésben nem): bp, dt, gk, vf, zsz, zss, dzc, dzscs, gy~ty
• A képzés helye szerint:
  • ajakhangok:
    1. két ajakkal képzett: b, p, m
    2. ajak-fog hangok: v, f
  • foghangok:
    1. elülső foghangok: d, t, n ,z, sz, dz, c, l, r
    2. hátulsó foghangok: zs, s, dzs, cs
  • ínyhangok:
    1. elülső ínyhangok: gy, ty, ny, j
    2. hátulsó ínyhangok: g, k
  • gégehangok: egyetlen gégehangunk a h
• a képzés módja szerint:
  • zárhangok: b, p, d, t, g, k, gy, ty
  • réshangok: v, f, z, zs, s, sz, j, h
  • zár- és réshangok: dz, cs, dzs, c
  • orrhangok: m, n, ny
  • oldalsó hang: l
  • pergő hang: r
• Időtartam szerint minden mássalhangzót ejthetünk rövidebben, hosszabban, írásban a hosszú mássalhangzókat betűkettőzéssel jelöljük, kétjegyú betű esetén az elsőt megkettőzzük

Megjegyzések

Hamarosan!