A szóalkotás lehetőségei és módjai

A szókincs a nyelv legváltozékonyabb része. Új szavak folyamatosan keletkeznek, míg más szavak elavulnak. Ennek az az oka, hogy a szókincs elemei vannak a legközvetlenebb kapcsolatban a társadalom életével, az anyagi, szellemi kultúra változásaival.

A társadalom, a gazdaság fejlődésével és az emberi gondolkodás árnyalásával egyre több új szó keletkezik, ez a szókincsbővülés. Ezzel ellentétes folyamat a szavak elavulása. → Egészséges nyelvekben az elavulás mértéke sokkal kisebb, mint a bővülésé.

A szókincs hosszú fejlődés eredménye.

A legrégebbi szavaink alapvető fontosságúak, ezek alkotják az ősi, eredeti elemek csoportját (pl.: fej, tűz, ház, szem, jó).

Az idegen nyelvekből átvett szavak csoportja a más népekkel való érintkezés során keletkezett. (Ősiráni, alán, perzsa és török jövevényszavak.)

• pl.: tehén, tej, híd, betű, vám
• Természetes, hogy átadó nyelvként a három nagy indoeurópai nyelvcsaláddal is kapcsolatba kerültünk. (Szláv, germán, újlatin.)
  • pl.: udvar, rozs, megye
• Latinból átvett szavaink
  • pl.: iskola, templom, sekrestye → kereszténység

A belső keletkezésű szavak közé azok a szavak tartoznak, amelyek nem külső hatásra jöttek létre (tárgyak, fogalmak, gazdasági élet szavai)

Két nagy csoportjuk:

• szóteremtés: nincs kapcsolatuk a korábbi nyelvi elemekkel, érzelmi hangkitörés és a hangalakkal való tartalmi kifejezés
  • indulatszavak: természetes hangkitörés, váratlan érzéki benyomás kifejezése
  • hangutánzó szavak: a hangalak és jelentés viszonya ebben az esetben a legközvetlenebb
    • állatok hangja (röfög, zümmög)
    • emberek jellemzői (vihog, dadog)
    • természeti hangok (csattan, zuhog)
  • hangulatfestő szavak: hangulatébresztő hatásuk van pl: zöngés mássalhangzók és zöngétlenek, mély és magas magánhangzók más-más hatást keltenek → bizonyos mozgás vagy állapot hangulatát idézik (cammog, nyüzsög)
• szóaltokás: szóösszetétel, a ritkább szóalkotási módok körébe tartozó elvonás, szóhasadás, rövidülés, szóvegyülés, népetimológia és a mozaikszavak → ennek egy sajátos rétege a nyelvújítási szavak

A szóalkotás ritkább módjai:

• Két leggyakoribb módja a képzés és az összetétel

• Különösen a XX. században tapasztaljuk némelyik ritkább szóalkotási mód - főként a mozaikszók - előtérbe kerülését

• szóelvonás: egy látszólagos vagy rosszul tagolt szóból egy addig nem létező alapszót vonunk el (vád-vádol)

• szórövidülés: csak a szó eleje vagy vége marad meg (köszönöm-kösz)

• szóvegyülés: két rokon jelentésű szó hangalakjának keveredésével jön létre az új szó (csupa × kopasz: csupasz)

• szóhasadás: egy szónak két vagy több alakváltozata él egymás mellett, és idővel jelentésükben eltérnek egymástól (bozótos-bozontos, doboz-toboz)

• mozaikszó alkotás: legújabb szókincsnövelő eljárás, olyan rövidítés, amelynek kiejtése csak a rövidítés betűit veszi figyelembe, amelyek

  • a szavak kezdőbetűi (pl.: MTA - Magyar Tudományos Akadémia, ENSZ - Egyesült Nemzetek Szervezete)
  • szóeleji betűcsoportokból állnak össze (pl.: MAHART - Magyar Hajózási Részvénytársaság)

• Népetimológia vagy szóértelmesítés: idegen, nehezen értelmezhető új szót, már ismert szóhoz hasonlóvá formálunk (pl.: latin tuberosa → tubarózsa, török kara kárna → kárókatona)

  Játékos hangulatú népetimológiák, szándékos torzítással (pl.: nyugdíjas → nyögdíjas)

• Bár nyelvünkben ezek a szavak már meghonosodtak, mégis ügyelnünk kell használatukra és helyesírásukra (pl.: képmutat szó így használva nem helyes)

Megjegyzések

Hamarosan!