A szóalkotás lehetőségei és módjai
A szókincs a nyelv legváltozékonyabb része. Új szavak folyamatosan keletkeznek, míg más szavak elavulnak. Ennek az az oka, hogy a szókincs elemei vannak a legközvetlenebb kapcsolatban a társadalom életével, az anyagi, szellemi kultúra változásaival.
A társadalom, a gazdaság fejlődésével és az emberi gondolkodás árnyalásával egyre több új szó keletkezik, ez a szókincsbővülés. Ezzel ellentétes folyamat a szavak elavulása. → Egészséges nyelvekben az elavulás mértéke sokkal kisebb, mint a bővülésé.
A szókincs hosszú fejlődés eredménye.
A legrégebbi szavaink alapvető fontosságúak, ezek alkotják az ősi, eredeti elemek csoportját (pl.: fej, tűz, ház, szem, jó).
Az idegen nyelvekből átvett szavak csoportja a más népekkel való érintkezés során keletkezett. (Ősiráni, alán, perzsa és török jövevényszavak.)
- pl.: tehén, tej, híd, betű, vám
- Természetes, hogy átadó nyelvként a három nagy indoeurópai nyelvcsaláddal is kapcsolatba kerültünk. (Szláv, germán, újlatin.)
- pl.: udvar, rozs, megye
- Latinból átvett szavaink
- pl.: iskola, templom, sekrestye → kereszténység
A belső keletkezésű szavak közé azok a szavak tartoznak, amelyek nem külső hatásra jöttek létre (tárgyak, fogalmak, gazdasági élet szavai)
Két nagy csoportjuk:
- szóteremtés: nincs kapcsolatuk a korábbi nyelvi elemekkel, érzelmi hangkitörés és a hangalakkal való tartalmi kifejezés
- indulatszavak: természetes hangkitörés, váratlan érzéki benyomás kifejezése
- hangutánzó szavak: a hangalak és jelentés viszonya ebben az esetben a legközvetlenebb
- állatok hangja (röfög, zümmög)
- emberek jellemzői (vihog, dadog)
- természeti hangok (csattan, zuhog)
- hangulatfestő szavak: hangulatébresztő hatásuk van pl: zöngés mássalhangzók és zöngétlenek, mély és magas magánhangzók más-más hatást keltenek → bizonyos mozgás vagy állapot hangulatát idézik (cammog, nyüzsög)
- szóaltokás: szóösszetétel, a ritkább szóalkotási módok körébe tartozó elvonás, szóhasadás, rövidülés, szóvegyülés, népetimológia és a mozaikszavak → ennek egy sajátos rétege a nyelvújítási szavak
A szóalkotás ritkább módjai:
Két leggyakoribb módja a képzés és az összetétel
Különösen a XX. században tapasztaljuk némelyik ritkább szóalkotási mód - főként a mozaikszók - előtérbe kerülését
szóelvonás: egy látszólagos vagy rosszul tagolt szóból egy addig nem létező alapszót vonunk el (vád-vádol)
szórövidülés: csak a szó eleje vagy vége marad meg (köszönöm-kösz)
szóvegyülés: két rokon jelentésű szó hangalakjának keveredésével jön létre az új szó (csupa × kopasz: csupasz)
szóhasadás: egy szónak két vagy több alakváltozata él egymás mellett, és idővel jelentésükben eltérnek egymástól (bozótos-bozontos, doboz-toboz)
mozaikszó alkotás: legújabb szókincsnövelő eljárás, olyan rövidítés, amelynek kiejtése csak a rövidítés betűit veszi figyelembe, amelyek
- a szavak kezdőbetűi (pl.: MTA - Magyar Tudományos Akadémia, ENSZ - Egyesült Nemzetek Szervezete)
- szóeleji betűcsoportokból állnak össze (pl.: MAHART - Magyar Hajózási Részvénytársaság)
Népetimológia vagy szóértelmesítés: idegen, nehezen értelmezhető új szót, már ismert szóhoz hasonlóvá formálunk (pl.: latin tuberosa → tubarózsa, török kara kárna → kárókatona)
Játékos hangulatú népetimológiák, szándékos torzítással (pl.: nyugdíjas → nyögdíjas)
Bár nyelvünkben ezek a szavak már meghonosodtak, mégis ügyelnünk kell használatukra és helyesírásukra (pl.: képmutat szó így használva nem helyes)
Legutóbb frissítve:2015-06-14 17:28
Megjegyzések
Hamarosan!