Babits Mihály
- Költő, író, irodalomtörténész
- A XX. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja
Életéről röviden
- 1883-ban született Szekszárdon, katolikus családban (nemesi család)
- Műveltségének gyökereit családi hátteréből kapta
- A katolikus főgimnázium után a Pesti Egyetem magyar-francia szakán tanult, ahol részt vett a Négyesi László féle stílusgyakorlaton (Nyugat nagyjaival - Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső)
- Tanári képesítést szerzett, 5 nyelven beszélt, egy ideig Fogarason tanított
- Járt velencében is, több műve megjelent olaszul is → szoros kapcsolata volt Olaszországgal (Dante: Isteni színjáték)
- 1909-től kezdett publikálni a Nyugatban
- Tanítványa volt Szabó Lőrinc
- Felesége Tanner Ilona (Török Sophie) írónő - gyermekük nem született, de örökbe fogadták Babits Ildikót (Sophie öccsének gyermeke)
- 1929-33 között Móricz Zsigmonddal szerkesztette a Nyugatot
- Babits halálával szűnt meg a Nyugat
- 1927-től a Baumgarten alapítvány döntnöke
- 1940 - San Remo díjat kapott az Isteni színjáték fordításáért, MTA tag
- Gégerákja miatt 1941-ben halt meg, betegsége idejébőlfennmaradtak a beszélgető füzetek
- Poéta doctus (tudós költő, művelt, latinul tud, tökéletes egység forma -tartalom)
- Esztétizálás
- Vád: elvonul a közélettől, bezárkózik (elefántcsonttoronyban ül)
- Irrac. életfilo (Schopenhauer, Nietsche)
- Keresztény epika (20-as évek végétől)
- 2 nagy előd (Vörösmarty, Arany)
- Fordítások: Dante
- Nyugat: 1929-től Móricz-cal, 33-tól Gellért Oszkárral, majd egyedül szerkesztette, Babits halálakor megszűnik
- Ars poetica:
- 1904 pályakezdés: In Horatium, Lírikus epilógja
- I.vh alatt: Húsvét előtt
- 20-as évek: Cigány a siralomházban
- 30-as évek: Mint különös hírmondó
- Záró versek: Jónás könyve, Jónás imája
Pályája
- életműve sokoldalú és jelentős, munkája egyedülálló és nem besorolható
- konzervatív, klasszikus elveket képvisel, klasszikus formákhoz, hagyományokhoz nyúl vissza
- az újklasszicista mozgalom ösztönzője volt
- kötődött a romantika tárgyiasabb lírájához, ugyanakkor sokat merít a világirodalomból
- Poeta doctus - tudós költő
- olyan műveket fordított, amelyek gazdagítják a magyar műveltséget
- bölcseleti filozófiai irányultsága jelentős
- alapproblémái: ember és a világ viszonya, megismerés és kifejezhetőség, az európai hagyomány újraértelmezhetősége
- regényei: a gólyakalifa, Tímár Virgil fia, Elza pilóta avagy a tökéletes társadalom
1. szakasz: 1909 (Levelek Iris koszorújáról)
- szembehelyezkedik az élménylíra hagoymányaival, tárgyiasabb beszédmódokban nyilatkozik meg, témagazdagság és formai sokszínűség jellemzi
- szerkesztett kötetek
- szimbolizmus, szecessziós, impressionista jegyek Pl: in horatium
2. szakasz: 1916
- Recitatív: etikai látószög, moralista (erkölcsös), humanista (emberséges) vonal, a háborúval szemben tesz hitvallást, erkölcsi elvek mérlegelése
- pl: húsvét előtt, fortissimo
3. szakasz: 1920-30-as évek
- katolicizmus: ebben találja meg az európai szellemiséget
- Babits európaiként volt magyar, kicsit szemben állt a nacionalizmussal (Hazám)
- 1920: Nyugtalanság völgye: klasszicizálódás, tárgyszerűvé válik
- 1925: Sziget és tenger: értékőrzés gesztusa, elkülönülés
- 1929: Az istenek halnak, az ember él
- 1933: Versenyt az esztendőkkel: önértelmező, reflexív költészet (Cigány a siralomházban, Balázsolás)
- Utolsó műve 1937-38: Jónás könyve, Jónás imája: küldetéstudat szempontjából értelmezi újra életmúvét
In Horatium (1904 - első pályaszakasz)
- Levelek Isis koszorújáról kötet első verse, ars poetica
- első 4 sor, idézet egy horatiusi ódából → antik költészet, filozófia felelevenítése
- Alkaioszi strófa, időmértékes verselés (⋃—|⋃—|— // —|⋃⋃—|⋃—|)
- Költészet = múzsák napja, ahol csak a kiválasztott lehet költő → a versek csak a kiválasztottakhoz szólnak (művelt, nyitott)
- a költészet arisztokratikus és intellektuális (európai látásmód)
- az 5. sortól minden változik: őselemeket jeleníti meg (föld, levegő, tűz, víz)
- a főnix egy toposz, az újjászületés szimbóluma
- élet és halál
- az arany középút elve szerint a cél a mértéktartás, de ő Horatiussal szemben nem az elégedettségról akar dalolni
In Horatium:
- kezdővers, Horatius mellett/ellen
- Örök változás, a költészetnek, újból és újból meg kell újulnia (téma, forma, gondolatok), őselemek végigtekintése, élet+költészetnek sokszínűnek kell legyen
Lírikus epilógja:
- záróvers, Schopenhauer – képek
- A világ az emberre, a szemlélőre oszlik
- Kerek, bezártság (kör, vakdió, börtön, omega és alfa) → hogyan próbálja belezárni a formába
- Petrarca-i szonettforma (esztétizáló, bölcseleti jelleg, poéta doctus)
- Kísérletezget, filozofál, vizsgája önmaga-világ viszonyát → a vers egy - kérdés
- Vendégszövegek!
Húsvét előtt (1916 - második pályaszakasz)
- A Recitatív kötet verse
- Húsvét: áldozat, feltámadás (tényleges időpont: március 26-án adta elő)
- közösségi óda (magasztos hangvétel, béke, ami közös érdek)
- tagolás: a fogaskerék és a versszakok elrendezése zilált hangvételre utal → háború, rendszertelen világ, kaotikus állapot, ingatag világkép
- az egységek különbözőek, megnyúlnak a versszakok
- a lírai én egy szónok, próféta, aki békére buzdít, egyetemesen hívja fel az emberek figyelmét
- prófétai hang, zaklatottság, heves, indulatos, kétségbeesett (vér)
- a szónoklat tárgya: "szakadjon a véres ének" → legyen vége az öldöklésnek
- szónoki alakzatok: ismétlés, megszólítás, kérdőszó, in medias res
- a vér toposz, az áldozatot, öldöklést, eletet szimbolizálja
- más hasonló közösségi művet is megidéz: Berzsenyi - A magyarokhoz: érckeze (itt érctalpa), Petőfi - Egy gondolat...: tipró diadal, Vörösmarty - A vén cigány: pokoli malom
- "Hogy elég! Hogy elég! Elég volt!" - csúcspont
- rész: malom → fogaskerék → I. vh. gyilkológépei → halál
- rész: bort, búzát, békességet szimbolizálva jelenik meg - biblikus kép
- utolsó versszak: új élet látomása
Húsvét előtt (1916):
- először nem ars poeticának indul
- Hiányos mondatok, rímek hiánya, nem tökéletes forma, megszólalás kényszere (ki veszi a bátorságot, hogy békét kiáltson)
- Bőségáldás: legyen ennivaló, bor, élet
- Húsvét: tavasz toposz), megváltás → háború végét vágyó
Cigány a siralomházban (1926):
- Vörösmarty (Húzd rá cigány…)
- Hegedűs, muzsikus= költő, vigasznyújtó zenész, fájdalomtól mentesítés
- vszk: 1. korszakot foglalja össze
- Húsvét előtt
- Költő → szerepe csak a vigasztalás, nem buzdít (nincs mire), („félre a hitvalló költészettel…”)
Mint különös hírmondó (1930):
- esztergomi hegyen
- Költő: visszavonult, fent él a hegytetején, nem törődik a közélettel
- Majd úgy érzi, hogy le kell menjen az emberekhez
- „Ősz van” → ironikus költői szerepvállalás
- A világ mozgásban van → tovább kell lépni, a tél után mindig tavasz jön
- Szellem és szerelem (JA)
- Soráthajlások! kintről jön és hoz valamit
Csak posta voltál (1933)
- versenyt az esztendőkkel
- későmodernség problémáit veti fel
- cím: lefokozás "csak" közvetítő voltál → megszólítás, önmegszólítás
- kulcsmondat: "keresd tovább magad" → önkeresés
- személyiségválság jelenik meg, nincs többé egész
- nyomhagyás kérdése: ki vagy és milyen nyomot hagysz a világban?
- életrajzi adatok: Fogaras, Pest, Dunántúl, bor, szekszárdon született - tőke
- versszak: por → posta
- versszak: másodlagos környezet: házak, elsődleges környezet: természet
- versszak: ki vagy te? írás, olvasás = nyomhagyás
- versszak: emlék "rád tapad" mint a por: visszafelé halad a múltban, visszafelé keresi önazonosságát
- x. versszak: meder → nem csinál semmit, átfolyik rajta a víz, az emlékképek változnak rajta, de az emlékek is változnak "s mult dob hurkot a jövőnek"
Jónás könyve (1938)
- Károli Biblia, ekkor már beteg, beszélgető füzet
- Összegzés, megtalálja az önazonosságát
- Ironikus: makacs, nagyképű Jónás, számon kéri Istent, besértődik
- Mintha egy párbeszéd félbemaradna – Jónás nem válaszol
- Jónást mindenhol kiröhögik (Babits) → Babits magát sem veszi komolyan
- Részei:
- megbizatás – cet
- cethalban (mélységből...)
- újabb isteni megbizatás – Ninivébe bevonul, kiröhögik, megsértődik
- Jónás durcizik, isteni kegyelem Ninivének, Jónás megleckéztetése
- Babits az akkori Európát is meg akarta jeleníteni – carpe diemben dobzódó emberek
- Jónás imája: a költő már nem akar semmit mondani saját magától → csak amit Isten
Előzmények
1937-38 között írja, halálos beteg, gégerákot kapott, betegágyán írja. Saját kínjai valamint emberiség kínjai (politikai helyzet, fasizmus, újabb háború lehetősége) is vezetik a mű megírásában.
Emberi értékek, kultúra védelmének megőrzésének gondolata, mit tehet egy költő ilyen helyzetben a barbársággal szemben
Műfaj
elbeszélő költemény, romantikából ismert lírai jegyek, epikus eseménysor (pl. Petőfi, Arany művei)
Bibliai háttér
- Jónás : kispróféta
- intertextualitás, parafrázis, újraírja a saját létállapotában a költő
- próféta: isteni akarat :sugallat közvetítője
- próféciák: jövendölések
- egyedülálló Jónás könyve mert nem próféciát tartalmaz, hanem maga a próféta a téma
Jelentőség
- Isten egyetemes jósága a pogányokra is kiterjed
- a prófétaság lényege itt a kényszerűség volt
Irodalmi hagyományok
- 16.sz Batizi András: prédikátor-költő - Jónás története
- századforduló: Ambrus Zoltán: novellista író „Ninive pusztulása” közvetlen előzménye Babitsénak
- Arany János: hasonló életút, kitér a trténetre, talán hasonló kétségek gyötörhették őt "Próféta lomb"
- ezekkel szemben Babits nagyon fontos pontokon átírja a történetet
Helye az életműben
Már a 20-as években: Babits figyelme a próféták felé fordul,de nem foglalkozik vele komolyabban
újklasszicizmus: Régi hagyományok őrzésének fontossága, megkerülhetetlen értékeket tulajdonít hagyományoknak
Új költői felfogás
Alapvetően esztétizáló költő (szépségért alkot).
- 1928-ban olvasta Julien Brenda: írástudók árulása című könyvet, elítéli a művészi elkötelezettséget, és csak az esztétikum kizárólagosságát hirdette. Erről írt Babits egy tanulmányt, kitérhet-e az erkölcsi szerep elől a szellem embere? Ha nem akkor mi a küldetés lényege? Hogy kell a felsőbb hatalom üzenetét közvetíteni?
- a Jónás könyve egy szellemi önéletrajz: → hogy küzd meg Babits a feladattal. Önirónia, cinikusság, Jónás alakja szerencsétlen, esetlen, nevetséges, gyáva, tiszteletlen, szégyen éri, lelki gyötrelmek is nem csak testi
- a Biblia szófukar, Babits részletes naturalisztikus (ellentét)
Eltérések a két műben
Biblia | Babits |
---|---|
szófukar | naturalisztikus, részletező |
Prófétának nevezi → különleges adottságok | a címben hiányzik a próféta szó → hétköznapivá teszi, esendőség |
Jónás kéri hogy dobják a tengerbe, elismeri hibáját, vállalja a büntetést | életét féltve, meglapul, botcsinálta hős |
Ninive megtér, Isten megbocsát, nincs büntetés, Jónás haragot érez → Jónás perlekedés alaptalan |
|
Jónás csak a korlátozott emberi tudat birtokában lát, csak 40 nap távlatából gondolkodik, nem képes az Isteni terv távlatából értelmezni a dolgokat.
Az Isteni szempontok nem lehetnek nyilvánvalóak az ember számára, a küldött feladata a közvetítés, nem feladata a büntetés
„A szó tied, a fegyver az enyém.”
„Te csak prédikálj Jónás, én cselekszem.”
„Így szólt az Úr és Jónás hallgatott.”
- egyetért
- nem ért egyet, de elfogadja
- egyáltalán nem így gondolja
Nem dőlt el a vita, nincs megoldása a kérdésfeltevésnek.
Szent Ágostontól való gondolat → az emberek feladata csak az értékek/erények megőrzése, és nem megítélése.
Az ítélkezés nem Babits feladata, csak az, hogy harcoljon az embertelenség ellen, akkor is ha nevetséges lesz
Nem hallgathatunk, nem menekülhetünk
- „Vétkesek közt cinkos aki néma.”
A mű nyelvezete
- Biblia hatása érződik rajta, jelképes beszéd
- archaizáló – régi korokba visszanyúló nyelvhasználat
- figura etymologica – tőismétlés
- alliteráció
- profán
↔ pátosszal teli, patetikus hangnem → széttartó beszédmód - önirónia
Legutóbb frissítve:2016-08-22 14:18
Megjegyzések
Hamarosan!