Ottlik Géza Iskola a határon c. regénye

A XX.század egyik(?) legjelentősebb regénye

Életrajz:

• Budapesten született 1912. május 9-én.
• Apja belügyminisztériumi titkár, császári és királyi kamarás, akit másfél éves korában elveszített.
• 1923-26-ban a kőszegi katonai alreáliskola, 1926-29-ben a budai katonai főreáliskola hallgatója. A katonaiskola műveiben magánmitológiájának meghatározó színhelye.
• Érettségi után beiratkozott a budapesti egyetem matematika- fizika szakára, Fejér Lipót tanítványaként szerzett végbizonyítványt.
• Első írásai 1931-ben jelentek meg a Napkeletben. Egyetemi hallgatóként az Új Nemzedék munkatársa, 1933-tól a Budapesti Hírlap bridzsrovatának szerkesztője. 1939-ben Babits közölte a Nyugatban A Drugeth-legenda című elbeszélését.
• A háború alatt légoltalmi szolgálatra osztották be, üldözötteket mentett (többek között Vas Istvánt).
• A háború befejezésekor a magyar szellemi élet megújítását tervezte, a Nyugat hagyományait folytatva. 1945-46-ban a Magyar Rádió dramaturgjaként dolgozott. Huszonöt év magyar irodalma címmel előadásokat tartott a rádióban, hangjátékokat fordított, és hangjátékot is írt (A Valencia-rejtély). 1945-től 1957-ig a Magyar PEN Klub titkára.
• Az Iskola a határon című regényének 1948-ban Tovább élők címmel elkészült első változatát maga kérte vissza kiadójától.
• A dogmatikus irodalompolitika éveiben kiszorult az irodalmi életből, fordításokból élt. A kitelepítéstől csak az írószövetség közbenjárása mentette meg.
• Kényszerű hallgatása 1957-ben ért véget, mikor megjelent Hajnali háztetők című kisregénye, amelynek első változatát még 1944-ben adta közre a Magyar Csillag.
• Nagyobb mértékben írta újra az Iskola a határon című regényét, amely 1959-ben jelent meg. Alkotói módszeréhez tartozott, hogy műveit évtizedeken át csiszolgatta.
• 1960 őszén Ottlikot kitűnő fordításaiért az angol kormány tanulmányútra hívta meg Londonba.
• 1969-ben megjelent elbeszéléskötetében csak a könyv címét is adó Minden megvan volt új.
• Az egyetlen hosszabb terjedelmű műve, amely az Iskola a határon ikerdarabjaként készült, a Lengyel Péter gondozásában megjelent Buda, alkotás-lélektani érdekessége és kiváló részértékei ellenére sem éri el a korábbi regény színvonalát. Befejezetlen
• 1981-ben József Attila-díjat, 1985-ben Kossuth-díjat, 1988-ban Szép Ernő-díjat, 199o-ben Örkény-díjat kapott.
• 1990. október 9-én Budapesten halt meg.

A regény helyszíne:

Kőszeg (Hunyadi Mátyás Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet)
a szerző kőszegi katonai iskolai emlékei ihlették

Cselekmény:

rettegett Shulze 'kegyencei'-hatalmának és bukásának a bemutatása
1923.szept. 3-án kezdődik – határszéli iskolába kerül 7 újonc
• Medve Gábor (Medve)
• Both Benedek (Bébé)
• Orbán Elemér
• Tóth Tibor
• Czakó Pál
• Formes Attila
• Eynatten Vince
(+ Halász Petár, Bébé egy évvel idősebb barátja)
1926-ig tartanak az iskolaévek

2 tiszthelyettes: Shulze és Bognár
→egész társaságot bűntetik
→katonai fegyelem, rutin, szokásjog
→magukévá teszik a diákok ( a tiszthelyettesesek viselkedését)
→tanórák nyújtják leginkább a nyugalom pillanatait
→epizodikus
→külső események- belülről lesznek átdolgozva
(hogyan változik a jellemük?kitartanak/feladják?megmarad-e a gerincük?)
→beavatástörténet
→mélyen gyökerező, igaz, életre szóló barátságok kötődnek

Az elbeszélés nehézségei avagy Mitől különleges a narráció?

„A nyelv nem alkalmas arra, hogy kifejezze gondolatainkat.”
már elmesélt történetet javítja ki
→önkorrekció
→küszködés

Narráció:
beszédhelyzet: visszatekintés,emlékezés
Két elbeszélő van:
• Medve: fiktív, kézirat formájú, önelemző visszatekintés
E/3 (magát M-nek nevezi)
kívülről->eltávolító módszerrel, általánosítva fogalmaz
egyetlen, szó szerinti idézet E/1 vallomása: összegzés

• Bébé: elsődleges narrátor
szubjektív, hitelesebb elbeszélő
kínlódik az elbeszélhetőség problémájával
reflexiói végigkísérik a művet
vitatkozik, értelmez, pontosít
világosabban fogalmaz
Medvétől idéz egy szöveget és korrigálja

Kezdetben váltakozik – kb vitatkoznak DE a mű 2/3 részében Bébé narrációja eluralkodik
E/1 – ő nézőpontja → Medvét is vizsgálja
múltbeli eseményt a jelenben elmesélni lehetetlen – torzul, változik
a megértés is idő haladásával változik

DE
mégis fontos az elbeszélés, hiszen elbeszélés által mes
– tanít
– szórakoztat
– segít megérteni magadat és a világot

Címek, alcímek, motívumok:

cím: Iskola a határon
• Iskola / szó szerint, metaforikusan/
beavatástörténet – ebben megtanulják a dolgok fontosságát, tanulási/ fejlődési folyamat
emberek megismerése, barátságok kialakulása
• Határ – gyermekkor és felnőttkor határa
vagy tűréshatár

alcím:

„ Non est volentis, neque currentis ,sed miserentis Dei” (idézet Szent Páltól; kapu feletti felirat); jelentése: Sem azé, aki akarja, sem azé, aki fut, csakis a könyörülő Istené.
vagyis: mindegy, hogy mennyire igyekszel, nem rajtad múlik; ez beleépül a regény mondanivalójába

1. és 3. fejezet címe a kegyelmi állapotra, sorsszerűségre, eleve-elrendelésre utal (kereszténység beidézése)
   (Ottlik szemérmesen vallásos)

Sár és hó / 2.fejezet/

Sár ↔ Hó
kínlódás ↔ megváltás
szenvedés ↔ megkönnyebbülés
takarítás ↔ tisztaság
a barátságok megváltoznak→ szeretet, harmónia
de ezért meg kell szenvedni, csak ilyen sorrendben lehet

Időviszonyok:

elbeszélés ideje – elbeszélt idő

• felnőtt:
1957 – Szeredy és Bébé
Lukács fürdő, nyár
beszélgetnek – mi nem értjük, de ők nagyon ismerik egymást
• fiatal felnőtt:
1944-es visszapillantás Nagyváradra
• gyermekkor:
1923 – kőszegi katonaiskolába visszanyúlás

→nem líneáris, önkényesen ugrál, habozik is, nem tudja pontosan az időpontokat
→elbeszélés üteme nem egyenletes, néhol nagyon felgyorsul
→élet nem folyamatos – körkörös
→egymásra rakódnak a síkok

Személyes idő:
• külső és belső idő – emlékezés
• előrehaladás tömbszerű – körüljár néhány eseményt
• legrészletesebb az első félév→szenvedés
többin csak átugrál, mert ez az az időszak, amikor személyiségükben a legtöbbet változnak

Idő, mint téma:
• idő maga is témává válik
• előre – hátra utalások
• nem időrendbe dolgozik

Történelmi idő:
• 1956
• Mohács (1526) példája – nemzeti tragédiák (1926-ban 400 éves évforduló!)
• Kőszegi védők – hazaszeretet példázata
• 1957 - a Lukács uszoda lépcsőjén Szeredy és Bébé - "a szabadság enyhe mámora" (1956 után már e belső szabadság maradt csak)
• 1944 – eszményített haza fogalma nem létezik (Szeredy nagyváradi "kalandja")

Műfaj:

Önéletrajz: - fiktív
Ottlik Géza és Örley István a kőszegi alreáliskolában
Példázat: jelképes értelmű, tanító történet
bibliai idézetek, utalások
belső szabadságot, túlélési technikákat, erkölcsöt tanít
Fejlődésregény, beavatástörténet:
katonaiskola – eszményített gyermekkorból kerülnek ide
→durvaság, kegyetlenség
→alá-fölé rendeltség
→kiszolgáltatottság
belső szabadság kialakítása
felebaráti szeretet fontossága

Témák a regényben:

1. az ellenállás lehetőség:
   ellenállás és alkalmazkodás lehetséges variációit mutatja be-
   – nyílt lázadás (Öttevényi, Medve)
   – teljes értetlenség (a „bundás” Apagyi)
   – tökéletes azonosulással próbálkozik (Czakó, Tóth, Drágh)
   – álmok világa ( Medve, Bébé, Szeredy)
   – Szeredy – tudomásulvevő, Both – alkalmazkodó, Medve – szembeszegülő
   – Bébé megfigyeli a körülvevő eseményeket, tapasztalatokat

2. védekezési technikák:
   – apróbb örömök, nevetések
   – saját világuk kiépítése (színdarab)
   – belső élet fontossá válása és a társkeresés
   – kiszolgáltatottságot a belső függetlenséggel tudták ellensúlyozni

3. művészet:
   a művészet számukra kilépési lehetőség
   • képek az iskola falán : Rembrandt, Velazquez (Rembrandt képe: halál, figyelem, megértés (boncolás)
   Velazquez képe: tükröz, játék a nézőpontokkal, regény a regényben)
   • Medve( író lesz) kedvence a magyar tanár
   • könyveket cserélnek: Pascal, Schopenhauer
   • kockás füzet
   • éneklés
   • színházi előadás
   • Bébé festőművész lesz – rajz óra a kedvence
   • Szeredy folyton zenél
   az itt használt nyelv ismeretlen: elsajátított, új szókincs, sajátságos kifejezésmód

Megjegyzések

Hamarosan!