Arany: A walesi bárdok – allegorikus ballada elemzése

A walesi bárdok Arany János 1857-ben született allegorikus balladája, amely a költő egyik legjelentősebb művének tekinthető. A mű keletkezési körülményei szorosan kapcsolódnak a Bach-korszak politikai légköréhez és Ferenc József 1857-es magyarországi látogatásához. A ballada különlegessége, hogy míg látszólag egy középkori történetet mesél el, valójában az 1850-es évek magyarországi helyzetének kritikáját fogalmazza meg.

Történelmi háttér és keletkezési körülmények

A ballada megírásának közvetlen előzménye, hogy Ferenc József magyarországi látogatása alkalmával a hivatalos szervek arra próbálták rávenni a költőket, köztük Aranyt is, hogy dicsőítő verset írjanak az uralkodó tiszteletére. Arany ezt megtagadta, és válaszul megírta A walesi bárdokat, amelyben a zsarnoki hatalom és a művészi szabadság konfliktusát ábrázolja. A történet alapjául szolgáló középkori angol legenda szerint I. Edward angol király Wales meghódítása után kivégeztette a walesi bárdokat, akik nem voltak hajlandóak az ő dicsőségét zengeni.

Műfaji sajátosságok

A mű műfaja ballada, pontosabban történelmi ballada, amely magán viseli a műfaj jellegzetes vonásait:

  • Drámai szerkezet
  • Szaggatott előadásmód
  • Párbeszédes forma
  • Tragikus végkifejlet
  • Balladai homály

A mű szerkezeti felépítése

A ballada öt nagyobb szerkezeti egységre tagolható:1. Expozíció: Edward király Wales földjére lép2. A konfliktus kibontakozása: Az első bárd éneke3. A feszültség fokozódása: A második bárd éneke4. Tetőpont: A harmadik bárd éneke és a kivégzések5. Megoldás: Edward király őrülete és lelkiismeret-furdalása

Az allegória értelmezése

A mű allegorikus jelentésrétege rendkívül gazdag. Edward király alakja Ferenc Józsefet szimbolizálja, míg a walesi bárdok a magyar költőket, művészeket jelképezik. Wales meghódítása párhuzamba állítható Magyarország elnyomásával a Bach-korszakban. A bárdok által megénekelt témák (a nép szenvedése, az ártatlanok halála, a zsarnokság bűnei) mind-mind a magyar valóságra utalnak.

Nyelvi és stilisztikai eszközök

A ballada rendkívül gazdag költői eszközökben:

  • Ismétlések („Ötszáz, bizony, dalolva ment / Lángsírba walesi bárd”)
  • Metaforák („Mint zúg a lomb, mint zúg a hab”)
  • Megszemélyesítések („Áll néma csend”)
  • Fokozás (a három bárd énekének egyre erősödő vádjai)
  • Balladai homály (szaggatott előadásmód, kihagyások)

A mű verselése és ritmikája

A ballada ütemhangsúlyos verselésű, 8-6-8-6 szótagszámú sorokból áll. A rímképlete: a-b-a-b. A ritmikus lüktetés és a zenei hatás fokozza a mű drámai hatását és segíti a mondanivaló kifejezését.

A mű jelentősége és utóélete

A walesi bárdok a magyar irodalom egyik legjelentősebb allegorikus költeménye, amely a művészi szabadság és a zsarnokság örök konfliktusát fogalmazza meg. A mű jelentősége túlmutat korán, hiszen minden elnyomó rendszerrel szemben megfogalmazza a művészet szabadságának és az erkölcsi tartásnak a követelményét. A ballada máig az egyik leggyakrabban elemzett és tanított Arany-mű, amely nemzedékek számára közvetíti az erkölcsi helytállás példáját.

Érettségi szempontú összegzés

Az érettségin különösen fontos kiemelni:

  • A mű keletkezési körülményeit és történelmi hátterét
  • Az allegorikus jelentésréteget
  • A műfaji sajátosságokat
  • A szerkezeti felépítést
  • A nyelvi-stilisztikai eszközöket
  • A mű aktuális üzenetét

A walesi bárdok elemzésekor érdemes kitérni arra is, hogyan kapcsolódik a mű Arany János más balladáihoz, illetve hogyan illeszkedik a korszak irodalmi kontextusába. A Bach-korszak irodalmának jellegzetes darabjaként a passzív ellenállás egyik művészi megfogalmazásának tekinthető.

Kapcsolódó fogalmak és művek

Az elemzés során érdemes párhuzamot vonni más Arany-balladákkal (pl. Szondi két apródja, V. László), illetve a korszak más allegorikus műveivel. A mű tárgyalásakor fontos fogalmak:

  • Ballada mint műfaj
  • Allegória
  • Passzív rezisztencia
  • Bach-korszak
  • Művészi szabadság
Scroll to Top