Ady Endre „Góg és Magóg fia vagyok én” című verse az egyik legismertebb és legjelentősebb alkotása, amely a magyar irodalom kiemelkedő darabjai közé tartozik. A vers a költő szimbolikus önmeghatározását fogalmazza meg, és egyben a magyar nép sorsát, történelmi küldetését is tükrözi. A mű gazdag szimbolikája és mély gondolatiság révén Ady egyik legösszetettebb és legkomplexebb verseként tartják számon.
A vers címe már önmagában is figyelemfelkeltő és gondolatébresztő. A „Góg és Magóg fia” kifejezés bibliai utalás, amely a Jelenések könyvében szereplő két mitikus népre, Gógra és Magógra utal. Ezek a népek az apokaliptikus végidők ellenségei, akik Isten népe, Izrael ellen vonulnak. Ady ezzel a bibliai allúzióval saját magát, illetve a magyar népet helyezi ebbe az egyetemes, történelmi-mitikus kontextusba, sugallva, hogy a magyarság is egy ilyen végidők előtti, apokaliptikus küldetéssel bír.
A vers első szakasza a költő személyes hangvételű önmeghatározását tartalmazza. Ady itt kijelenti, hogy ő „Góg és Magóg fia”, vagyis a bibliai népek leszármazottja, ami egyben a magyar nép történelmi küldetésére is utal. A „vagyok” ige használata pedig a költői én erőteljes, határozott kiállását fejezi ki. Ady itt saját magát, sorsát és küldetését a magyar nép sorsával és küldetésével azonosítja.
A második szakaszban a költő tovább bontja ki ezt a gondolatot, amikor arról ír, hogy „Hiába döngetek kaput, falat”, utalva arra, hogy a magyarság hiába próbálkozik bejutni a „civilizált” Európába, a „kapu” és a „fal” mindig zárva marad előtte. Ez a kép a magyar nép elszigeteltségét, Európától való elzártságát, a „Nyugat” elutasító magatartását szimbolizálja.
A harmadik szakaszban Ady a magyarság tragikus sorsát, történelmi küldetését fogalmazza meg. A „vad, szittya népek” és a „régi, bús magyar” kifejezések a magyar nép ősi, nomád gyökereit, valamint a történelmi szenvedéseket és tragédiákat idézik fel. A „Megőriztem a szívemben” sor pedig a költő elkötelezettségét, a magyarság iránti hűségét hangsúlyozza.
A vers negyedik szakaszában Ady a magyarság jövőjét, küldetését fogalmazza meg. A „Küldött népek” és a „Küldött vagyok” kifejezések arra utalnak, hogy a magyar nép egy magasabb rendű, egyetemes küldetéssel bír, amely túlmutat a saját sorsán. Ady itt a magyarság történelmi szerepét, Európa és a világ sorsának alakításában betöltött küldetését fogalmazza meg.
A vers záró szakasza a költő személyes hangvételű vallomása, amelyben kijelenti, hogy „Góg és Magóg fia vagyok én”, vállalva ezzel a magyar nép sorsát és küldetését. A „Hiába döngetek kaput, falat” sor ismétlése pedig a magyarság tragikus, de mégis elkötelezett küzdelmét, a „Küldött vagyok” sor pedig a magyarság egyetemes, történelmi küldetését hangsúlyozza.
Összességében elmondható, hogy Ady Endre „Góg és Magóg fia vagyok én” című verse a magyar nép szimbolikus önmeghatározását, történelmi küldetését és tragikus sorsát fogalmazza meg. A vers gazdag szimbolikája, mély gondolatiság és személyes hangvétele révén Ady egyik legkiemelkedőbb alkotása, amely a magyar irodalom kiemelkedő darabjai közé tartozik.