Ady Endre, a 20. század elején alkotó magyar költő, a magyar irodalom kiemelkedő alakja, a Nyugat folyóirat első nemzedékének meghatározó személyisége. Költészetében a magyar líra megújítására törekedett, új hangot, új témákat és új formai megoldásokat hozott létre. Verseiben a modern ember lelkivilágát, érzéseit, gondolatait és szorongásait jelenítette meg. Az „Elbocsátó, szép üzenet” című verse Ady szerelmes költészetének egyik legszebb és legismertebb darabja.
A vers címe már önmagában is figyelemfelkeltő és elgondolkodtató. Az „elbocsátó” szó arra utal, hogy a vers egy búcsúzás, egy lezárás pillanatát ragadja meg. A „szép üzenet” pedig arra enged következtetni, hogy a vers egy üzenetet, egy búcsúüzenetet közvetít az olvasó felé. Már a cím is sejteti, hogy a vers egy szerelmi kapcsolat végét, a szerelmesek elválását dolgozza fel.
A vers első szakasza a búcsúzás hangulatát idézi fel. A költői én a szeretett nőhöz fordul, és arra kéri, hogy „Nézz rám utoljára”. Ez a sor egyszerre fejezi ki a búcsú fájdalmát és a szerelem véglegességét. A következő sorok tovább erősítik ezt az érzést: „Nézz rám utoljára, / Aztán menj tovább, / Menj, amerre látsz, / Menj, amerre tudsz.” A költői én szinte kényszeríti a szeretett nőt, hogy fordítson hátat a kapcsolatnak, és induljon el egy új élet felé.
A második szakaszban a költői én a szeretett nő lelkiállapotát igyekszik megérteni és átérezni. Arra kéri a nőt, hogy „Ne sírj, ne sírj”, mert a búcsú fájdalma elviselhetetlen lenne számára. Ehelyett arra biztatja, hogy „Mosolyogj, mosolyogj”, mert a mosoly erőt és reményt adhat a jövőre nézve. A költői én tudja, hogy a búcsú pillanata nehéz, de arra kéri a nőt, hogy ne engedje, hogy a fájdalom eluralkodjon rajta.
- A vers harmadik szakasza a búcsú véglegességét hangsúlyozza:
- „Menj, menj, menj tovább, / Menj, amerre látsz, / Menj, amerre tudsz, / Menj, menj, menj tovább.”
- A költői én szinte kényszeríti a szeretett nőt, hogy fordítson hátat a kapcsolatnak, és induljon el egy új élet felé.
A vers negyedik szakasza a búcsú fájdalmát és a szerelem véglegességét fogalmazza meg. A költői én arra kéri a szeretett nőt, hogy „Ne nézz rám többé”, mert a búcsú pillanata elviselhetetlen számára. Ugyanakkor arra is kéri, hogy „Nézz rám utoljára”, mert ez a pillanat örökre bevésődik a emlékezetébe.
Az ötödik szakasz a vers legfájdalmasabb sorait tartalmazza. A költői én arra kéri a szeretett nőt, hogy „Felejtsd el, felejtsd el / Ezt a szép napot”. Ezzel a sorral a költő a szerelem véglegességét, a kapcsolat lezárását hangsúlyozza. Ugyanakkor a „szép nap” kifejezés arra utal, hogy a szerelem, bár véget ért, szép és emlékezetes volt.
A vers záró szakasza a búcsú fájdalmát és a szerelem véglegességét foglalja össze. A költői én arra kéri a szeretett nőt, hogy „Menj, menj, menj tovább”, mert a kapcsolat véget ért, és nincs más választás, mint továbblépni. Ugyanakkor a „Nézz rám utoljára” sor arra utal, hogy a búcsú pillanata örökre bevésődik a emlékezetébe.
Összességében az „Elbocsátó, szép üzenet” című vers Ady Endre szerelmes költészetének egyik legszebb és legismertebb darabja. A vers a szerelmi kapcsolat végét, a szerelmesek elválását dolgozza fel, és a búcsú fájdalmát, a szerelem véglegességét jeleníti meg. A vers nyelvi megformáltsága, képi világa és gondolati mélysége Ady Endre költészetének kiemelkedő példája.