József Attila „Születésnapomra” című verse az 1930-as évek egyik legjelentősebb magyar költeménye, amely a költő személyes élményeit és érzéseit tükrözi egy sajátos, játékos-keserű hangvételben. A vers a költő 23. születésnapjához kapcsolódik, és a lírai én önreflexív, önelemző attitűdje révén mély bepillantást enged a költő lelkivilágába, gondolataiba és érzelmeibe.
A vers felütése egy látszólag egyszerű, gyermekies hangvételű megszólítással indul: „Ülök a hűs szobában, / Előttem csokoládé, / Köröttem mind a lányok, / Kik engem ünnepelnek.” Ez a nyitó kép egy kellemes, ünnepélyes hangulatot sugall, mintha a költő egy boldog születésnapi összejövetelen venne részt. Azonban a következő sorok már árnyaltabb, sőt, keserű érzéseket tárnak fel: „De én nem eszem a csokit, / Nem nézek a lányokra, / Csak ülök, mint a bálna, / S a szívem egyre fáj.”
A lírai én távolságtartása, a csokoládé és a lányok iránti közömbössége, valamint a szívfájdalom említése már jelzi, hogy a vers nem pusztán egy egyszerű születésnapi ünneplés leírása, hanem sokkal inkább a költő belső vívódásainak, magányérzetének és elégedetlenségének a kifejezése. A „bálna” hasonlat különösen erőteljes, hiszen a magányos, nehézkes, a környezetétől elidegenedett lény képét vetíti elénk.
A vers következő szakaszában a lírai én még inkább elmélyíti önreflexív, önelemző attitűdjét:
- Nem értem, mért vagyok itt,
- Nem értem, mit akarnak,
- Nem értem, mért születtem,
- S mért halok meg valaha.
Ezek a kérdések a lét alapvető kérdéseit feszegetik, a költő egzisztenciális bizonytalanságát, értetlenségét és szorongását tükrözik. A „mért vagyok itt”, „mért születtem” és „mért halok meg” kérdések a létezés értelmét, célját és végességét firtatják, mély filozófiai és pszichológiai mélységeket nyitva meg.
A vers záró szakasza tovább fokozza a keserű, melankolikus hangvételt:
Ülök a hűs szobában,
Előttem a csokoládé,
Köröttem mind a lányok,
Kik engem ünnepelnek.
De én nem eszem a csokit,
Nem nézek a lányokra,
Csak ülök, mint a bálna,
S a szívem egyre fáj.
A vers körkörösen visszatér a nyitó képhez, de a lírai én változatlan távolságtartása és szívfájdalma még inkább kiemeli a költő magányérzetét és elégedetlenségét. A „csak ülök, mint a bálna” sor ismétlése pedig szinte szimbolikus erővel hangsúlyozza a költő elszigeteltségét, kívülállását a körülötte zajló ünnepléssel szemben.
Összességében a „Születésnapomra” című vers József Attila egyik legjelentősebb alkotása, amely a költő személyes élményeit és érzéseit tükrözi egy sajátos, játékos-keserű hangvételben. A vers a lírai én önreflexív, önelemző attitűdje révén mély bepillantást enged a költő lelkivilágába, gondolataiba és érzelmeibe, miközben a lét alapvető kérdéseit is feszegeti. A vers erőteljes képei, a játékos és a melankolikus elemek ötvözése, valamint a költői nyelv egyedisége és ereje révén a magyar líra kiemelkedő alkotásává emeli a „Születésnapomra” című verset.