József Attila Külvárosi éj című verse a költő egyik legismertebb és legmélyebb alkotása, amely a külvárosi szegénység és nyomor hangulatát ragadja meg. A vers tárgyi-elemző megközelítése révén betekintést nyerhetünk a költő gondolati világába, és megérthetjük, hogyan használja a költői eszközöket a társadalmi valóság megjelenítésére.
A vers címe már önmagában is sokat elárul a mű tematikájáról. A „külvárosi éj” kifejezés a város peremén élő, szegény rétegek életkörülményeire utal, ahol a sötétség, a nyomor és a reménytelenség uralkodik. Ez a hangulat végigvonul az egész versen, és meghatározza annak hangulatát.
A vers első szakasza a külvárosi táj leírásával indít, ahol a „kéményekből füst kúszik” és a „sápadt hold” világítja meg a „szürke házak” sziluettjét. Ez a kép a szegénység és a nyomor hangulatát idézi fel, ahol a lakók mindennapjait a küzdelem és a nélkülözés határozza meg.
A második szakaszban a költő a külvárosi emberek életét mutatja be. A „csavargók”, a „koldusok” és a „rongyos gyerekek” jelenléte a társadalmi peremre szorult rétegek sorsát tükrözi. Ezek az alakok nem csupán a fizikai nyomort, hanem a lelki elmagányosodást és a reménytelenséget is megtestesítik.
- A „csavargók” a társadalom kivetettjei, akik nem találnak helyet maguknak a rendszerben.
- A „koldusok” a legszegényebb réteg képviselői, akik kénytelenek alamizsnáért könyörögni.
- A „rongyos gyerekek” a jövő generációjának kilátástalan helyzetét szimbolizálják, akik már gyermekkorukban a nyomor árnyékában élnek.
A harmadik szakaszban a költő a külvárosi éjszaka hangulatát mélyíti el. A „sötét utcák”, a „piszkos ablakok” és a „szennyes falak” tovább erősítik a nyomor és a reménytelenség érzetét. A „csend” és a „magány” motívumai pedig a külvárosi lakók lelki állapotát tükrözik, akik magukra hagyva, elszigetelten küzdenek a mindennapi létért.
A vers záró szakaszában a költő a külvárosi éjszaka képeit a saját lelkiállapotával kapcsolja össze. A „szomorú vagyok” kifejezés a költő személyes érintettségét jelzi, és arra utal, hogy a külvárosi nyomor és szenvedés mélyen megérintette őt. A vers végén a „csend” és a „magány” motívumai ismét megjelennek, hangsúlyozva a külvárosi lét elidegenedett, magányos természetét.
József Attila Külvárosi éj című verse a társadalmi valóság mély, érzékeny és költői megragadása. A tárgyi-elemző megközelítés révén a vers feltárja a külvárosi szegénység és nyomor hangulatát, és rávilágít a költő személyes érintettségére is. A vers gazdag szimbolikája, a költői eszközök tudatos alkalmazása és a mély társadalomkritikai mondanivaló együttesen teszik a Külvárosi éjt József Attila egyik legkiemelkedőbb alkotásává.