A 19. század második felében jelentős változások következtek be a magyar irodalomban, amelyek előkészítették a talajt a Nyugat folyóirat 1908-as megjelenéséhez és az általa képviselt modern irodalmi szemlélethez. Ez az időszak rendkívül fontos átmenetet képez a népnemzeti irodalom és a modern magyar irodalom között.
A korszak történelmi-társadalmi háttere
A kiegyezés (1867) utáni Magyarországon jelentős társadalmi és gazdasági változások mentek végbe. Az iparosodás, városiasodás, a polgárosodás folyamata új életformát és új világszemléletet hozott magával. Budapest modern nagyvárossá fejlődött, ami az irodalmi élet centralizációját is eredményezte. A századforduló környékén már érzékelhető volt a népnemzeti irányzat kimerülése, és egyre erősebb igény mutatkozott az irodalmi megújulásra.
Jelentős alkotók és műveik
A korszak meghatározó alakjai között találjuk Vajda Jánost, Reviczky Gyulát és Komjáthy Jenőt, akiket gyakran „a Nyugat előfutáraiként” is emlegetnek. Költészetük már szakít a népnemzeti iskola hagyományaival, és új hangot üt meg a magyar lírában.
Vajda János (1827-1897)
Vajda költészete átmenetet képez Petőfi és Ady között. Szerelmi lírájában (például a Gina-versekben) már megjelenik az a fajta személyesség és gyötrődés, ami majd Ady szerelmi költészetében teljesedik ki. Filozófiai költeményeiben (Húsz év múlva, Az üstökös) pedig olyan létfilozófiai kérdéseket feszeget, amelyek már a modern költészet problematikáját előlegezik meg.
Reviczky Gyula (1855-1889)
Reviczky költészetében már határozottan megjelenik a városi létforma ábrázolása és a modern ember magányának, elszigeteltségének témája. Perdita-verseiben új módon közelít a szerelem témájához, szakítva a konvencionális ábrázolással. Jelentős verse a „Magamról”, amelyben az önelemzés modern formáját valósítja meg.
Komjáthy Jenő (1858-1895)
A három előfutár közül talán ő áll legközelebb a modern költészethez. Filozófiai mélységű verseiben már-már szimbolista képalkotással találkozunk. A homály, az én-kultusz, a misztikum mind olyan elemek költészetében, amelyek majd a Nyugat költőinél teljesednek ki.
Új témák és kifejezésmód
- A személyiség előtérbe kerülése, fokozott individualizmus
- Filozófiai kérdések költői megfogalmazása
- A szerelem újszerű, összetettebb ábrázolása
- Városi tematika megjelenése
- Modern életérzések: magány, elidegenedés, világfájdalom
- Új versformák és kifejezésmódok kísérletezése
Folyóiratok és irodalmi fórumok
A korszakban több jelentős folyóirat is működött, amelyek teret adtak az új hangoknak. A Hét című folyóirat (1890-1924) különösen fontos szerepet játszott, Kiss József szerkesztésében már a modern irodalom előfutára volt. Emellett jelentős volt még a Magyar Salon és az Új Idők is.
A próza modernizációja
A prózában is megindult a változás, különösen Petelei István, Gozsdu Elek és Ambrus Zoltán műveiben. Novelláikban már megjelenik a lélektani ábrázolás igénye, a belső történések fontossága, és a realista ábrázolásmód mellett már impresszionista elemeket is találunk.
Összegzés
A Nyugat előtti modernség tehát egy rendkívül fontos átmeneti időszak a magyar irodalom történetében. Az ekkor megjelenő új témák, kifejezésmódok és irodalmi törekvések előkészítették a talajt a 20. század eleji nagy irodalmi megújuláshoz. Az említett alkotók munkássága nélkül nem érthető meg teljes mértékben a Nyugat folyóirat körül kibontakozó irodalmi forradalom sem.
A korszak jelentősége abban áll, hogy ekkor kezdődött el az a folyamat, amely szakított a népnemzeti iskola ekkor már gyakran kiüresedett formáival, és új utakat keresett a modern életérzés kifejezésére. Ez a folyamat teljesedett ki később a Nyugat első nemzedékének munkásságában, különösen Ady Endre költészetében.