Az elbeszélői nézőpont (narráció) az egyik legfontosabb prózapoétikai eszköz, amely meghatározza, hogyan jutnak el az események, gondolatok és érzések az olvasóhoz. Az elbeszélő személye és nézőpontja alapvetően befolyásolja a mű befogadását, értelmezését és hangulatát. A különböző nézőpontok más-más hatást keltenek, és különböző célokat szolgálhatnak az irodalmi művekben.
1. Egyes szám első személyű elbeszélés (én-elbeszélés)
Az én-elbeszélés során az elbeszélő saját történetét mondja el, vagy olyan eseményeket mesél el, amelyeknek részese volt. Ez a narráció különösen alkalmas a szubjektív élmények, belső történések, lelki folyamatok bemutatására. Előnye, hogy közvetlen, személyes hangvételű, és erős érzelmi azonosulást tesz lehetővé az olvasó számára. Ugyanakkor korlátozott perspektívát nyújt, hiszen az elbeszélő csak azt tudja elmondani, amit személyesen tapasztalt vagy megtudott.
Klasszikus példák az én-elbeszélésre:
- Kaffka Margit: Színek és évek
- Edgar Allan Poe számos novellája
- Ottlik Géza: Iskola a határon (részben)
2. Egyes szám harmadik személyű elbeszélés
Ez a leggyakrabban használt elbeszélői nézőpont. Az elbeszélő kívülről szemléli és meséli el az eseményeket, de különböző mértékben lehet „mindentudó”. A harmadik személyű narrátor lehet:
a) Mindentudó elbeszélő
A klasszikus realista regények jellemző elbeszélői pozíciója. Az ilyen narrátor ismeri a szereplők gondolatait, érzéseit, a múltat és gyakran a jövőt is. Szabadon mozog térben és időben, kommentálhat, értékelhet. Példák:
- Jókai Mór regényei
- Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
- Honoré de Balzac művei
b) Korlátozott mindentudó elbeszélő
Csak egy vagy néhány szereplő gondolataiba, érzéseibe lát bele. Ez a modern próza gyakori eljárása, amely lehetővé teszi a többféle nézőpont váltakoztatását. Példák:
- Flaubert: Bovaryné
- Kosztolányi Dezső: Édes Anna
c) Objektív (külső) elbeszélő
Csak azt közli, amit kívülről lehet érzékelni, nem lát bele a szereplők tudatába. Ez a nézőpont különösen alkalmas a tárgyilagos ábrázolásmódra. Példák:
- Ernest Hemingway novellái
- Móricz Zsigmond: Barbárok
3. Többszörös elbeszélői nézőpont
A modern és posztmodern irodalom gyakran él azzal az eszközzel, hogy ugyanazt a történetet több nézőpontból is elmeséli, vagy váltogatja a nézőpontokat. Ez lehetővé teszi a valóság összetettségének, többértelműségének bemutatását. Példák:
- William Faulkner: A hang és a tébolyban
- Nádas Péter: Párhuzamos történetek
- Lawrence Durrell: Alexandria-kvartett
4. Második személyű elbeszélés
Ritka, kísérleti jellegű elbeszélői nézőpont, ahol az elbeszélő „te” formában szólítja meg a főszereplőt vagy az olvasót. Ez különleges hatást kelt, közvetlenül bevonja az olvasót a történetbe. Példák:
- Michel Butor: Módosulás
- Calvino egyes művei
Az elbeszélői nézőpont jelentősége az értelmezésben
Az elbeszélői nézőpont választása alapvetően meghatározza a mű jellegét és hatását. A különböző nézőpontok más-más lehetőségeket kínálnak az író számára:
- Az én-elbeszélés erős személyességet, hitelesség érzetét kelti
- A mindentudó elbeszélő átfogó képet tud adni egy társadalomról, korról
- Az objektív elbeszélés tárgyilagosságot, dokumentumszerűséget sugall
- A többszörös nézőpont relativizálja az igazságot, többféle értelmezést tesz lehetővé
Modern tendenciák
A 20-21. századi irodalomban egyre gyakoribbá váltak a bonyolultabb elbeszélői szerkezetek. Jellemző a nézőpontok váltogatása, keverése, a megbízhatatlan elbeszélő alkalmazása, aki félrevezeti az olvasót. Az elbeszélői nézőpont gyakran válik a művészi játék tárgyává, az író tudatosan reflektál a narráció problémáira.
Érettségi szempontok
Az érettségin fontos, hogy a diák:
- Felismerje az elbeszélői nézőpontot egy adott műben
- Értse, milyen hatást kelt az adott nézőpont választása
- Tudjon példákat mondani különböző nézőpontú művekre
- Képes legyen összefüggésbe hozni a nézőpontot a mű mondanivalójával, művészi céljaival
Az elbeszélői nézőpont vizsgálata különösen fontos az epikai művek elemzésénél, hiszen ez határozza meg az olvasó és a szöveg viszonyát, befolyásolja az értelmezés lehetőségeit. A modern irodalom egyik fő jellemzője éppen az elbeszélői pozíció problematizálása, ami az irodalmi mű önreflexivitásának egyik megnyilvánulása.