A kert motívuma az irodalom egyik legősibb és leggazdagabb jelentéstartalmú szimbóluma, amely az emberiség kultúrtörténetében különleges helyet foglal el. A motívum vizsgálata során az érettségin elsősorban azt kell bemutatni, hogyan jelenik meg különböző korok irodalmi alkotásaiban, és milyen jelentésrétegekkel gazdagodik az egyes művekben.
1. A kert ősi szimbolikája
A kert motívuma már a Bibliában, az Édenkerttel kezdődően meghatározó jelentőségű. Az Édenkert az ember eredeti, bűnbeesés előtti állapotának helyszíne, a tökéletes harmónia, az isteni rend és a paradicsomi állapot szimbóluma. Ez a jelentés végigvonul az európai irodalom történetén, és számtalan későbbi műben visszaköszön. A keresztény szimbolikában a zárt kert (hortus conclusus) Szűz Mária tisztaságának jelképévé is vált.
2. A kert a különböző irodalmi korszakokban
A középkori irodalomban a kert gyakran a szerelem helyszíneként jelenik meg. A lovagi költészetben a rózsakert különösen fontos motívum, amely a szerelmi beteljesülés és a vágyakozás szimbólumává válik. A reneszánsz időszakában a kert az ember által megművelt, rendezett természet képeként jelenik meg, amely az emberi tudás és kultúra diadalát jelképezi a vad természet felett.
A barokk kertművészet hatása az irodalomban is megmutatkozik: a szigorúan rendezett, geometrikus formákba kényszerített növényzet az ember természet feletti uralmának, ugyanakkor a mulandóság feletti győzelem vágyának kifejezője. A felvilágosodás korában a kert gyakran az észszerű rendezettség, a tudományos megismerés szimbóluma.
3. A kert motívuma a magyar irodalomban
A magyar irodalomban különösen gazdag jelentéstartalommal bír a kert motívuma. Csokonai Vitéz Mihály „Az estve” című versében a természetes állapot, a romlatlan emberi létezés helyszíneként jelenik meg. Vörösmarty Mihály „Csongor és Tünde” című művében a kert mágikus térré válik, ahol a csodás események megtörténhetnek.
Különösen fontos megemlíteni Babits Mihály „A gazda bekeríti házát” című versét, amelyben a kert a kultúra, a civilizáció védelmének szimbólumává válik a barbársággal szemben. A vers a két világháború közötti időszak válsághangulatát tükrözi, ahol a kert a szellemi értékek védelmezett területe.
4. Modern irodalmi példák
A 20. századi magyar irodalomban Szabó Lőrinc „Különbéke” című kötetében a kert a menedék, a békés sziget szerepét tölti be. Weöres Sándor költészetében gyakran megjelenik a kert mint a gyermekkor, az ártatlanság és a játék tere. Pilinszky János verseiben a kert motívuma összekapcsolódik a szenvedéstörténettel, különösen a Getszemáni kert képével.
5. A kert motívumának főbb jelentésrétegei
- Az elveszett paradicsom, az ártatlanság kora
- A rendezett, művelt természet képe
- A szerelem, az intimitás tere
- A kultúra, a civilizáció védett területe
- A menedék, a béke szigete
- A lelki fejlődés, önmegismerés helyszíne
- A költői alkotás, művészi teremtés szimbóluma
6. Kortárs irodalmi példák
A kortárs magyar irodalomban is továbbél a kert motívuma. Tóth Krisztina költészetében például gyakran jelenik meg a városi kertek képe, amelyek a természet és civilizáció találkozási pontjaként szolgálnak. Rakovszky Zsuzsa prózájában a kert gyakran az emlékezés tere, ahol a múlt és jelen összekapcsolódik.
7. Összegzés és érettségi szempontok
Az érettségin a kert motívumának tárgyalásakor fontos, hogy a diák:
- Mutassa be a motívum történeti fejlődését
- Tudjon konkrét műveket elemezni a motívum szempontjából
- Értse és tudja magyarázni a szimbólum különböző jelentésrétegeit
- Képes legyen összehasonlítani különböző korok kertábrázolását
- Felismerje a motívum aktualitását, mai jelentőségét
A kert motívuma tehát az irodalom egyik legösszetettebb, leggazdagabb jelentéstartalmú szimbóluma, amely az emberiség kultúrtörténetének kezdeteitől napjainkig folyamatosan jelen van és újabb jelentésrétegekkel gazdagodik. Az érettségin ennek a motívumnak a komplex értelmezése, különböző megjelenési formáinak bemutatása és elemzése kiváló lehetőséget nyújt a diák irodalmi műveltségének és elemzőképességének bizonyítására.