A középmagyar kor a magyar nyelv történetének egyik legmeghatározóbb időszaka, amely a mohácsi vésztől (1526) a felvilágosodás kezdetéig (1772) tartott. Ez az időszak rendkívül gazdag nyelvi változásokban, amelyek máig ható következményekkel bírnak nyelvünk fejlődésére. A korszak nyelvi változásait több szempontból is érdemes vizsgálni, hiszen mind a hangtan, mind az alaktan és mondattan területén jelentős átalakulások mentek végbe.
1. Hangtani változások
A középmagyar kor egyik legjelentősebb hangtani változása az í-zés terjedése volt. Ez azt jelentette, hogy bizonyos szavakban az é hang helyét az í hang vette át (például: szép > szíp, kék > kík). Ez a jelenség ma is megfigyelhető egyes nyelvjárásokban. Szintén ebben az időszakban erősödött meg a zárt ë hang használata, amely ma már csak bizonyos nyelvjárásokban él tovább.
A mássalhangzók területén is történtek változások: a ly hang fokozatosan kezdett összeolvadni a j hanggal, bár ez a folyamat területenként eltérő ütemben zajlott. Ez a változás vezetett a mai helyesírási nehézségekhez a ly-j használatával kapcsolatban. Megfigyelhető volt továbbá a szóvégi -l, -r, -n hangok nyújtó hatása az előttük álló magánhangzókra (pl. hal > haal).
2. Alaktani változások
Az alaktan területén számos újítás jelent meg ebben az időszakban. A névszóragozásban megszilárdult a -ban/-ben és -ba/-be ragok használata közötti különbségtétel, bár a beszélt nyelvben ma is gyakran keverednek. A birtokos személyjelek rendszere egyszerűsödött, és kialakult a mai használati forma.
Az igeragozásban is jelentős változások történtek. A feltételes mód jelének (-na/-ne, -ná/-né) használata egységesült, és kialakult a mai rendszer. Az ikes ragozás azonban kezdett felbomlani, ami napjainkban is megfigyelhető folyamat. A szenvedő szerkezetek használata ebben az időszakban volt a leggyakoribb, főleg a hivatalos nyelvben és az irodalmi művekben.
3. Mondattani változások
A mondattan területén a legjelentősebb változás az összetett mondatok szerkezetének fejlődése volt. A mellérendelő összetételek mellett egyre gyakoribbá váltak az alárendelő szerkezetek. A latin nyelv hatására új mondatszerkezetek jelentek meg, amelyek gazdagították a magyar nyelv kifejezési lehetőségeit.
A szórend is változásokon ment keresztül: a latin hatására terjedt az állítmány mondatvégi pozíciója, bár ez nem vált általánossá. A névelők használata ebben az időszakban szilárdult meg, és kialakult a határozott és határozatlan névelő mai rendszere.
4. Szókészleti változások
A középmagyar kor szókészleti változásai rendkívül jelentősek voltak. Számos jövevényszó került nyelvünkbe különböző nyelvekből:
- A török hódoltság miatt sok török eredetű szó honosodott meg (pl. papucs, kávé, dívány)
- A német nyelvből főleg ipari és kereskedelmi kifejezések érkeztek (pl. céh, pék, bognár)
- A latin nyelv továbbra is jelentős hatással volt, főleg a tudományos és hivatali nyelvhasználatban
- A szláv nyelvekből is számos kifejezés került át nyelvünkbe
5. Nyelvjárási különbségek
A középmagyar korban a nyelvjárási különbségek még igen jelentősek voltak. A török hódoltság miatt bekövetkező népességmozgások új nyelvjárási keveredéseket eredményeztek. Az í-ző, ö-ző és e-ző nyelvjárások területi eloszlása ebben az időszakban alakult ki.
6. Az írásbeliség fejlődése
A könyvnyomtatás elterjedésével és az irodalmi élet fejlődésével az írásbeliség is jelentős változásokon ment keresztül. A helyesírás fokozatosan egységesült, bár még nem alakult ki teljesen következetes rendszer. A protestáns és katolikus helyesírási hagyományok különbségei ebben az időszakban voltak a legszembetűnőbbek.
7. A nyelvi norma kialakulása
A középmagyar kor végére kezdett kialakulni az egységes nyelvi norma iránti igény. Az irodalmi nyelv egységesülése megkezdődött, bár a teljes standardizáció csak a következő korszakban valósult meg. A különböző bibliafordítások, nyelvtankönyvek és szótárak jelentős szerepet játszottak ebben a folyamatban.
Összegzés
A középmagyar kor nyelvi változásai alapvetően meghatározták a magyar nyelv további fejlődését. A korszak végére kialakult nyelvállapot már nagyon közel állt a mai magyar nyelvhez, bár még számos változás várt nyelvünkre. A korszak nyelvi öröksége ma is élő része nyelvünknek, és számos jelenség, amely ebben az időszakban kezdődött, napjainkban is zajló nyelvi folyamat.