A magyar nyelv mássalhangzórendszere rendkívül gazdag és szisztematikus felépítésű. Nyelvünkben összesen 25 mássalhangzó található, amelyek különböző szempontok szerint csoportosíthatók. A mássalhangzók olyan beszédhangok, amelyek képzésekor a tüdőből kiáramló levegő valamilyen akadályba ütközik.
A mássalhangzók csoportosítása képzési helyük szerint:
- Ajakhangok (bilabiális): p, b, m
- Ajak-foghangok (labiodentális): f, v
- Foghangok (dentális): t, d, n
- Fogmederhangok (alveoláris): sz, z, c, dz, l, r
- Fogmeder-előínyhangok (alveo-palatális): s, zs, cs, dzs
- Előínyhangok (palatális): ty, gy, ny, j
- Ínyhangok (veláris): k, g
- Gégehang (laringális): h
A mássalhangzók csoportosítása képzési módjuk szerint:
A képzési mód azt mutatja meg, hogy milyen típusú akadály áll a kiáramló levegő útjában, és hogyan győzi le ezt az akadályt.
- Zárhangok (explozívák): p, b, t, d, ty, gy, k, g
- Réshangok (frikatívák): f, v, sz, z, s, zs, h
- Zár-réshangok (affrikáták): c, dz, cs, dzs
- Nazális hangok: m, n, ny
- Pergőhang: r
- Közelítőhangok (approximánsok): j, l
A zöngésség szerinti csoportosítás:
A zöngésség azt jelenti, hogy a hang képzésekor rezegnek-e a hangszalagok. Ez alapján megkülönböztetünk zöngés és zöngétlen mássalhangzókat. A magyar nyelvben számos mássalhangzópár található, amelyek csak a zöngésségben különböznek egymástól.
Zöngés-zöngétlen párok:
- b-p
- d-t
- g-k
- gy-ty
- v-f
- z-sz
- zs-s
- dz-c
- dzs-cs
A zöngésség szerinti hasonulás a magyar nyelv egyik legfontosabb hangtani törvénye, amely szerint a zöngés és zöngétlen mássalhangzók egymás mellett állva hatással vannak egymásra. A hasonulás mindig hátrafelé hat, és a második hang zöngéssége vagy zöngétlensége határozza meg az első hang minőségét.
A mássalhangzók időtartama:
A magyar nyelvben minden mássalhangzónak van rövid és hosszú változata. A hosszú mássalhangzókat írásban kettőzött betűvel jelöljük. A hosszú mássalhangzók képzése során a képzési idő megnyúlik, ami jelentésmegkülönböztető szerepet tölthet be (pl.: hal-hall, kel-kell).
Mássalhangzótörvények:
A magyar nyelvben számos mássalhangzótörvény működik, amelyek befolyásolják a mássalhangzók kiejtését és írását:
- Zöngésség szerinti részleges hasonulás (zsebkendő → [zsepkendő])
- Képzés helye szerinti részleges hasonulás (azonban → [azomban])
- Teljes hasonulás (látja → [láttya])
- Összeolvadás (látja → [láttya])
- Mássalhangzó-rövidülés (jobbra → [jobra])
- Mássalhangzó-kiesés (mindnyájan → [minnyájan])
A mássalhangzórendszer jelentősége a nyelvhasználatban:
A magyar mássalhangzórendszer gazdagsága és szabályszerűségei nagyban hozzájárulnak nyelvünk kifejezőképességéhez. A mássalhangzók pontos ejtése és a helyesírási szabályok ismerete elengedhetetlen a helyes nyelvhasználathoz. A mássalhangzótörvények ismerete nemcsak a helyesírás szempontjából fontos, hanem segít megérteni nyelvünk működését és fejlődését is.
Gyakorlati jelentőség az érettségin:
Az érettségi vizsgán gyakran előforduló feladattípus a mássalhangzótörvények felismerése és alkalmazása, valamint a mássalhangzók csoportosítása különböző szempontok szerint. Fontos tudni példákat mondani az egyes jelenségekre, és érteni a mássalhangzórendszer rendszerszerű felépítését. A helyesírási feladatokban gyakran szerepelnek olyan szavak, amelyekben a mássalhangzótörvények érvényesülnek.
A magyar mássalhangzórendszer ismerete nemcsak a magyar nyelv és irodalom érettségi szempontjából fontos, hanem az idegen nyelvek tanulásában is segítséget nyújt, hiszen a különböző nyelvek hangrendszereinek összehasonlítása során is támaszkodhatunk erre a tudásra.