A határozószók nyelvünk fontos és gyakran használt szófaji kategóriáját alkotják. Olyan alapszófajról beszélünk, amely önálló jelentéssel bír, és a mondatban elsősorban határozói szerepet tölt be. A határozószók legfőbb jellemzője, hogy ragot, jelet általában nem vehetnek fel, alakjuk állandósult.
A határozószók definíciója és jellemzői
A határozószó olyan alapszófaj, amely a cselekvés, történés, létezés különböző körülményeit (helyét, idejét, módját stb.) fejezi ki. Fontos tulajdonsága, hogy általában nem toldalékolható, mivel már eleve tartalmaz valamilyen határozóragot, amely az idők során összeforrt a szótővel. Például: „otthon”, „reggel”, „gyalog”.
A határozószók csoportosítása jelentésük szerint
- Helyhatározószók: itt, ott, kint, bent, fent, lent, alul, felül, jobbra, balra, előre, hátra
- Időhatározószók: most, majd, aztán, rögtön, azonnal, ma, holnap, tegnap, reggel, este
- Módhatározószók: így, úgy, szépen, gyorsan, lassan, örömest
- Fokhatározószók: nagyon, igen, kissé, alig, félig-meddig
- Állapothatározószók: egyedül, együtt, külön
A határozószók morfológiai felépítése
A határozószók többsége megszilárdult ragos névszó, amelyben az egykori rag már elhomályosult. Például az „oldalt” szóban a -t helyrag, a „reggel” szóban a -vel határozórag található. Vannak olyan határozószók is, amelyek névmási eredetűek, például: itt, ott, így, úgy.
Fokozhatóság
A határozószók egy része fokozható, különösen a módhatározószók esetében találkozunk ezzel a jelenséggel. Például: gyorsan – gyorsabban – leggyorsabban, közel – közelebb – legközelebb. A fokozás során ugyanazokat a jeleket használjuk, mint a mellékneveknél: középfok: -bb, felsőfok: leg- … -bb.
A határozószók mondatbeli szerepe
A határozószók a mondatban elsősorban határozói szerepet töltenek be, de előfordulhatnak más mondatrészi szerepben is. Leggyakrabban különféle határozóként jelennek meg: helyhatározó (itt, ott), időhatározó (most, majd), módhatározó (szépen, gyorsan).
Példamondatok a határozószók használatára
– Itt várlak délután.
– Nagyon szépen énekel.
– Holnap elmegyek hozzád.
– Kint hideg van.
– Lassan, de biztosan halad a munka.
A határozószók helyesírása
A határozószók helyesírása általában egyszerű, mivel alakjuk állandósult. Néhány esetben azonban figyelni kell a különírás-egybeírás szabályaira. Például: „mindenhol” egybeírjuk, de „mind ott” különírjuk. A fokozott alakoknál a közép- és felsőfok jeleit a szokásos módon kapcsoljuk: messze – messzebb – legmesszebb.
A határozószók és a névutók kapcsolata
Egyes határozószók névutóvá válhatnak, ha főnév után állnak. Például: „A ház mellett áll.” (névutó) – „Ott áll mellette.” (határozószó). Ez a jelenség jól mutatja a szófajok közötti átmenetek lehetőségét.
Nyelvhelyességi kérdések
A határozószók használatával kapcsolatban több nyelvhelyességi kérdés is felmerülhet. Például a „bent” és „kint” határozószók mellett felesleges a -ban/-ben, illetve -on/-en/-ön rag használata: helytelen a „bentben”, „kinten” forma. Ugyanígy kerülendő a „fentebb” helyett a „fentebbi” alak használata.
A határozószók stilisztikai szerepe
A határozószók fontos stilisztikai szerepet töltenek be a nyelvhasználatban. Segítségükkel pontosabbá, árnyaltabbá tehetjük mondanivalónkat. Különösen a szépirodalmi szövegekben találkozhatunk művészi határozószó-használattal, ahol gyakran új jelentésárnyalatokat, hangulatokat fejeznek ki.
Összefoglalás
A határozószók nyelvünk nélkülözhetetlen elemei, amelyek a cselekvések, történések körülményeit fejezik ki. Változatos jelentéstartalmuk, állandósult alakjuk és sajátos mondatbeli szerepük miatt külön szófaji kategóriát alkotnak. Helyes használatuk a művelt nyelvhasználat fontos része, ezért az érettségin is kiemelt figyelmet kell fordítani erre a szófajra.