A viszonyszók vagy más néven viszonyítószók olyan szófajok, amelyek önálló jelentéssel nem rendelkeznek, csak nyelvtani-grammatikai szerepük van a mondatban. Ezek a szavak más szavak vagy mondatrészek között teremtenek kapcsolatot, illetve fejeznek ki különböző viszonyokat. A magyar nyelvben három fő típusát különböztetjük meg: névelők, névutók és kötőszók. Emellett ide tartoznak még a segédigék, igekötők és a módosítószók is.
1. Névelők
A névelők a főnevek előtt álló viszonyszók, amelyek a főnév határozottságát vagy határozatlanságát fejezik ki. A magyar nyelvben két típusát különböztetjük meg:
- Határozott névelő: a, az
- Az „a” mássalhangzóval kezdődő szavak előtt áll
- Az „az” magánhangzóval kezdődő szavak előtt használatos
- Határozatlan névelő: egy
A névelők használata során fontos megjegyezni, hogy a határozott névelő konkrét, ismert dolgokra utal, míg a határozatlan névelő általános, nem specifikus dolgokat jelöl. Például: „A kutya (egy konkrét kutya) a kertben fekszik” vs. „Egy kutya (valamilyen kutya) fekszik a kertben”.
2. Névutók
A névutók olyan viszonyszók, amelyek főnevek, főnévi névmások után állnak, és velük együtt fejeznek ki különböző határozói viszonyokat. A névutók rendszere igen gazdag a magyar nyelvben. Főbb típusaik:
- Egyszerű névutók: alatt, mellett, mögött, előtt, után
- Ragvonzó névutók: valamitől fogva, valaminek köszönhetően
- Névutómelléknév: alatti, melletti, mögötti
3. Kötőszók
A kötőszók szavakat, szószerkezeteket és mondatrészeket, illetve tagmondatokat kapcsolnak össze. Szerepük szerint lehetnek:
- Mellérendelő kötőszók:
- Kapcsolatos: és, s, meg, valamint
- Választó: vagy, vagy-vagy
- Ellentétes: de, azonban, viszont
- Következtető: tehát, így, ezért
- Magyarázó: hiszen, ugyanis
- Alárendelő kötőszók: hogy, mert, ha, mint, amikor
4. Segédigék
A segédigék olyan viszonyszók, amelyek az igei állítmány részeként jelennek meg, és módosítják annak jelentését. Leggyakoribb segédigéink:
- fog (jövő idő kifejezése)
- volna (feltételes mód)
- szokott (rendszeresség kifejezése)
5. Igekötők
Az igekötők az igékhez kapcsolódó viszonyszók, amelyek módosítják, pontosítják az ige jelentését. Leggyakoribb funkcióik:
- Irányjelölés: bemegy, kimegy, felmegy
- Befejezettség jelölése: megcsinál, elolvas
- Jelentésmódosítás: átlát, belát
6. Módosítószók
A módosítószók a beszélő viszonyulását fejezik ki a mondat tartalmához. Típusai:
- Bizonyosságot kifejező: biztosan, természetesen
- Bizonytalanságot kifejező: talán, esetleg
- Tagadást kifejező: nem, sem
Érettségi szempontból fontos megjegyzések
Az érettségin különösen fontos, hogy a vizsgázó:
- Pontosan el tudja különíteni a viszonyszók különböző típusait
- Felismerje őket szövegkörnyezetben
- Helyesen használja őket mind szóban, mind írásban
- Értse a viszonyszók szerepét a mondatszerkesztésben
- Képes legyen példákkal illusztrálni az egyes típusokat
A viszonyszók helyes használata és felismerése nemcsak a magyar nyelvi érettségi szempontjából fontos, hanem a mindennapi kommunikációban is nélkülözhetetlen. Ezek a szófajok teszik lehetővé a pontos, árnyalt kifejezésmódot és a mondanivaló megfelelő strukturálását.
Gyakorlati példák az érettségire
Az érettségin gyakran előforduló feladattípusok a viszonyszókkal kapcsolatban:
- Szövegben szereplő viszonyszók felismerése és kategorizálása
- Mondatok kiegészítése megfelelő viszonyszókkal
- Viszonyszók szerepének elemzése adott szövegrészletben
- Szövegalkotás megadott viszonyszók felhasználásával
Összefoglalva, a viszonyszók a magyar nyelv nélkülözhetetlen építőelemei, amelyek segítik a mondanivaló pontos és árnyalt kifejezését. Az érettségin való sikeres szerepléshez elengedhetetlen ezek alapos ismerete és helyes használata.