Az igenevek átmeneti szófajt képeznek az igék és más szófajok között. Olyan szavak, amelyek igéből származnak, de elvesztették az igék legfontosabb tulajdonságait: nem fejeznek ki időt, módot, számot és személyt. Az igenevek megőrzik viszont az igék bővíthetőségét, vagyis lehet tárgyuk és határozójuk. A magyar nyelvben három fő igenévtípust különböztetünk meg: főnévi igenév, melléknévi igenév és határozói igenév.
1. Főnévi igenév (infinitivus)
A főnévi igenév az ige és a főnév tulajdonságait egyesíti magában. Képzője a -ni, amely közvetlenül a szótőhöz kapcsolódik (pl. ír-ni, olvas-ni, tanul-ni). Különleges esetekben a -ni képző előtt megjelenhet egy -n- vagy -an/-en kötőhang is (pl. játsza-ni, növeked-ni). A főnévi igenév leggyakrabban célhatározói szerepben jelenik meg a mondatban (pl. „Tanulni jöttem.”), de állhat alanyként is (pl. „Jó dolog tanulni.”). Személyragozható is: tanulnom, tanulnod, tanulnia stb.
2. Melléknévi igenév
A melléknévi igenév az ige és a melléknév tulajdonságait ötvözi. Három időbeli változata létezik:
a) Folyamatos melléknévi igenév
Képzője az -ó/-ő (pl. író, olvasó, nevető). A cselekvés, történés egyidejűségét fejezi ki a mondat állítmányában megjelölt idővel. Jelzői szerepben gyakran főnevesül (pl. „Az író az asztalnál ül.” → itt már főnév). Kifejezhet aktív és passzív jelentést is (pl. eladó lakás – olyan lakás, amit eladnak; vágóhíd – olyan híd, ahol vágnak).
b) Befejezett melléknévi igenév
Képzője a -t/-tt (pl. írott, olvasott, tanult). A cselekvés, történés előidejűségét fejezi ki. Elsősorban jelzői szerepben használjuk (pl. „A megírt levelet postára adtam.”). Gyakran melléknévvé válik (pl. fáradt, kopott, rekedt). Tárgyas igéknél szenvedő jelentésű (pl. megírt levél – olyan levél, amit megírtak), tárgyatlan igéknél cselekvő értelmű (pl. lejárt bérlet – olyan bérlet, amely lejárt).
c) Beálló melléknévi igenév
Képzője az -andó/-endő (pl. írandó, olvasandó, tanulandó). A cselekvés, történés utóidejűségét, szükségességét, kötelezettségét fejezi ki. Napjainkban használata visszaszorulóban van, főként hivatalos nyelvben fordul elő. Helyette gyakran használunk körülírást (pl. elolvasandó könyv → olyan könyv, amit el kell olvasni).
3. Határozói igenév
A határozói igenév az ige és a határozószó tulajdonságait egyesíti. Leggyakoribb képzője a -va/-ve (pl. írva, olvasva, tanulva), ritkábban használatos a -ván/-vén képző (pl. írván, olvasván). A mondat állítmányában kifejezett cselekvéssel, történéssel egyidejű vagy ahhoz képest előidejű cselekvést, állapotot fejez ki. Elsősorban állapot- és módhatározói szerepben fordul elő (pl. „Sírva ment el.” – módhatározó; „A levél meg van írva.” – állapothatározó).
Az igenevek mondattani szerepe
Az igenevek különböző mondatrészek szerepét tölthetik be a mondatban:
- A főnévi igenév lehet:
- alany (pl. „Öröm tanulni.”)
- tárgy (pl. „Szeretek olvasni.”)
- célhatározó (pl. „Pihenni mentem.”)
- A melléknévi igenév lehet:
- jelző (pl. „A futó gyerek megállt.”)
- állítmány (pl. „Ez a feladat megoldandó.”)
- A határozói igenév lehet:
- állapothatározó (pl. „A munka el van végezve.”)
- módhatározó (pl. „Futva érkezett.”)
Az igenevek helyesírása
Az igenevek helyesírásánál különös figyelmet kell fordítani a képzők helyes kapcsolására. A -va/-ve, -ván/-vén képzők előtt a -t végű igék esetében hasonulás történik (pl. fut + va → futva). Az összetett szavak esetében az igekötős igékből képzett igeneveket egybeírjuk (pl. megírandó, eltanulva). A melléknévi igenevek fokozhatók (pl. érdeklőbb, legérdeklőbb), és többes számba tehetők (pl. dolgozók).
Nyelvhelyességi kérdések
Az igenevek használatával kapcsolatban több nyelvhelyességi kérdés is felmerülhet. A „való” igenévvel alkotott szerkezetek helyett gyakran természetesebb megoldást találhatunk (pl. „iskolába való járás” helyett „iskolába járás”). A -va/-ve képzős határozói igenév és a létige kapcsolata (pl. „meg van írva”) bizonyos esetekben kifogásolható, helyette aktív szerkezetet érdemes használni.
Összefoglalás
Az igenevek rendszere a magyar nyelv egyik legösszetettebb területe. Átmeneti szófajként őrzik az igei tulajdonságok egy részét, miközben más szófajok jellemzőit is felveszik. Helyes használatuk és felismerésük fontos része a nyelvi műveltségnek és az érettségi követelményeknek. A különböző igenévtípusok ismerete segít a választékos, pontos fogalmazásban és a szövegértésben egyaránt.