Az irodalmi nyelv a nemzeti nyelv egyik legfontosabb és legkidolgozottabb változata, amely a szépirodalmi művekben, igényes publicisztikai írásokban és választékos köznyelvi megnyilatkozásokban jelenik meg. Ez a nyelvváltozat történetileg a nemzeti nyelv kialakulásának folyamatában jött létre, és máig is folyamatosan fejlődik, gazdagodik.
Az irodalmi nyelv jellemzői
Az irodalmi nyelv elsődleges jellemzője a normativitás, vagyis a szabályozottság. Ez azt jelenti, hogy mind helyesírási, mind nyelvhelyességi, mind stilisztikai szempontból kötött, szabályozott nyelvváltozat. A normák betartása kötelező érvényű, eltérni tőlük csak tudatosan, művészi célzattal lehet. Az irodalmi nyelv további fontos tulajdonsága az igényesség és választékosság, amely megmutatkozik a szóhasználatban, mondatszerkesztésben és a stíluseszközök alkalmazásában is.
Történeti kialakulás
A magyar irodalmi nyelv kialakulása hosszú történeti folyamat eredménye. A folyamat kezdete a könyvnyomtatás megjelenéséhez köthető, amikor is szükségessé vált egy egységes írott nyelvváltozat kialakítása. Jelentős állomás volt Károli Gáspár bibliafordítása (1590), amely széles körben hatott a magyar nyelv fejlődésére. A nyelvújítás kora (18-19. század) különösen meghatározó volt az irodalmi nyelv fejlődésében, amikor Kazinczy Ferenc és követői tudatosan gazdagították, csiszolták a magyar nyelvet.
Az irodalmi nyelv rétegei
Az irodalmi nyelvnek több rétege különböztethető meg:
- Szépirodalmi nyelv: a legigényesebb, művészi kifejezőeszközökben leggazdagabb változat
- Tudományos nyelv: pontos, egyértelmű, szakszavakban gazdag
- Publicisztikai nyelv: közérthető, de igényes nyelvhasználat
- Hivatalos nyelv: formális, kötött szerkezetű
Stilisztikai sajátosságok
Az irodalmi nyelv különösen gazdag stilisztikai eszköztárral rendelkezik. Jellemző rá a változatos szókincs, a szinonimák tudatos használata, a képszerű kifejezésmód. A szépirodalmi művekben találkozhatunk a legváltozatosabb stíluseszközökkel: metaforákkal, megszemélyesítésekkel, hasonlatokkal, szimbólumokkal. A mondatszerkesztés is változatos, a művészi hatás érdekében az író szabadon élhet az különböző mondatfajtákkal és szerkezetekkel.
Az irodalmi nyelv és a köznyelv viszonya
Az irodalmi nyelv és a köznyelv szoros kölcsönhatásban áll egymással. Az irodalmi nyelv gyakran merít a köznyelvből, ugyanakkor mintául is szolgál a művelt köznyelvi beszélők számára. A két nyelvváltozat között folyamatos az átjárás, bár az irodalmi nyelv mindig megőrzi magasabb presztízsét és normativitását.
Az irodalmi nyelv szerepe napjainkban
A modern korban az irodalmi nyelv szerepe némileg átalakulóban van. Az internet és a közösségi média korában a nyelvhasználat egyre kötetlenebbé válik, ugyanakkor az irodalmi nyelv továbbra is őrzi mintaadó szerepét. Különösen fontos szerepe van az oktatásban, a hivatalos kommunikációban és természetesen a szépirodalom területén.
Érettségi szempontból fontos kiegészítések
Az érettségi vizsgán elvárás az irodalmi nyelv megfelelő használata mind szóban, mind írásban. A diákoknak ismerniük kell az irodalmi nyelv főbb jellemzőit, történeti fejlődését és mai szerepét. Fontos, hogy képesek legyenek különbséget tenni az irodalmi nyelv és más nyelvváltozatok között, valamint hogy maguk is törekedjenek az igényes nyelvhasználatra.
Gyakorlati jelentőség
Az irodalmi nyelv ismerete és használata nemcsak az érettségi vizsga szempontjából fontos, hanem a későbbi tanulmányok és a szakmai élet során is nélkülözhetetlen. A választékos, igényes nyelvhasználat a műveltség egyik alapvető mutatója, amely jelentősen befolyásolhatja az egyén társadalmi érvényesülését is.
Összegzés
Az irodalmi nyelv a nemzeti nyelv legkidolgozottabb, normativ változata, amely történetileg alakult ki és folyamatosan fejlődik. Jellemzi a szabályozottság, igényesség és választékosság. Több rétege különböztethető meg, gazdag stilisztikai eszköztárral rendelkezik. Az irodalmi nyelv ismerete és megfelelő használata az általános műveltség része, valamint az érettségi vizsga követelményeinek is fontos eleme.