A reformkor (1825-1848) nemcsak olyan kiemelkedő személyiségeket adott a magyar történelemnek, mint Széchenyi István vagy Kossuth Lajos, hanem számos olyan kiváló gondolkodót és közéleti személyiséget is, akik bár kevésbé ismertek, de munkásságuk jelentősen hozzájárult a polgári átalakulás előkészítéséhez és a nemzeti kultúra fejlődéséhez. Ezeket a személyiségeket szokás a reformkor második vonalának nevezni.
Fáy András (1786-1864)
A „nemzet mindenese” néven is emlegetett Fáy András sokoldalú tevékenységével tűnt ki. Elsősorban a gyakorlati reformok területén alkotott maradandót. Nevéhez fűződik az első magyar takarékpénztár, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár megalapítása 1840-ben, amely a hazai hitelezés és pénzügyi kultúra fejlődésének mérföldköve volt. Szépirodalmi munkássága is jelentős: meséi, elbeszélései a reformkori magyar próza fontos alkotásai. A nőnevelés ügyének lelkes támogatója volt, számos írásában foglalkozott a témával.
Vajda Péter (1808-1846)
A reformkor radikális gondolkodója volt, aki különösen a természettudományos oktatás és a vallási türelem területén alkotott maradandót. Szarvasi tanárként új pedagógiai módszereket vezetett be, és síkra szállt a magyar nyelvű oktatás mellett. Költőként és prózaíróként is tevékenykedett, természetleírásai és keleti témájú novellái újszerűek voltak a magyar irodalomban. Társadalomkritikai írásaiban élesen bírálta a feudális viszonyokat és az egyházi befolyást.
Bezerédj István (1796-1856)
A liberális nemesség egyik leghaladóbb gondolkodású képviselője volt. Tolna megyei birtokán önként örökváltságot kötött jobbágyaival, ezzel példát mutatva más földbirtokosoknak. Az országgyűlésben következetesen támogatta a jobbágyfelszabadítás ügyét és a közteherviselés bevezetését. A selyemhernyó-tenyésztés magyarországi meghonosításában is úttörő szerepet játszott, ezzel is a hazai ipar fejlesztését szolgálta.
Táncsics Mihály (1799-1884)
Bár tevékenysége átnyúlik a forradalom és szabadságharc időszakára is, már a reformkorban is jelentős szerepet játszott mint radikális gondolkodó és publicista. Jobbágycsaládból származott, autodidakta módon szerezte műveltségét. Írásaiban a teljes jogegyenlőség és a földosztás mellett érvelt. „Nép szava – Isten szava” című műve miatt börtönbe került, ahonnan az 1848-as forradalom szabadította ki.
Wesselényi Miklós (1796-1850)
Bár gyakran Széchenyi mellett említik, mégis érdemes a második vonalban tárgyalni, mivel hatása korlátozottabb volt. Az erdélyi reformmozgalom vezéralakja, aki „Balítéletekről” című művében átfogó társadalomkritikát fogalmazott meg. Az árvízi hajósként is ismert főúr különösen az unió kérdésében és a nemzetiségi problémák megoldásában alkotott maradandót.
A második vonal további jelentős alakjai:
- Bölöni Farkas Sándor – amerikai útleírásával nagy hatást gyakorolt a reformkori gondolkodásra
- Tessedik Sámuel – a mezőgazdasági oktatás úttörője
- Vállas Antal – a műszaki és természettudományos oktatás fejlesztője
- Almási Balogh Pál – orvos, nyelvújító, a homeopátia magyarországi meghonosítója
A második vonal jelentősége a reformkorban
A reformkor második vonalának képviselői gyakran olyan területeken alkottak maradandót, amelyek kevésbé voltak látványosak, de nélkülözhetetlenek voltak a polgári átalakulás szempontjából. Tevékenységük kiterjedt a gazdaság, a kultúra, az oktatás és a társadalmi élet számos területére. Munkásságuk révén a reformkori eszmék és törekvések eljutottak a társadalom szélesebb rétegeihez is.
Kulturális és tudományos tevékenységük
A második vonal képviselői jelentős szerepet játszottak a magyar nyelv fejlesztésében, a tudományos élet megszervezésében és az oktatás korszerűsítésében. Sokan közülük a Magyar Tudós Társaság (a későbbi Magyar Tudományos Akadémia) tagjai voltak, és aktívan részt vettek a különböző tudományos és kulturális egyesületek munkájában. Publikációik, fordításaik révén a nyugat-európai eszmék és tudományos eredmények magyarországi megismertetésében is úttörő szerepet játszottak.
Gyakorlati reformtevékenységük
A második vonal képviselőinek különösen fontos érdeme, hogy az elméleti reformgondolatok gyakorlati megvalósításában jeleskedtek. Birtokaikon modern gazdálkodási módszereket vezettek be, iskolákat alapítottak, támogatták az ipar fejlődését. Tevékenységük gyakran szolgált mintául mások számára, és hozzájárult a reformeszmék gyakorlati elfogadtatásához.
Összegzés
A reformkor második vonalának képviselői nélkül nem lett volna teljes a magyar polgári átalakulás előkészítése. Munkásságuk bizonyítja, hogy a nagy történelmi változások nem csak néhány kiemelkedő személyiség tevékenységének köszönhetők, hanem sok-sok elkötelezett, tehetséges ember együttes erőfeszítésének eredménye. Az ő példájuk azt is mutatja, hogy a társadalmi haladás ügyét különböző területeken, különböző módszerekkel lehet szolgálni.