Ady Endre „Lédával a bálban” című verse a költő egyik legismertebb és legjelentősebb szerelmes költeménye. A vers 1906-ban jelent meg az Új versek című kötetben, amely Ady költészetének kiteljesedését és a modern magyar líra megszületését jelentette. A „Lédával a bálban” a költő és múzsája, Léda kapcsolatának egyik legfontosabb állomását örökíti meg, tükrözve a szenvedélyes, ám tragikus szerelem dinamikáját.
A vers címe már önmagában is sokat elárul a költemény tartalmáról. A „bál” motívuma a társadalmi eseményt, a fényes, csillogó külsőségeket idézi meg, míg Léda neve a szerelmi kapcsolat intimitását hangsúlyozza. Ezáltal a cím egyszerre utal a nyilvános és a magánszféra kettősségére, amely a vers egészében is megjelenik.
A költemény felépítése hagyományos, három szakaszból áll, melyek mindegyike egy-egy fontos mozzanatot ragad meg a szerelmi találkozásból. Az első szakasz a bál hangulatát, a fényt, a zenét, a táncolók mozgását jeleníti meg, érzékeltetve a külső, látványos keretet. Ady a „tündöklő” és „ragyogó” jelzőkkel, a „zene”, „fény”, „tánc” motívumokkal teremti meg ezt a csillogó, ünnepélyes légkört.
A második szakasz a lírai én és Léda kapcsolatára fókuszál. A költő itt már közvetlenül megszólítja múzsáját, s a „te” és „én” viszonyában tárja fel a szerelmi szenvedély mélységeit. A „csókok”, „ölelések”, „forró vágy” kifejezések a testi-érzelmi intimitás megragadására szolgálnak. Ady a „lázas”, „őrült” jelzőkkel érzékelteti a szerelem szenvedélyes, szinte már kóros természetét.
A harmadik szakasz a szerelmi kapcsolat tragikus, reménytelen voltát hangsúlyozza. A „halál”, „sír”, „temető” motívumok a mulandóság, a pusztulás képzeteit idézik meg, s a szerelem végességére, a boldogság múlandóságára utalnak. A „hervadt”, „fáradt” jelzők pedig a szerelem kimerültségét, kiégettségét fejezik ki. Ady itt a szerelem és a halál összefonódását, a szerelem tragikus végkifejletét jeleníti meg.
- A vers központi témája a szenvedélyes, ám tragikus szerelem megjelenítése.
- Ady a vers felépítésében a külső, társadalmi esemény (a bál) és a belső, intim kapcsolat kettősségét jeleníti meg.
- A költő a szerelmi szenvedély különböző aspektusait ragadja meg: a testi-érzelmi intimitást, a szerelem kóros, szélsőséges természetét, valamint a boldogság múlandóságát és a szerelem tragikus végkifejletét.
- A vers nyelvi megformálása is tükrözi a szerelmi szenvedély dinamikáját: a fényes, csillogó külső keretet a szenvedélyes, szinte már kóros belső világ váltja fel, majd a tragikus hangvétel kerül előtérbe.
- Ady a „Lédával a bálban” című versében a modern magyar líra egyik legjelentősebb szerelmes költeményét alkotta meg, amely a szerelem és a halál összefonódását, a boldogság múlandóságát és a tragikus végkifejletet jeleníti meg.
Összességében elmondható, hogy Ady Endre „Lédával a bálban” című verse a költő és Léda kapcsolatának egyik legfontosabb állomását örökíti meg, tükrözve a szenvedélyes, ám tragikus szerelem dinamikáját. A vers felépítése, nyelvi megformálása és központi témája mind-mind a modern magyar líra egyik legjelentősebb alkotását hozza létre, amely a szerelem és a halál összefonódását, a boldogság múlandóságát és a tragikus végkifejletet jeleníti meg.