Ady Endre „Párisban járt az Ősz” című verse az impresszionista költészet egyik kiemelkedő alkotása, amely a magyar irodalom egyik legjelentősebb szimbolista-impresszionista verse. A vers 1906-ban jelent meg az Új versek című kötetben, és Ady párizsi élményeit, a város őszi hangulatát jeleníti meg. Az impresszionista költészet jellemzői – a pillanatnyiság, a szubjektív látásmód, a hangulati elemek dominanciája – mind megjelennek ebben a rövid, de rendkívül gazdag versben.
A vers címe már előrevetíti a mű fő motívumát, az ősz megjelenését Párizsban. Az „Ősz” megszemélyesítése, a városba való „bejárása” az impresszionista látásmód egyik legfontosabb eleme. Ady a természet jelenségeit, az évszakok változását emberi, szinte mitikus alakokként jeleníti meg, ezáltal a vers szimbolikus, áttételes jelentést nyer. Az „Ősz” nem csupán egy évszak, hanem egy misztikus, mitikus lény, aki bejárja a várost, és nyomot hagy maga után.
A vers első sora – „Párisban járt az Ősz” – már megteremti ezt a szimbolikus, impresszionista hangulatot. A „járt” ige dinamizmust, mozgást kölcsönöz a természeti jelenségnek, az Ősz szinte élő, emberi lényként jelenik meg. A következő sorok tovább erősítik ezt a hatást: „S szép volt, mint egy hercegnő, / Ki bíbor palástban jár.” Az Ősz hercegnőként, királynőként vonul végig a városon, bíbor palástban, vagyis a természet pompájában, színpompájában. Ady a természet jelenségeit, az évszakok változását mitikus, szimbolikus alakokként jeleníti meg, ezáltal a vers szimbolikus, áttételes jelentést nyer.
A vers következő szakaszában Ady a város őszi hangulatát, a természet és a város kapcsolatát jeleníti meg. A „Fák sárgultak, fák égtek” sor a természet változását, az ősz beköszöntét érzékelteti, míg a „S a házak mind megborzongtak” sor a város, az emberi világ reakcióját mutatja be. A természet változása, az ősz megjelenése a város hangulatára is hatással van, a házak „megborzonganak”, mintha élő lények lennének. Ady a természet és a város, a természeti és az emberi világ szoros kapcsolatát, kölcsönhatását ábrázolja.
- A vers képi világa, impresszionista jellege különösen erőteljes a harmadik szakaszban:
- „S a fák közt egy-egy lomb remegett, / Mint egy-egy könny a szempillán.”
- Ebben a sorban Ady a természet változását, az ősz hangulatát a könny képével érzékelteti. A remegő lomb olyan, mint egy könny a szempillán, vagyis a természet szinte emberi érzéseket, hangulatokat tükröz.
- Hasonló impresszionista hatást kelt a vers záró sora is:
- „S a házak mind elszomorodtak.”
- A házak „elszomorodtak”, mintha élő lények lennének, akik reagálnak a természet változására, az ősz hangulatára. Ady a természet és a város, a természeti és az emberi világ szoros kapcsolatát, kölcsönhatását ábrázolja.
Összességében elmondható, hogy Ady Endre „Párisban járt az Ősz” című verse az impresszionista költészet kiemelkedő alkotása a magyar irodalomban. A vers a természet és a város, a természeti és az emberi világ szoros kapcsolatát, kölcsönhatását ábrázolja szimbolikus, impresszionista eszközökkel. Ady a természet jelenségeit, az évszakok változását mitikus, szimbolikus alakokként jeleníti meg, ezáltal a vers szimbolikus, áttételes jelentést nyer. A vers képi világa, hangulati elemei, a pillanatnyiság és a szubjektív látásmód mind az impresszionista költészet jellemzőit tükrözik, és Ady Endre egyik legjelentősebb szimbolista-impresszionista alkotásává teszik a „Párisban járt az Ősz” című verset.