A divat mint társadalmi jelenség és az irodalom kapcsolata rendkívül összetett témakör, amely számos megközelítési lehetőséget kínál az érettségiző diákok számára. A divat nemcsak a külső megjelenésre vonatkozó szabályrendszert jelenti, hanem egy adott kor társadalmi normáinak, értékrendjének és gondolkodásmódjának tükre is egyben. Az irodalmi művekben a divat megjelenítése többrétű funkcióval bír: karakterjellemzés, társadalomkritika, korszakábrázolás eszközeként egyaránt szolgálhat.
A divat mint társadalmi jelenség az irodalomban
Az irodalmi művekben a divat ábrázolása gyakran túlmutat a puszta külsőségeken. A ruházat, a viselkedési normák, a beszédmód mind-mind olyan elemek, amelyek segítségével az írók komplex képet festenek egy adott társadalmi rétegről vagy korszakról. Különösen a realista és naturalista alkotásokban kap kiemelt szerepet a divat pontos dokumentálása, hiszen ezek az irányzatok a valóság minél hitelesebb megragadására törekedtek.
Jelentős példák a magyar irodalomból:
- Jókai Mór: Az arany ember – Athalie karakterének jellemzésében kulcsszerepet játszik a divat iránti megszállottsága
- Mikszáth Kálmán: A gavallérok – a látszat és valóság ellentétét a divatos öltözködésen keresztül mutatja be
- Kosztolányi Dezső: Pacsirta – a vidéki és városi divat különbségein keresztül társadalomkritikát fogalmaz meg
- Móricz Zsigmond: Rokonok – a hivatalnoki réteg külsőségekben megnyilvánuló életmódját kritizálja
A divat mint karakterjellemző eszköz
Az írók gyakran használják a divathoz való viszonyulást karaktereik jellemzésére. Egy szereplő öltözködése, viselkedési módja, beszédstílusa árulkodhat társadalmi helyzetéről, személyiségéről, értékrendjéről. Madách Imre Az ember tragédiájában például a londoni szín szereplőinek öltözéke és viselkedése a kapitalista társadalom kritikáját szolgálja.
A divat mint társadalomkritikai eszköz
Számos irodalmi alkotásban a divat ábrázolása társadalomkritikai célokat szolgál. A felszínes értékrendet, a látszatra épülő társadalmi kapcsolatokat gyakran a divat túlzott követésén keresztül bírálják az írók. Különösen jellemző ez a 19. századi realista regényekben, ahol a társadalmi mobilitás és a polgárosodás folyamata gyakran összekapcsolódik a divatkövetés kérdésével.
Modern kori példák:
- Örkény István egyperceseiből több is foglalkozik a divat kérdésével ironikus megközelítésben
- Esterházy Péter műveiben a divat mint a fogyasztói társadalom szimbóluma jelenik meg
- Parti Nagy Lajos írásaiban a nyelvi divat kritikája kap hangsúlyos szerepet
A divat mint korszakjelző
Az irodalmi művekben megjelenő divat gyakran szolgál korszakjelző elemként. A történelmi regényekben például az öltözködés, viselkedés, beszédmód pontos leírása segít az olvasónak belehelyezkedni az adott korba. Jókai Mór regényeiben különösen részletes leírásokat találunk a különböző korok divatjáról, társadalmi szokásairól.
Nyelvi divat az irodalomban
A divat nemcsak a külső megjelenésben, hanem a nyelvhasználatban is megmutatkozik. Az irodalmi művek gyakran reflektálnak a nyelvi divatra, az egyes korszakokra jellemző beszédmódra, szóhasználatra. A nyelvújítás korának irodalma például kiválóan dokumentálja a nyelvi divat változásait, de a modern irodalomban is találunk példákat a nyelvi divat kritikájára.
Összegzés
A divat az irodalomban tehát többfunkciós eszköz: szolgálhat karakterjellemzésre, társadalomkritikára, korszakábrázolásra. Az érettségin fontos, hogy a diák felismerje és értelmezni tudja ezeket a funkciókat, valamint képes legyen konkrét példákkal alátámasztani megállapításait. A téma tárgyalásánál érdemes kitérni mind a klasszikus, mind a modern irodalmi példákra, és hangsúlyozni a divat társadalmi-kulturális jelentőségét az egyes művekben.
Javasolt művek az érettségire való felkészüléshez:
- Jókai Mór: Az arany ember
- Mikszáth Kálmán: A gavallérok
- Kosztolányi Dezső: Pacsirta
- Móricz Zsigmond: Rokonok
- Örkény István egypercesek
- Madách Imre: Az ember tragédiája (londoni szín)
A tétel kifejtésekor fontos a rendszerezett, logikus gondolatmenet és a konkrét példák használata. A divat irodalmi megjelenítésének különböző aspektusait érdemes külön-külön tárgyalni, majd rámutatni az összefüggésekre. A példák kiválasztásánál törekedjünk a változatosságra, és ügyeljünk arra, hogy különböző korszakokból és műfajokból válogassunk.