József Attila „Karóval jöttél” című verse a költő kései alkotásai közé tartozik, mely 1937-ben, közvetlenül halála előtt született. Ez a mű a magyar irodalom egyik legjelentősebb és legmélyebb hangvételű búcsúverse, mely a költő tragikus sorsát és lelkiállapotát tükrözi. A vers elemzése során betekintést nyerhetünk József Attila gondolataiba, érzéseibe és a világról alkotott pesszimista, ám mégis megrázóan őszinte látásmódjába.
A vers címe már önmagában is szimbolikus jelentéssel bír. A „karóval jöttél” kifejezés a halál, a végzet közeledtét jelképezi, utalva arra, hogy a költő tisztában van közeli elmúlásával. A „karó” szó egyrészt a halál eszközére, a bitófára, másrészt a szenvedés, a kín szimbólumára is utal. Ezzel a címmel József Attila már a vers elején megteremti a tragikus, sötét hangulati tónust, mely végigkíséri a teljes költeményt.
A vers felépítése lineáris, a költő gondolatai, érzései fokozatosan bontakoznak ki a sorok előrehaladtával. Az első versszakban a költő a halál közeledtét érzékelteti, a „karóval jöttél” kifejezéssel utalva arra, hogy a halál elkerülhetetlenül közeledik felé. A második versszakban a költő a halál személyesített alakját szólítja meg, mintegy párbeszédet folytatva vele. Ebben a részben a költő a halál kegyetlenségét, a szenvedés elkerülhetetlenségét hangsúlyozza.
A harmadik versszakban a költő a halál elől való menekülés lehetetlenségét fogalmazza meg, érzékeltetve, hogy a halál mindenütt jelen van, és nincs menekvés előle. A negyedik versszakban a költő a halál elkerülhetetlenségét és a szenvedés elviselhetetlenségét fejezi ki, a „Nem bírom tovább” sor megrázó őszinteséggel tárva fel a költő lelkiállapotát.
Az ötödik versszakban a költő a halál személyesített alakjához fordul, kérve, hogy „Ölj meg végre”, ezzel a végső elkeseredettségét és a halál iránti vágyát fejezve ki. A vers záró soraiban a költő a halál elkerülhetetlenségét és a szenvedés végességét fogalmazza meg, a „Karóval jöttél, hát karóba húzlak” sor a halál végső legyőzésének, a szenvedés feletti győzelemnek a reményét sugallja.
A vers formai felépítése is szorosan kapcsolódik a tartalmi mondanivalóhoz. A rövid, tömör sorok, a szabályos rímszerkezet (ABAB) és a jambikus lejtés a költői forma klasszikus harmóniáját teremti meg, szemben a vers sötét, tragikus tartalmával. Ez a feszültség tovább fokozza a vers drámai hatását, és hozzájárul ahhoz, hogy a mű a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb és legmegrázóbb búcsúverseként maradjon fenn az utókor számára.
Összességében a „Karóval jöttél” című vers József Attila kései alkotásai közé tartozik, mely a költő tragikus sorsát és lelkiállapotát tükrözi. A vers a halál elkerülhetetlenségét, a szenvedés elviselhetetlenségét és a végső elkeseredettséget ábrázolja, miközben a költői forma klasszikus harmóniája és a tartalmi mondanivaló közötti feszültség tovább fokozza a mű drámai hatását. Ez a megrázó, őszinte vers a magyar irodalom egyik legjelentősebb búcsúverseként él tovább, melyben a költő a halál és a szenvedés feletti végső győzelem reményét fogalmazza meg.