Az egyperces novella műfaját Örkény István teremtette meg az 1960-as években, amely a magyar irodalom egyik legegyedibb és leginnovatívabb műfajává vált. Az egypercesek olyan rövid, tömör prózai alkotások, amelyek a hagyományos novellaformát radikálisan újragondolják és átértelmezik. A műfaj neve is beszédes: olyan rövid szövegekről van szó, amelyek elolvasása körülbelül egy percet vesz igénybe, de tartalmuk és jelentésük jóval mélyebb értelmezést kíván.
Az egypercesek főbb műfaji jellemzői:
A tömörség és sűrítés talán a legfontosabb jellemzője ezeknek a műveknek. Örkény minden felesleges körülírást, részletezést mellőz, csak a történet szempontjából elengedhetetlen elemeket tartja meg. Ez a redukció azonban nem jelent egyszerűsítést – épp ellenkezőleg, a tömörség által még intenzívebbé válik a mondanivaló. A szerző gyakran él az elhallgatás eszközével, ami aktív befogadói magatartást követel az olvasótól.
A groteszk látásmód szintén meghatározó sajátosság. Örkény a hétköznapi helyzeteket abszurd megvilágításba helyezi, összekapcsolja a tragikumot és a komikumot. A groteszk ábrázolás során a megszokott dolgok különössé válnak, míg a rendkívüli események hétköznapinak tűnnek. Például a „Ballada a költészet hatalmáról” című egypercesében egy villamos megindul a sínek nélkül, pusztán egy vers hatására.
További jellemző sajátosságok:
- Váratlan fordulatok és csattanók alkalmazása
- A címek különös jelentősége és gyakran ironikus jellege
- Műfaji határok átlépése (pl. használati utasítás, hirdetés formájában írt szövegek)
- Intertextuális utalások és paródiák
- A mindennapi élet abszurditásának feltárása
Az egypercesek nyelvezetére jellemző a köznapi beszéd imitálása, ugyanakkor ez gyakran keveredik hivatalos, bürokratikus nyelvhasználattal. A szerző tudatosan játszik a különböző nyelvi regiszterekkel, ami további groteszk hatást eredményez. Például a „Használati utasítás” című egypercesében a mindennapi tevékenységet (nevetés) bonyolult, hivatalos nyelven magyarázza el.
A szerkezeti felépítés szempontjából az egypercesek gyakran szakítanak a hagyományos narratív struktúrával. Nem követik a klasszikus bevezetés-tárgyalás-befejezés hármas tagolását, helyette gyakran in medias res kezdéssel találkozunk, vagy éppen a történet látszólag random pontján szakad meg az elbeszélés. Ez a töredékesség azonban mindig tudatos írói eszköz.
Tematikai sokszínűség:
Az egypercesek témái rendkívül változatosak, de néhány visszatérő motívum azonosítható:- A második világháború és a holokauszt traumája- A Rákosi- és Kádár-korszak visszásságai- Az emberi kapcsolatok abszurditása- A bürokrácia értelmetlensége- Az élet nagy kérdéseinek groteszk megközelítése
Különösen fontos kiemelni a történelmi traumák feldolgozásának módját. Örkény, aki maga is megjárta a második világháború poklát és a hadifogságot, sajátos módon közelít ezekhez a témákhoz. A „Nemzeti önazonosság” vagy a „Budapest” című egypercesek például a történelmi tragédiákat a groteszk humor eszközével dolgozzák fel, ami nem csökkenti a tragikumot, hanem paradox módon még hangsúlyosabbá teszi azt.
Az olvasóval való kapcsolat:
Az egypercesek különleges kapcsolatot teremtenek az olvasóval. Örkény gyakran közvetlenül megszólítja a befogadót, instrukciókat ad neki, vagy éppen bevonja a történet alakításába. Ez az interaktív jelleg modern, posztmodern vonás, amely megelőzte korát. A „Használati utasítás” című bevezető szöveg például explicit módon megfogalmazza az olvasási stratégiát: „A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások. Előnyük, hogy az ember időt spórol velük…”
Műfaji előzmények és hatások:
Bár az egyperces mint műfaj Örkény István egyedi találmánya, természetesen vannak irodalmi előzményei. A kafka-i abszurd, a francia szürrealizmus, valamint a magyar anekdotahagyomány mind hatással voltak kialakulására. Az egypercesek hatása a későbbi magyar irodalomra is jelentős – számos kortárs szerző kísérletezik hasonló rövid, groteszk prózai formákkal.
Összegzés:
Az egypercesek olyan egyedi műfajt képviselnek a magyar irodalomban, amely tökéletesen illeszkedik a modern kor emberének időhiányos, fragmentált világképéhez, miközben mély filozófiai és társadalmi kérdéseket feszeget. A műfaj sajátosságai – a tömörség, a groteszk látásmód, az abszurd humor, a műfaji határok átlépése – mind azt szolgálják, hogy az olvasót kimozdítsák megszokott gondolkodási sémáiból és új perspektívából láttassák vele a világot. Örkény István ezzel a műfajjal nem egyszerűen új formát teremtett, hanem egy olyan szemléletmódot is közvetített, amely segít feldolgozni és megérteni a 20. század traumáit és abszurditását.