Ady Endre „Harc a Nagyúrral” című verse a magyar irodalom egyik legjelentősebb szimbolikus alkotása, amely a költő sajátos világlátását és a modern ember létküzdelmét tükrözi. A vers a szimbolizmus jegyében született, ahol a felszíni történések mögött mélyebb, egyetemes érvényű jelentések húzódnak meg. Ady ebben a költeményben a transzcendens, a Nagyúr, és az egyén, a lírai én közötti küzdelmet ábrázolja, amely a modern ember alapvető egzisztenciális dilemmáját jeleníti meg.
A vers címe már önmagában is szimbolikus jelentéssel bír. A „Nagyúr” fogalma Ady költészetében a transzcendens, a végső, megfoghatatlan hatalmat, az Istent vagy a Sorsot jelenti, amely az ember felett áll, és amellyel az egyén kénytelen szembeszállni. A „harc” szó pedig az ember küzdelmét, lázadását fejezi ki ezzel a felsőbb hatalommal szemben, amely meghatározza és korlátozza az emberi létezést.
A vers szerkezete is szimbolikus jelentéssel bír. A költemény három részre tagolódik, amelyek a lírai én fokozatos elmélyülését, a transzcendenssel való szembesülés folyamatát tükrözik. Az első rész a lírai én külső, felszíni tapasztalatait jeleníti meg, ahol a Nagyúr még csak homályos, megfoghatatlan entitásként jelenik meg. A második rész a lírai én belső vívódását, a Nagyúrral való közvetlen konfrontációját ábrázolja, míg a harmadik rész a küzdelem végkifejletét, a lírai én végleges alulmaradását, a Nagyúr hatalmának elismerését mutatja be.
A vers nyelvi eszközei is szorosan kapcsolódnak a szimbolikus jelentésréteghez. Ady gazdag, metaforikus nyelvezete, a szimbólumok és a szinesztéziák használata hozzájárul a transzcendens, a misztikus élmény megjelenítéséhez. Ilyen például a „Nagyúr” fogalmának különböző megjelenési formái, mint a „Sors”, a „Végzet” vagy a „Halál”. Emellett a költő a természeti képek, a fény-árnyék ellentéte, a mozgás-mozdulatlanság ellentéte révén is érzékelteti a lírai én belső vívódását, a Nagyúrral való küzdelem drámaiságát.
A vers központi motívuma a lírai én és a Nagyúr közötti harc, amely a modern ember alapvető létküzdelmét szimbolizálja. A lírai én hiába próbál szembeszállni a Nagyúr hatalmával, végül kénytelen elismerni annak felsőbbrendűségét. Ez a felismerés azonban nem a teljes feladás, hanem egyfajta tragikus belenyugvás, amely a modern ember létállapotának lényegét ragadja meg. Ady verse arra mutat rá, hogy az ember, bár küzd a transzcendens erőkkel, végső soron kiszolgáltatott velük szemben, és csak a sorsába való belenyugvás adhat neki némi vigaszt.
Összességében Ady Endre „Harc a Nagyúrral” című verse a magyar irodalom kiemelkedő szimbolikus alkotása, amely a modern ember létküzdelmét, a transzcendenssel való szembesülés drámáját jeleníti meg. A vers gazdag szimbolikus jelentésrétege, a nyelvi eszközök szimbolikus használata hozzájárul ahhoz, hogy a költemény egyetemes érvényű üzenetet közvetítsen az emberi lét alapvető kérdéseiről.