Ady Endre „Héja-nász az avaron” című verse a magyar irodalom kiemelkedő alkotásai közé tartozik, mely a szerző egyik legismertebb és legjelentősebb költeménye. A vers a szimbolista költészet jegyeit hordozza magán, gazdag szimbolikus tartalommal rendelkezik, melynek elemzése révén betekintést nyerhetünk Ady szerelmi költészetének mélységeibe és a mű komplex üzenetrendszerébe.
A költemény címe már önmagában is szimbolikus jelentéstartalommal bír. A „héja-nász” kifejezés a ragadozó madár, a héja és a nász, vagyis a párválasztás, a szexuális egyesülés motívumát ötvözi, utalva ezzel a vers központi témájára, a szenvedélyes, intenzív, ugyanakkor tragikus szerelmi kapcsolatra. Az „avaron” szó pedig a természeti környezetet, a haldokló, pusztuló őszi tájat jeleníti meg, mely szintén a vers szimbolikus üzenetének szerves részét képezi.
A vers első szakaszában a lírai én a héja ragadozó madár mozgását, viselkedését írja le, mely a szerelmi szenvedély, a vágy és a kiszolgáltatottság érzését közvetíti. A „csapong”, „kering”, „lecsap” igék a héja heves, zaklatott mozgását érzékeltetik, míg a „szárnya csattog”, „szeme villog” kifejezések a ragadozó madár vad, fékezhetetlen természetét jelenítik meg. Mindez a lírai én belső érzelmi állapotának, a szerelmi szenvedély erejének a kivetítése a természeti szférába.
A második szakaszban a lírai én már közvetlenül a szerelmi kapcsolatra utal, amikor a „Héja-pár” metaforát használja. A „Héja-pár” szimbólum a szenvedélyes, intenzív, ugyanakkor tragikus szerelmi viszonyt jeleníti meg, melyben a felek egyenrangú, egymást kiegészítő, de egyben egymást pusztító partnerekként jelennek meg. A „csattog”, „villog” igék ismétlődése tovább erősíti a szerelmi szenvedély vad, fékezhetetlen természetét.
- A harmadik szakaszban a lírai én a szerelmi kapcsolat tragikus végkifejletét vetíti előre, amikor a „Héja-pár” „összecsap”, „egymásba mar”, „egymást tépi”. Ez a kép a szerelmi szenvedély pusztító, önpusztító erejét, a felek kölcsönös megsemmisítését jeleníti meg.
- A negyedik szakaszban a lírai én a természeti környezet pusztulását, az őszi táj haldoklását írja le, mely szintén a szerelmi kapcsolat tragikus végkifejletének metaforája. Az „avar”, a „hervadt lomb”, a „szél zúg” kifejezések mind a természet elmúlását, pusztulását érzékeltetik, mely párhuzamba állítható a lírai én szerelmi kapcsolatának tragikus sorsával.
Összességében elmondható, hogy Ady Endre „Héja-nász az avaron” című verse a szimbolista költészet jegyeit hordozza magán, gazdag szimbolikus tartalommal rendelkezik. A költemény központi motívuma a szenvedélyes, intenzív, de tragikus szerelmi kapcsolat, melyet a lírai én a héja ragadozó madár és a természeti környezet pusztulásának szimbólumaival jelenít meg. A vers üzenete a szerelmi szenvedély erejének, de egyben pusztító, önpusztító természetének a bemutatása, mely a lírai én személyes élményein keresztül válik egyetemes érvényűvé.