A Boldog, szomorú dal Kosztolányi Dezső egyik legjelentősebb verse, amely 1920-ban jelent meg a „Kenyér és bor” című kötetében. A költemény tökéletesen reprezentálja a költő érett korszakának jellegzetes vonásait, valamint a nyugatos költészet sajátosságait. A vers különlegessége abban rejlik, hogy látszólagos egyszerűsége mögött rendkívül összetett létfilozófiai kérdéseket feszeget.
A vers szerkezeti felépítése és formai jellemzői
A költemény már címében is ellentétre épül, amely végigvonul az egész művön. A vers két, egymással kontrasztban álló szerkezeti egységre tagolódik. Az első rész (1-4. versszak) a lírai én anyagi javakban való gazdagságát, látszólagos boldogságát mutatja be, míg a második rész (5. versszak) ezt a boldogságot megkérdőjelezi, és egy mélyebb, egzisztenciális hiányérzetet fogalmaz meg.
Formai szempontból a vers keresztrímes (abab), időmértékes verselésű, jambikus lejtésű. A költő következetesen alkalmazza ezt a klasszikus formát, ami kontrasztban áll a vers modern tartalmával és szemléletével. A versszakok négysorosak, kivéve az utolsót, amely nyolcsoros – ez a szerkezeti váltás is kiemeli a vers fordulópontját.
A vers tartalmi elemzése
Az első négy versszak egy leltárszerű felsorolást tartalmaz, amelyben a lírai én számba veszi mindazt, amije van. Ez a felsorolás a polgári jólét kellékeit vonultatja fel:
- anyagi javak (lakás, ruha, ékszer)
- kulturális javak (könyvek)
- családi kapcsolatok (feleség, gyermek)
- társadalmi megbecsülés
A felsorolás módszere látszólag objektív, de a szóhasználat és a jelzők („szép”, „jó”, „mély”) már sejtetik a lírai én ambivalens viszonyát ezekhez a javakhoz. A „van” szó ismétlődése kulcsfontosságú stilisztikai eszköz, amely egyszerre fejezi ki a birtoklás tényét és annak elégtelenségét.
Az egzisztenciális fordulat
Az ötödik versszak drámai fordulatot hoz: a „de” kötőszóval kezdődő rész szembeállítja a materiális gazdagságot egy mélyebb, spirituális hiányérzettel. A „mégis hiányzik valami” sor a vers kulcsmondata, amely az egész modern ember létélményét sűríti magába. Ez a hiány megfoghatatlan, definiálhatatlan – éppen ez adja tragikumát.
Nyelvezet és stíluseszközök
A vers nyelvi megformáltsága rendkívül kifinomult. Kosztolányi, aki nyelvművészként is ismert volt, tudatosan építi fel a vers szókincsét:
- Halmozás és fokozás a felsorolásokban
- Ellentétek („boldog” – „szomorú”, „van” – „hiányzik”)
- Ismétlések („van”, „nincs”)
- Megszemélyesítések („a könyvem szólt”)
A vers jelentősége és üzenete
A Boldog, szomorú dal a modern ember alapvető létélményét fogalmazza meg: a materiális jólét nem jelent feltétlenül boldogságot. A vers különleges értéke, hogy ezt az általános életérzést személyes, vallomásos formában közvetíti. A költemény egyben kritika is a polgári értékrend felszínességével szemben.
Kapcsolódási pontok és kontextus
A vers több szempontból is kapcsolódik a korszak más alkotásaihoz és a magyar irodalmi hagyományhoz:
- Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban (a kultúra értékének megkérdőjelezése)
- Ady Endre: Harc a Nagyúrral (az anyagi javak és a szellemi értékek konfliktusa)
- József Attila: Eszmélet (létfilozófiai kérdések megfogalmazása)
Összegzés
A Boldog, szomorú dal Kosztolányi költészetének egyik csúcspontja, amely tökéletesen ötvözi a formai tökéletességet és a modern életérzés kifejezését. A vers máig ható érvénnyel fogalmazza meg az ember örök elégedetlenségét és transzcendencia utáni vágyát. Az érettségin különösen fontos kiemelni a mű szerkezeti felépítését, a benne megjelenő ellentéteket, valamint azt, hogyan kapcsolódik a vers a nyugatos költészet hagyományaihoz és a modern magyar líra fejlődéséhez.