A „Szeptember elején” című vers Kosztolányi Dezső érett költői korszakának egyik kiemelkedő alkotása, amely 1935-ben született, mindössze egy évvel a költő halála előtt. A mű az őszi versek hagyományába illeszkedik, ugyanakkor egyedi módon dolgozza fel az elmúlás és az élet végességének témáját, összekapcsolva azt a személyes létértelmezéssel és a halállal való szembenézéssel.
A vers keletkezési körülményei és kontextusa
A vers megírásának idején Kosztolányi már súlyos beteg volt, gégerákkal küzdött, ami jelentősen befolyásolta költészetének hangvételét és témaválasztását. Ez az életrajzi háttér különösen fontossá teszi a művet, hiszen a személyes elmúlással való szembenézés hiteles dokumentumává válik. A költemény ugyanakkor nem csupán a betegség miatt válik jelentőssé, hanem azért is, mert Kosztolányi érett költészetének minden fontos jellemzőjét magán viseli.
Szerkezeti felépítés és formai jellemzők
A vers három nyolcsoros strófából áll, amelyek keresztrímes szerkezetűek (abababab). A klasszikus forma és a modern tartalom kontrasztja jellemző Kosztolányi költészetére. A versszakok gondolati íve szépen követhető:
- Az első versszak a külső természeti képet és a belső lelkiállapotot mutatja be
- A második versszak az emlékeken és a múlt-jelen szembeállításán alapul
- A harmadik versszak a végső számvetést és a halállal való szembenézést tartalmazza
Motívumrendszer és képalkotás
A vers gazdag motívumrendszerrel dolgozik, amelyben központi szerepet játszik az ősz mint évszak. Az ősz hagyományosan az elmúlás szimbóluma, de Kosztolányi ezt egyedi módon dolgozza fel. A természeti képek (dér, nap, fény) mind az elmúlás különböző aspektusait jelenítik meg. Különösen fontos a fény motívuma, amely végigvonul a versen, és a harmadik versszakban már „túlvilági fény”-ként jelenik meg.
Nyelvi-stilisztikai eszközök
A vers nyelvi megformáltsága rendkívül kifinomult. Kosztolányi, aki nyelvművészként is ismert volt, számos költői eszközt alkalmaz:
- Megszemélyesítések: „A dér a kertben káprázva szétterül”
- Metaforák: „Egész világom egy fénycsík csupán”
- Ellentétek: földi-égi, fény-sötétség
- Szinesztéziák: „hűs fény”
A vers filozófiai tartalma
A „Szeptember elején” nem csupán egy őszi hangulatkép vagy egy beteg ember búcsúverse. A mű mélyebb filozófiai tartalmakat hordoz, amelyek Kosztolányi világképének lényeges elemeit tükrözik. A költő számára az élet végességének tudata nem vezet teljes reménytelenséghez, hanem éppen ellenkezőleg: az élet értékének felismeréséhez és megbecsüléséhez.
Az idő szerepe a versben
Az időkezelés különösen fontos szerepet kap a műben. A jelen pillanat megfigyelése (első versszak) összekapcsolódik a múlt emlékeivel (második versszak) és a jövő sejtésével (harmadik versszak). Ez a hármas időszerkezet teszi lehetővé, hogy a vers ne csak egy pillanatnyi élmény rögzítése legyen, hanem az egész emberi élet összefoglalása.
A vers jelentősége az életműben
A „Szeptember elején” Kosztolányi késői költészetének egyik csúcspontja. Jelentősége abban áll, hogy benne tökéletes egyensúlyban van jelen a formai tökéletesség és a mély gondolatiság, a személyes élmény és az általános emberi tapasztalat, a konkrét megfigyelés és a filozófiai reflexió.
Összegzés és érettségi szempontok
Az érettségin különösen fontos kiemelni a következő szempontokat:
- A vers kapcsolódása az őszi versek hagyományához
- A személyes élmény és az általános emberi tapasztalat összefonódása
- A formai tökéletesség és a modern tartalom egysége
- A képalkotás gazdagsága és funkcionalitása
- Az időkezelés összetettsége
- A vers filozófiai mélysége
A tétel kifejtésekor érdemes kitérni arra is, hogy a vers hogyan illeszkedik Kosztolányi más késői művei közé, különös tekintettel a Számadás-ciklus darabjaira. A személyes hangvétel és a filozofikus mélység összekapcsolása, valamint a halállal való szembenézés méltósága olyan jellemzők, amelyek Kosztolányi egész késői költészetét jellemzik.