Kosztolányi Dezső (1885-1936) a magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja, aki nemcsak költőként és prózaíróként alkotott maradandót, hanem nyelvészeti munkássága és nyelvszemlélete is kiemelkedő jelentőségű. Nyelvszemléletének alapját az a meggyőződés képezte, hogy a nyelv nem pusztán kommunikációs eszköz, hanem az emberi létezés alapvető feltétele, a gondolkodás és a művészi kifejezés elsődleges közege.
A nyelv mint a létezés alapja
Kosztolányi számára a nyelv nem egyszerűen eszköz volt, hanem maga az élet. „A nyelv az ember vallomása” – írta egyik esszéjében. Úgy vélte, hogy a nyelv által nemcsak kommunikálunk, hanem általa létezünk és gondolkodunk. Ez a felfogás szorosan kapcsolódik a nyelvi relativizmus elméletéhez, mely szerint a nyelv meghatározza a gondolkodást és a világlátást.
A költő különösen fontosnak tartotta az anyanyelv szerepét. Szerinte az anyanyelv nem csupán kommunikációs eszköz, hanem a személyiség szerves része, az identitás alapköve. „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható” – vallotta.
Nyelvművelői tevékenysége
Kosztolányi aktív nyelvművelő tevékenységet folytatott, de szemlélete jelentősen eltért a kor purista nyelvművelőitől. Nem az idegen szavak elleni küzdelem volt számára a legfontosabb, hanem a nyelv természetes fejlődésének támogatása és a nyelvi kifejezőerő gazdagítása.
Főbb nyelvművelői elvei:
- A nyelv folyamatos változásának elfogadása és támogatása
- A nyelvi sokszínűség megőrzésének fontossága
- A nyelvi játék és kreativitás szerepének hangsúlyozása
- Az egyéni nyelvhasználat tiszteletben tartása
- A nyelvi tudatosság fejlesztésének szükségessége
Nyelv és irodalom kapcsolata
Kosztolányi nyelvszemléletében különösen fontos szerepet játszott a nyelv és az irodalom kapcsolata. Úgy vélte, hogy az irodalom a nyelv legmagasabb rendű megnyilvánulási formája. Az író-költő feladata szerinte nem más, mint a nyelv lehetőségeinek maximális kiaknázása, a nyelvi kifejezés határainak tágítása.
Műfordítói tevékenysége során is ezt az elvet követte. A műfordítást nem egyszerű átültetésnek tekintette, hanem újrateremtésnek, ahol a fordító feladata az eredeti mű nyelvi-művészi értékeinek újrateremtése a célnyelven.
Nyelvesztétikai nézetei
Kosztolányi különös figyelmet fordított a nyelv esztétikai dimenzióira. Szerint a szavaknak nem csak jelentésük, hanem zeneiségük, hangulatuk, színük is van. Ez a felfogás különösen költészetében érvényesült, ahol a szavak hangzása, ritmusa gyakran ugyanolyan fontos szerepet játszott, mint jelentésük.
A nyelvi játék szerepe
A nyelvi játék Kosztolányi szerint nem öncélú szórakozás, hanem a nyelv lényegének megértéséhez vezető út. Számos írásában foglalkozott a szójátékokkal, nyelvi humorral, és ezeket a nyelvi kreativitás megnyilvánulásaiként értékelte.
Nyelvi relativizmus és univerzalizmus
Kosztolányi nyelvszemléletében sajátosan ötvöződik a nyelvi relativizmus és univerzalizmus. Míg egyrészt hangsúlyozta az anyanyelv meghatározó szerepét a gondolkodásban és világlátásban, másrészt hitt a nyelvek közötti átjárhatóságban, amit műfordítói munkássága is bizonyít.
Aktualitása napjainkban
Kosztolányi nyelvszemlélete ma is aktuális. Nézetei a nyelv természetéről, a nyelvművelés feladatairól, a nyelvi kreativitás fontosságáról a modern nyelvtudomány számos felismerésével összhangban vannak. Különösen időszerű az a felfogása, amely szerint a nyelv nem csupán eszköz, hanem az emberi létezés alapvető dimenziója.
Összegzés
Kosztolányi nyelvszemlélete komplex és modern felfogást tükröz. Főbb jellemzői:
- A nyelv mint a létezés és gondolkodás alapja
- Az anyanyelv kiemelt szerepe az egyén életében
- A nyelvi kreativitás és játék fontossága
- A nyelvművelés modern, nem purista megközelítése
- A nyelv esztétikai dimenzióinak hangsúlyozása
- A műfordítás mint újrateremtő tevékenység
Ez a nyelvszemlélet nemcsak irodalmi munkásságának alapját képezte, hanem a modern nyelvtudomány számos felismerését is megelőlegezte. Kosztolányi nyelvről vallott nézetei ma is inspirálóak és tanulságosak mind az irodalom, mind a nyelvtudomány művelői számára.