Nagy László 1957-ben írt „Ki viszi át a Szerelmet” című verse a magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotása, amely a költő ars poeticájaként is értelmezhető. A mű központi kérdése a művészi küldetéstudat és az emberi értékek megőrzésének problematikája, amely különösen aktuális volt az 1956-os forradalom leverését követő időszakban. A vers szerkezete, képi világa és gondolatisága komplex egységet alkot, amely méltán teszi a művet az érettségi egyik gyakran visszatérő tételévé.
A vers szerkezeti felépítése
A költemény szerkezetileg két fő részre osztható. Az első rész kérdések sorozatából áll, amelyek mind ugyanazzal a „Létem ha végleg lemerült” feltételes időhatározói mellékmondattal kezdődnek. A második rész egyetlen sorból áll, amely a címben feltett kérdést ismétli meg, ezáltal keretes szerkezetet alkotva. A vers ritmikája magyaros verselésű, többnyire felező nyolcasokban íródott, ami a népköltészeti hagyományokhoz való kapcsolódást jelzi.
Képi világ és szimbolika
A vers rendkívül gazdag képi világot vonultat fel. A természeti képek (tűz, víz, erdő) és a modern civilizáció elemei (házak, falak) egyaránt megjelennek, szimbolikus jelentéstartalommal gazdagodva. A „szerelem” szó nagybetűs írása jelzi, hogy itt nem csupán a szerelem érzéséről van szó, hanem egy átfogóbb, univerzálisabb jelentésről: az emberi értékek, a humánum, a szépség és a jóság összességéről.
Főbb szimbólumok és jelentésük:
- Tűz: az alkotói szenvedély, a lelkesedés jelképe
- Víz: az élet folytonosságának, a megújulásnak a szimbóluma
- Erdő: a természet ősi ereje, a tisztaság képviselője
- Házak, falak: a civilizáció, az emberi alkotások jelképei
- Láng: a művészi tehetség, az inspiráció megjelenítője
A költői szerep értelmezése
A versben megjelenő lírai én különleges képességekkel rendelkező, mitikus alakként jelenik meg. Olyan feladatokat vállal magára, amelyek emberfölötti erőt igényelnek: átviszi a tüzet, a vizet, megszelídíti a vad lovakat. Ez a szerepvállalás a költő küldetéstudatának kifejezése: a művész feladata az értékek megőrzése és továbbadása az utókor számára.
Történelmi kontextus
A vers keletkezési ideje, 1957 különös jelentőséggel bír. Az 1956-os forradalom leverését követő időszakban íródott, amikor különösen fontos volt az értékek megőrzésének kérdése. A költemény ebben a kontextusban nem csupán személyes ars poetica, hanem közösségi szerepvállalás is: a költő az egész nemzet értékeinek őrzőjeként jelenik meg.
Nyelvi-stilisztikai eszközök
A vers nyelvi megformáltsága rendkívül gazdag. Az ismétlődő szerkezetek (anaforák) nyomatékosító szerepet töltenek be. A költői képek között találunk megszemélyesítéseket („ki feszül föl a szivárványra?”), metaforákat („lángot ki lehel deres ágra?”) és szimbólumokat. A kérdő mondatok retorikai szerepe a feszültségkeltés és a figyelemfelkeltés.
A vers üzenete és aktualitása
A költemény alapvető üzenete az értékőrzés fontossága és a művész felelőssége. Ez az üzenet ma is aktuális, amikor a globalizált világban különösen fontos kérdés az emberi értékek megőrzése és továbbadása. A vers arra figyelmeztet, hogy szükség van olyan személyiségekre, akik vállalják az értékek továbbvitelének feladatát.
Összegzés
Nagy László verse a magyar irodalom egyik legjelentősebb ars poeticája, amely komplex módon jeleníti meg a művészi küldetéstudat kérdését. A mű formai és tartalmi szempontból egyaránt kiemelkedő alkotás, amely méltán szerepel az érettségi vizsgák visszatérő tételei között. A vers értelmezése során fontos figyelembe venni a történelmi kontextust, a képi világ gazdagságát és a nyelvi megformáltság sajátosságait.
Érettségi szempontok
Az érettségi vizsgán a vers elemzésekor különös figyelmet kell fordítani a következő szempontokra:- A vers szerkezeti felépítésének bemutatása- A képi világ és szimbólumrendszer értelmezése- A költői szerep és küldetéstudat elemzése- A történelmi kontextus ismertetése- A nyelvi-stilisztikai eszközök felismerése és értelmezése- A vers üzenetének és aktualitásának kifejtése
A vers elemzésekor érdemes kitérni a más Nagy László-művekkel való kapcsolatokra is, valamint a korszak más költőinek hasonló témájú verseivel való összevetésre. A műelemzés során fontos a személyes vélemény megfogalmazása is, természetesen megfelelő érvekkel alátámasztva.