Pilinszky János a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője, akinek költészetében központi szerepet játszik a vallásosság, a keresztény hit és az emberi szenvedés témája. A „Harmadnapon” című verse az 1959-ben megjelent azonos című kötetének címadó költeménye, amely a keresztény hit egyik legfontosabb eseményét, Krisztus feltámadását dolgozza fel modern költői eszközökkel.
1. A vers keletkezési körülményei és kontextusa
A vers az 1950-es években született, amikor Magyarországon a kommunista diktatúra alatt a vallásos témájú művek publikálása különösen nehéz volt. Pilinszky azonban következetesen ragaszkodott katolikus hitéhez és költői hitvallásához. A második világháború traumája és a holokauszt borzalmai után a költő számára a keresztény hit jelentette azt a kapaszkodót, amely értelmet adhatott a szenvedésnek.
2. A vers szerkezeti felépítése
A költemény három négysoros strófából áll, ami szimbolikus jelentőségű, hiszen a hármas szám a keresztény szimbolikában különösen fontos (Szentháromság, Krisztus harmadnapi feltámadása). A vers rímképlete keresztrímes (abab), ami a klasszikus formahagyományokat követi, ugyanakkor a modern költészet eszköztárát is felhasználja.
3. Részletes elemzés strófánként
Első versszak:
„És fölzúgnak a hamuszín egek, / hajnalfele a ravensbrücki fák. / És megérzik a fényt a gyökerek. / És szél támad. És fölzeng a világ.”
Az első strófa apokaliptikus képekkel indul, ahol a természeti jelenségek Krisztus feltámadásának kozmikus jelentőségét érzékeltetik. A „ravensbrücki fák” konkrét történelmi utalás a koncentrációs táborra, összekapcsolva így a krisztusi és a modern kori szenvedést. Az ismétlődő „És” kötőszó bibliai stílust idéz, ugyanakkor fokozást is kifejez.
Második versszak:
„Mert megölhették hitvány zsoldosok, / és megszünhetett dobogni szive – / Harmadnapra legyőzte a halált. / Et resurrexit tertia die.”
A második versszak explicit módon utal Krisztus kereszthalálára és feltámadására. A latin nyelvű zárósor („Et resurrexit tertia die” – És feltámadt harmadnapon) a katolikus liturgia nyelvét idézi, ezzel is erősítve a vers szakrális jellegét. A „hitvány zsoldosok” kifejezés egyszerre utal a római katonákra és általánosságban az emberi gonoszságra.
Harmadik versszak:
„És fölzeng a világ, / Mert megölhették hitvány zsoldosok, / és megszünhetett dobogni szive – / Harmadnapra legyőzte a halált.”
4. Költői eszközök és stíluselemek
- Ismétlések: Az „És” kötőszó anaforikus ismétlése
- Bibliai utalások: A feltámadás története, latin liturgikus szöveg
- Szimbolika: Fény, hajnal mint az újjászületés szimbólumai
- Ellentétek: Halál és feltámadás, sötétség és fény
- Természeti képek: fák, gyökerek, szél, hajnal
5. A vers üzenete és jelentősége
A „Harmadnapon” nem egyszerűen a bibliai történet újramesélése, hanem annak modern kontextusba helyezése. Pilinszky összekapcsolja a krisztusi szenvedést a 20. század traumáival, különösen a holokauszt borzalmaival. A vers azt sugallja, hogy a feltámadás reménye és a megváltás lehetősége a modern ember számára is létezik.
6. Verstani sajátosságok
A vers jambikus lejtésű, ami a magyar költészeti hagyományokba illeszkedik. A sorok többnyire tíz szótagosak, ami a klasszikus időmértékes verselés szabályait követi. A keresztrímes szerkezet (abab) a forma fegyelmezettségét erősíti, ami kontrasztban áll a vers modern tartalmával és képeivel.
7. A vers hatástörténete
A „Harmadnapon” Pilinszky egyik legismertebb és leggyakrabban elemzett verse lett. Jelentősége abban áll, hogy sikeresen ötvözi a keresztény hagyományt a modern költészet eszközeivel, és egyetemes érvényű választ keres az emberi szenvedés értelmére. A vers a magyar katolikus költészet egyik csúcsteljesítménye, amely azonban túlmutat a felekezeti kereteken.
8. Összegzés
Pilinszky János „Harmadnapon” című verse a 20. századi magyar költészet egyik kiemelkedő alkotása, amely a keresztény hit alapvető misztériumát, a feltámadást dolgozza fel modern költői eszközökkel. A vers egyesíti a klasszikus formai elemeket a modern tartalommal, a bibliai történetet pedig összekapcsolja a közelmúlt történelmi traumáival. A költemény így nem csupán vallásos vers, hanem az emberi szenvedés és remény egyetemes érvényű megfogalmazása.