A bűnügyi irodalom, más néven krimi az egyik legnépszerűbb irodalmi műfaj, amely a 19. század közepétől kezdve folyamatosan fejlődött és differenciálódott. A műfaj középpontjában általában egy bűncselekmény áll, amelynek felderítése, illetve a nyomozás folyamata adja a cselekmény gerincét. A bűnügyi irodalom több alműfajra osztható, amelyek mind sajátos jellemzőkkel és konvenciókkal rendelkeznek.
A klasszikus detektívtörténet
A műfaj alapjait Edgar Allan Poe fektette le „A Morgue utcai kettős gyilkosság” című novellájával (1841). Ebben megjelenik C. Auguste Dupin, az első irodalmi detektív figura. A klasszikus detektívtörténet legfontosabb jellemzői:
- Központi szereplő egy zseniális nyomozó
- A nyomozó gyakran különc figura
- Van egy „Watson-figura”, aki narrálja a történetet
- A nyomozás logikai úton történik
- A rejtély zárt térben játszódik
- A történet végén minden szál elvarródik
A műfaj legismertebb képviselője Sir Arthur Conan Doyle, aki Sherlock Holmes figurájával teremtett iskolát. A klasszikus detektívtörténet virágkora az úgynevezett „Aranykor” (1920-30-as évek), olyan szerzőkkel, mint Agatha Christie, Dorothy L. Sayers és Ellery Queen.
A kemény krimi (hard-boiled)
Az 1920-as években Amerikában kialakult alműfaj, amely realisztikusabb megközelítést alkalmaz. Főbb jellemzői:
- Magánnyomozó főszereplő, aki gyakran cinikus, keményöklű figura
- Városi környezet, általában amerikai nagyváros
- Erőszak és szexualitás nyíltabb ábrázolása
- Társadalomkritikai él
- Korrupció és szervezett bűnözés témái
Legfontosabb képviselői Dashiell Hammett (A máltai sólyom) és Raymond Chandler (A nagy álom). A műfaj hatása a film noirban is megjelenik.
A rendőrségi procedurális
Ez az alműfaj a rendőrségi nyomozás realisztikus bemutatására törekszik. Jellemzői:
- Hivatásos rendőrök a főszereplők
- Csapatmunka hangsúlyozása
- Részletes nyomozási folyamat
- Több párhuzamos szál
- Hivatali hierarchia bemutatása
Ed McBain 87-es körzet sorozata ennek klasszikus példája. A műfaj ma is népszerű, különösen a skandináv krimikben (Henning Mankell, Jo Nesbø).
A thriller
A bűnügyi irodalom egyik legdinamikusabb ága, ahol a hangsúly a feszültségen és az izgalmon van. Főbb típusai:
- Pszichológiai thriller (pl. Patricia Highsmith művei)
- Kémthriller (John le Carré, Ken Follett)
- Jogi thriller (John Grisham)
- Orvosi thriller (Robin Cook)
A magyar bűnügyi irodalom
Hazánkban is jelentős hagyománya van a műfajnak. Kezdetben főleg a klasszikus detektívtörténet mintáit követték (pl. Kondor Vilmos Budapest noir-sorozata). Jelentős szerzők:
- Rejtő Jenő (P. Howard) – sajátos humorral ötvözött kaland- és bűnügyi történetek
- Mág Bertalan – rendőrségi történetek
- Tar Sándor – szociográfiai elemekkel ötvözött bűnügyi történetek
Modern tendenciák
A kortárs bűnügyi irodalomban több új irányzat is megfigyelhető:
- True crime – valós bűnesetek feldolgozása
- Nordic noir – skandináv bűnügyi irodalom
- Domestic noir – családon belüli bűncselekmények
- Történelmi krimi – múltban játszódó bűnügyi történetek
Érettségi szempontból fontos szempontok
Az érettségin a következő szempontokra érdemes kitérni:
- A műfaj fejlődésének főbb állomásai
- Az alműfajok jellemzői és különbségei
- Jelentős szerzők és műveik
- A magyar bűnügyi irodalom sajátosságai
- A műfaj társadalmi szerepe és népszerűségének okai
A bűnügyi irodalom változatainak ismerete azért is fontos, mert a műfaj a populáris és a magas irodalom határán mozog, így kiváló példa a különböző irodalmi regiszterek vizsgálatára. Emellett a műfaj fejlődése jól tükrözi az adott kor társadalmi változásait és problémáit is.