Az athéni demokrácia az ókori történelem egyik legjelentősebb politikai fejleménye, amely máig ható befolyással bír modern politikai rendszereinkre. A demokrácia kifejezés maga is görög eredetű, jelentése népuralom (démosz = nép, kratosz = uralom), és először Athénban valósult meg a gyakorlatban is. A folyamat, amely során Athén eljutott a demokráciáig, több évszázados fejlődés eredménye volt, amelynek során fokozatosan lebontották az arisztokrácia hatalmát, és egyre szélesebb néprétegek kapcsolódhattak be a politikai döntéshozatalba.
A demokrácia kialakulásának első jelentős állomása Drakón nevéhez fűződik (i.e. 621), aki először foglalta írásba Athén törvényeit. Bár ezek még rendkívül szigorúak voltak – innen ered a „drákói szigor” kifejezés –, mégis fontos lépést jelentettek, hiszen az írott törvények mindenkire egyformán vonatkoztak, és korlátozták az arisztokrácia önkényes ítélkezési gyakorlatát. A következő meghatározó reformer Szolón volt (i.e. 594), aki eltörölte az adósrabszolgaságot, és vagyoni alapon négy osztályba sorolta az athéni polgárokat. Ez a rendszer már lehetővé tette, hogy nem csak születési előjogok alapján lehessen valaki vezető tisztségviselő.
A demokrácia fejlődésének következő jelentős állomása Kleiszthenész reformjaihoz köthető (i.e. 508). Ő alakította ki azt a területi alapú közigazgatási rendszert, amely felváltotta a vérségi-nemzetségi szerveződést. Athén területét három régióra osztotta (város, tengerpart, belső területek), és minden régióból egyenlő arányban kerültek be polgárok a politikai testületekbe. Ezzel megakadályozta, hogy egyes területek vagy társadalmi csoportok túlsúlyba kerüljenek a döntéshozatalban.
Az athéni demokrácia virágkora Periklész időszakára tehető (i.e. 461-429). Ekkor már minden szabad születésű athéni férfi polgár részt vehetett a népgyűlésen (ekklészia), amely a legfontosabb döntéshozó szerv volt. A népgyűlés évente mintegy negyven alkalommal ülésezett a Pnyx dombon, ahol akár 6000 polgár is összegyűlhetett. Itt szavaztak a háború és béke kérdéseiről, a tisztségviselők megválasztásáról, és itt fogadták el a törvényeket.
Az athéni demokrácia működésének egyik legérdekesebb jellemzője a sorsolás elvének alkalmazása volt. Számos tisztséget sorsolással töltöttek be, nem választással, mert úgy vélték, ez jobban biztosítja az egyenlőséget és kiküszöböli a korrupciót. A legfontosabb ilyen testület az 500-ak tanácsa (bulé) volt, amely a népgyűlés napirendjét állította össze és a napi ügyeket intézte. Tagjait egy évre sorsolták, és életében csak kétszer lehetett valaki a tanács tagja.
A demokrácia működését több intézmény is segítette. Az egyik ilyen volt a cserépszavazás (osztrakiszmosz) intézménye, amellyel a túl nagy hatalomra szert tett politikusokat száműzhették a városból. Évente egyszer szavazhattak erről, és ha valaki 6000 szavazatot kapott, tíz évre el kellett hagynia a várost. Ez egyfajta biztonsági szelepként működött a demokrácia védelmében.
Fontos megemlíteni, hogy az athéni demokrácia mai szemmel nézve korlátozott volt. A politikai jogokkal rendelkező polgárok köre nem terjedt ki a nőkre, a rabszolgákra és a betelepült idegenekre (metoikoszok). Becslések szerint az összlakosság mindössze 10-20%-a rendelkezett teljes politikai jogokkal. Ugyanakkor a jogokkal rendelkező polgárok között példaértékű egyenlőség valósult meg.
A demokrácia működését a napidíj (miszthosz) bevezetése is segítette, amit a tisztségviselőknek és a népgyűlésen résztvevőknek fizettek. Ez lehetővé tette, hogy a szegényebb polgárok is részt vehessenek a politikai életben, hiszen kárpótolták őket a munkából való kimaradásért. Ez a rendszer azonban jelentős költségekkel járt, amit részben az Athéni Szövetség tagállamaitól beszedett adókból fedeztek.
Az athéni demokrácia hanyatlása a peloponnészoszi háború (i.e. 431-404) során kezdődött. A háborús vereség után többször is oligarchikus fordulatra került sor, bár a demokráciát mindig helyreállították. Végül a makedón hódítás vetett véget az athéni demokrácia klasszikus korszakának i.e. 322-ben. Az athéni demokrácia öröksége azonban tovább élt, és jelentős hatással volt a modern demokratikus rendszerek kialakulására.
Az athéni demokrácia tanulmányozása azért is különösen fontos, mert számos olyan kérdést vet fel, amely ma is aktuális: hogyan egyeztethető össze a többség uralma a kisebbségek védelmével, milyen módon biztosítható a polgárok tényleges részvétele a döntéshozatalban, vagy hogyan kerülhető el a demagógok túlzott befolyása. Ezek a kérdések ma is foglalkoztatják a politikai gondolkodókat és a demokratikus társadalmakat.