Az ókori görög civilizáció az európai kultúra egyik legmeghatározóbb alapköve, amelynek hitvilága és kulturális öröksége mind a mai napig áthatja gondolkodásunkat és művészetünket. A görög mitológia és vallás nem csupán történetek gyűjteménye, hanem egy komplex világmagyarázat, amely az ember és természet viszonyát, valamint az emberi társadalom működését is értelmezi.
A görög pantheon az olimposzi istenek köré szerveződött, élükön Zeusszal, az ég és villámok urával. Az istenek antropomorf jellegűek voltak, azaz emberi tulajdonságokkal és gyengeségekkel rendelkeztek, ami különösen érdekessé teszi őket. Fontos megérteni, hogy a görögök isteneik képében tulajdonképpen saját emberi természetüket is vizsgálták. Az olimposzi tizenkettek között megtaláljuk Hérát, a házasság védelmezőjét, Apollónt, a művészetek és jóslás istenét, Athénét, a bölcsesség és stratégia megtestesítőjét, valamint Arészt, a háború vad istenét.
A görög vallásgyakorlat központi elemei voltak a különböző szertartások és ünnepek. A legjelentősebb ezek közül a négyévente megrendezett olimpiai játékok, amelyek nemcsak sportesemények voltak, hanem vallási ünnepek is. Az áldozatbemutatás, amely lehetett állat- vagy terményáldozat, szintén kulcsfontosságú része volt a vallási életnek. A templomok, mint például a delphi Apollón-szentély vagy az athéni Parthenón, nem csak az istentisztelet helyszínei voltak, hanem a görög építészet csúcsteljesítményei is.
A görög kultúra másik meghatározó eleme a művészet volt. A szobrászatban a korai, merev kurosz-figuráktól eljutottak a tökéletes anatómiai részletességgel megformált, életszerű alkotásokig. A görög művészet alapelve a harmónia és az arányosság volt, amit a matematikai pontossággal kiszámított aranymetszés alkalmazása is tükröz. A vázafestészet nem csupán dekoratív célokat szolgált, hanem a mindennapi élet és a mitológiai történetek képi megjelenítésének eszköze is volt.
A görög irodalom gazdagsága lenyűgöző. A homéroszi eposzok, az Iliász és az Odüsszeia, nemcsak irodalmi művek, hanem a görög értékrend és világkép alapvető dokumentumai is. A görög dráma, különösen a tragédia műfaja, olyan örök érvényű kérdéseket feszeget, mint a sors és szabad akarat viszonya, az emberi hybris következményei, vagy az isteni és emberi törvények konfliktusa. Szophoklész, Aiszkhülosz és Euripidész művei ma is a világirodalom alapművei.
A görög filozófia szintén elválaszthatatlan a vallási gondolkodástól. A preszókratikus filozófusok természetmagyarázatai, Szókratész erkölcsi tanításai, Platón ideaelmélete és Arisztotelész rendszerező munkássága mind-mind azt mutatják, hogyan próbálták megérteni a világot racionális gondolkodás útján, miközben nem szakadtak el teljesen a mitológiai világképtől.
A görög nevelés, a paideia eszménye a test és szellem harmonikus fejlesztését célozta. A gümnaszionokban nem csak testedzés folyt, hanem filozófiai viták is zajlottak. A művészeti nevelés, különösen a zene és a költészet tanulása, szintén szerves része volt az oktatásnak. A görögök hittek abban, hogy a szép és a jó összetartozik, ezt fejezi ki a kalokagathia eszménye.
A görög kultúra hatása felbecsülhetetlen az európai civilizációra. A demokrácia athéni modellje, bár jelentősen különbözött a modern demokráciáktól, mégis alapvető referenciapont maradt. A görög művészet formanyelve a reneszánszon keresztül máig befolyásolja a vizuális kultúrát. A görög filozófia fogalmi rendszere és kérdésfelvetései meghatározták az európai gondolkodás fejlődését.
A görög mitológia alakjai és történetei folyamatosan újraértelmeződnek a művészetben és irodalomban. Prométheusz, Sziszüphosz vagy Oidipusz története számtalan modern feldolgozásban jelenik meg, bizonyítva, hogy ezek a mítoszok ma is képesek releváns módon szólni az emberi létezés alapkérdéseiről. A görög kultúra tehát nem csupán történelmi érdekesség, hanem élő hagyomány, amely folyamatosan gazdagítja és inspirálja a jelenkori kultúrát is.