Az ókori görög tudomány és filozófia az emberi gondolkodás történetének egyik legmeghatározóbb korszaka, amely máig ható befolyással bír kultúránkra és tudományos gondolkodásunkra. A görögök voltak az elsők, akik szakítottak a mitologikus világmagyarázattal, és racionális, logikai alapokon nyugvó magyarázatokat kerestek a természeti jelenségekre és az emberi létezés alapvető kérdéseire.
A görög tudomány és filozófia kezdetei a Kr. e. 6. századra nyúlnak vissza, amikor Milétoszban megjelent az első természetfilozófiai iskola. Thalész, akit gyakran az első filozófusként tartanak számon, azt állította, hogy minden dolog őseleme a víz. Ez a látszólag egyszerű gondolat valójában forradalmi volt, hiszen szakított azzal a hagyományos felfogással, hogy a természeti jelenségeket az istenek akarata irányítja. Thalész követői, Anaximandrosz és Anaximenész továbbfejlesztették ezt a gondolatmenetet, és saját elméleteket alkottak az anyag természetéről.
A preszókratikus filozófusok között kiemelkedő jelentőségű volt Hérakleitosz, aki a folytonos változás elvét hirdette („nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba”), valamint Parmenidész, aki ezzel szemben a változatlan létezés mellett érvelt. Ez a látszólagos ellentmondás évszázadokon át foglalkoztatta a filozófusokat, és végül olyan szintézisekhez vezetett, mint Démokritosz atomelmélete.
A görög tudomány és filozófia aranykorát a Kr. e. 5-4. században érte el, amikor Athén vált a szellemi élet központjává. Ebben az időszakban alkotott Szókratész, aki forradalmasította a filozófiai gondolkodást azzal, hogy a természet vizsgálata helyett az emberi természet és az erkölcs kérdéseire összpontosított. Módszere, a szókratészi dialógus, amely kérdések segítségével vezeti rá beszélgetőpartnerét az igazságra, máig alapvető pedagógiai eszköz.
Platón, Szókratész tanítványa, továbbfejlesztette mestere gondolatait, és létrehozta az ideák tanát, amely szerint az érzékelhető világ csupán tökéletlen másolata az ideák tökéletes világának. Platón Akadémiája, amelyet Kr. e. 387-ben alapított, az első szervezett felsőoktatási intézmény volt a világon, és mintául szolgált a későbbi egyetemek számára.
Arisztotelész, aki Platón tanítványa volt, a görög tudomány és filozófia szintézisét alkotta meg. Munkássága gyakorlatilag minden tudományterületre kiterjedt: logika, metafizika, fizika, biológia, etika, politika, esztétika. Tudományos módszere, amely a megfigyelésen és logikus következtetésen alapult, évszázadokon át meghatározta a nyugati tudományos gondolkodást.
A matematika területén a görögök olyan jelentős eredményeket értek el, amelyek máig alapvető jelentőségűek. Püthagorasz és követői felfedezték a számok és a harmónia közötti összefüggéseket, és elsőként bizonyítottak matematikai tételeket. Euklidész „Elemek” című műve a geometria alapműve lett, és évszázadokon át tankönyvként szolgált.
Az orvostudományban Hippokratész és iskolája szakított a betegségek természetfeletti magyarázatával, és természetes okokat keresett. A hippokratészi eskü, amely az orvosi etika alapdokumentuma, máig érvényes alapelveket fogalmaz meg.
A csillagászat területén Arisztarkhosz már az ókorban felvetette a heliocentrikus világkép lehetőségét, bár elmélete akkor nem talált követőkre. Ptolemaiosz geocentrikus világmodellje pedig, bár ma már tudjuk, hogy téves, matematikailag olyan pontos volt, hogy másfél évezreden át használható maradt a csillagászati számításokhoz.
A görög tudomány és filozófia hatása felbecsülhetetlen az európai kultúra fejlődésére. A görögök által kidolgozott tudományos módszerek, filozófiai fogalmak és problémák a mai napig meghatározzák gondolkodásunkat. A logikus érvelés, a kritikai gondolkodás, a természeti jelenségek racionális magyarázatának igénye mind olyan örökség, amelyet a görögöktől kaptunk.
A hellenisztikus korban Alexandria vált a tudományos élet központjává. Az itt működő könyvtár és kutatóközpont olyan tudósoknak adott otthont, mint Eukleidész, Arkhimédész és Ptolemaiosz. Bár a könyvtár később elpusztult, az itt összegyűjtött tudás nagy része fennmaradt az arab fordításoknak köszönhetően, és a reneszánsz korában újra megtermékenyítette az európai gondolkodást.
A görög tudomány és filozófia jelentősége abban is megmutatkozik, hogy alapvető fogalmaink és szakkifejezéseink jelentős része görög eredetű. A demokrácia, filozófia, fizika, matematika, logika, etika mind olyan szavak, amelyeket a görögöktől örököltünk, és amelyek ma is eredeti jelentésükhöz hasonló értelemben használunk.