Az ókori India civilizációja az emberiség egyik legősibb és leggazdagabb kultúrája, amely jelentős mértékben befolyásolta nem csak Ázsia, de az egész világ fejlődését. A civilizáció kialakulása és fejlődése szorosan összekapcsolódik a természeti környezettel, különösen az Indus folyó völgyével és a monszun éghajlattal, amely meghatározta a mezőgazdasági tevékenységek ritmusát és a települések elhelyezkedését.
Az indiai civilizáció első jelentős szakasza az Indus-völgyi civilizáció volt (Kr. e. 2600-1900), amelynek két legjelentősebb városa Mohendzso-daro és Harappa volt. Ezek a városok már meglepően fejlett várostervezést mutattak, derékszögű utcahálózattal, fejlett csatornarendszerrel és közfürdőkkel rendelkeztek. A régészeti leletek azt mutatják, hogy az itt élő emberek már ismerték az írást (bár ezt máig nem sikerült megfejteni), fejlett kereskedelmet folytattak és kifinomult kézműves tevékenységet végeztek.
Az árják érkezése (Kr. e. 1500 körül) új korszakot nyitott India történelmében. Ez a nomád népesség fokozatosan keveredett a helyi lakossággal, és létrehozta azt a sajátos kultúrát, amely később klasszikus indiai civilizációként vált ismertté. Az árják által beszélt szanszkrit nyelv lett a vallási és irodalmi nyelv, és ebben a nyelvben születtek meg a védikus irodalom alapművei, köztük a Védák és az Upanisadok.
Az indiai társadalom egyik legjellegzetesebb vonása a kasztrendszer kialakulása volt, amely négy fő csoportra (varna) osztotta a társadalmat: a papok (bráhmanák), a harcosok (ksatriják), a kereskedők és földművesek (vaisják), valamint a szolgák (súdrák) osztályára. Ez a rendszer évezredekig meghatározta az indiai társadalom szerkezetét és az emberek közötti kapcsolatokat.
A vallási élet rendkívül gazdag volt az ókori Indiában. A védikus vallásból fokozatosan alakult ki a hinduizmus, amely ma is India domináns vallása. Emellett két másik jelentős vallás is született itt: a buddhizmus (Kr. e. 6. század) és a dzsainizmus. A buddhizmus, amely Buddha tanításain alapul, később egész Ázsiában elterjedt, és ma is jelentős világvallás.
Az ókori India tudományos és kulturális eredményei is kiemelkedőek voltak. A matematikában bevezették a tízes számrendszert és a nulla fogalmát, amely később az arab közvetítéssel jutott el Európába. Az orvostudományban már ismerték a sebészeti eljárásokat, az ayurvédikus gyógyászat pedig ma is élő hagyomány. Az építészetben monumentális templomokat és sztúpákat emeltek, amelyek közül sok ma is áll.
A gazdasági élet alapja a mezőgazdaság volt, különösen a rizstermesztés, de emellett fejlett kézműipar és élénk kereskedelem is jellemezte az országot. Az indiai kereskedők kapcsolatban álltak mind a római birodalommal, mind Kínával, és olyan luxuscikkeket exportáltak, mint a fűszerek, textíliák és drágakövek.
Az ókori India politikai története is rendkívül gazdag. A kis királyságok korát követően több nagy birodalom is létrejött, amelyek közül a legjelentősebb a Maurja Birodalom volt (Kr. e. 321-185). Ennek legnagyobb uralkodója, Asóka császár, aki először egyesítette szinte egész Indiát, és a buddhizmus nagy támogatója volt. Az ő uralkodása alatt érte el az ókori India civilizációja egyik csúcspontját.
Az indiai kultúra hatása messze túlmutat az ország határain. A buddhizmus terjedésével az indiai művészet, építészet és gondolkodásmód egész Ázsiában elterjedt. Az indiai matematika és csillagászat eredményei az arab tudósokon keresztül jutottak el Európába, és jelentősen hozzájárultak a középkori tudományos fejlődéshez.
Az ókori indiai civilizáció öröksége ma is él, nem csak a vallási hagyományokban és a társadalmi szokásokban, de olyan területeken is, mint a jóga, a meditáció vagy az ayurvédikus gyógyászat, amelyek világszerte növekvő népszerűségnek örvendenek. Az ókori India tehát nem csak egy letűnt civilizáció, hanem olyan kulturális kincsestár, amely ma is aktívan formálja az emberiség kultúráját és gondolkodását.